Halas és Kis-Kőrös, 1896 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1896-11-15 / 29. szám
nalmas városban: nincs semmi, nem c történik semmi könyü a nagyvárosi nak ott van színház, zene, s már maga az élénk utca stb. Ebben bizony igazunk van s ez ellen az a feleletünk, mindnyájan teljes erőnkből hassunk oda, hogy legyen miről beszélni, vagyis oda hatni, hogy a városban történjek mindig valami olyan, nemesen és szépen keresztül vitt esemény a mi alkalmat ad a komolyabb eszmecserélésre. Ez nem függ mástól, mint társaságunktól. Latba kell vetnünk viszonyainkat, különösen anyagi helyzetünket s abban a körben a mit az megenged megkezdhetjük működésünket Különösen tért kell teremteni a nőknek, a hol érvényesíthetik eszüket, ügyességüket. A nőnek is meg van a maga helye a köz és társas éleiben, azon helye a mit férfinak betölteni lehetetlen. Ne kövessük azon régi avult elvet, mely azt mondja, hogy: a n ö n ek a kon у h á u és baromfi udvaron kívül nincs hely e, sem pedig azt hogy: elegendő a nőnek anynyi tudomány, hogy eső alkalmával a csűr- gás alól kiálljon. Ezen elvek ál- t^l önmagunkat alacsonitjuk le és a nőt, feleségünket, gyerekeinknek anyját, nem hogy magunkhoz emelnők, hanem az utolsó konyha szolgáló mellé helyezzük. Ezen elvek hirdetői, méltán unatkoznak női társaságban, mert ők maguk is csak olyan nők társaságában nőttek föl, a kik elveik szerint áldattak meg szellemi ké- peségekkel. Föl kell rázni a kaszinókat, a nőegyletet bóbiskoló, szunyokálásuk- ból, föl kell éleszteni a korcsolya egyletet, a veszekedő halasi iparos műkedvelő egyletet, az anyiszor fö- nikszeskedő dalárdának élére olyan embeft vagy nőt állítani a ki a nevetséges kanapé porokét tapintattal, sin ái veszekedés nélkül eltudja intézni, Mihelyt élet, elevenség nyilvánul mindenfelé az behat a házba élénkíti a családot, az ott előforduló társaságot s igy mindjárt lesz thémánk a mivel a társaságot szórakoztassuk. Ez eszmék fölvetésénél látjuk mindenfelé a szánakozó mosolyokat, a sorok olvasásánál halljuk a gúnyt a mi az iró felé röpül, de váljon látják-e a szánakozók és gúnyolódok azon szánalmas, sokszor sajnálkozó mosolyt a mit ő maguk, feleségeik, lányaik keltenek olyan társaságban a hol a bon ton-hoz tartozik nem csak a káposzta savanyításról, tyuk ültetésről s a konyha kabinet válságról, szakácsné szolgáló krízisről beszélni, hanem művészetről, irodalomról, politikáról stb. Ezért vetettük föl az eszméket, melyek keresztül vitelével elérjük, hogy a társaság nem másokon rágódik, legtöbbször sértően kíméletlenül pletykáz, mi miatt a férfiak megszöknek, hanem letárgyal egyes eseményeket, megvitatja ezt is azt is s egészen i . > . 1 ' - *' ■ У 'Д '■ . ■■ 1 .* ■ ■' -> ■■ г. j ^ ,'í . - .. ■ .... . . észrevétlenül arra ébredünk, hogy ' ömniitvéléSíink mellett tisztességes társas életet is teremtettünk. Ezért emelünk kalapot Kis-KőrÖs kisgazdasszonyai előtt. A űunepataji képviselő választás. A dunapataj.i választó knrületnek az idén ugyancsak kijutott a kovetválasztás örömeiből, minthogy rövid három hónap alatt háromszor részesültek abban a problematikus szerencsében, hogy a választási urnához járuljanak. A választás eredménye, mint azt már múlt számunkban jeleztük alig lehetett kétséges, mert már a rendes választásnál a 4 jelölt között csak csekély nehány számai szavazata hiányzott Földváry Mihálynak az absolut többséghez. Bizton lehetett vár- ni. hogy a 12-iki pótválasztáson legalább ö 700 szótöbbséggel fog győzni a néppárti Zlinszky János felett, miután a Ki* *k<> lösön tartott partkonferentia és a vadkerti, kiskőrösi, foktői, uszódi, ordasi, és szent, benedeki protestáns papság által híveikhez kibocsátott — azokat a néppárt ellenében, politikai elveik fenttartása mellett — a szabadelvű. párti jelólt támogatására felhívó. „Szózat" folytán a kerület 48-as függetlenségi partja a szabadelvű párthoz csatlakozót. л. kiskőrösi és vadkerti Földváry párti választok, kényelmesen külön vonaton mentek reggel 7 órakor Kalocsára, honnan mintegy 130 dunapataji kocsi szólította be őket a választás színhelyére. A közelebbi községek választói ily kényelemben nem. részesültek mert egészen kocsin kellett be menniök Patajra. A választás maga példás rendben és szokatlan csendben folyt le — nem volt, semmi élénkebb intermezzo. Délután 4 ó- rakor már a Földvárysták nagyrésze mintegy 1600 szavazó leszavazott, melyei szemben alig volt Zdimzkynek 54 szavazata, úgy hpgy miután az idő is északi szófiai hűvösre vált az. eső is neki eredt bár legalább l'OÓO szavazója Lészen állottyZiinsz- kynek, a nagy többséget legyőzhetni nem remélvén, 2116 Földvárysta leszavazása Titán esti 6 órakor a jelöltségtől visszalépett s igy a kerület képviselője Földváry Mihály lett. Az érdekes választásoknak legjobban örültek Dimapataj vendéglősei, kiknek háromszor kellett az egész választó közönséget megvendégelniük.— Kitűnő halpaprikásukra szívesen emlékműik visztónt hogy midőn egy alkalommal Sugár Pali egymagában áradozott boldogságában a fogadó asztalánál, beköszöntött oda és meüé telepedett Telkes András, a falu első gazdája. — Mit búsulsz Pali fiam — kezdé meg a társalgást András gazda - - hiszen tudom én, hogy nagy gond van a fejedben, mert házasodni szeretnél, de se magadnak, se kedvesednek nincs semmije. — Ne káromolja az Istent, András gazda, — válaszold Pali, mert nincs annak szive, ki azt merészeli mondani, hogy nekünk semmink sincs. Kell-e nekem nagyobb vagyon drága Julisom kú szerelménél, s az ón izmos, munkára termett két karom is csak ér valamit. — Mind igaz ez, Pali fiam, de csak olyan vigasztalódás ez, mint akinek rózsás tányérja van, de.nincs bele ennivalója, mert neked sincs szerződésed az Úristennel, hogy izmos karjaidat minden reggel munkára légy képes felemelni. Es e beszélgetés közben volt rá gondja András gazdának, hogy az előttük immár egész csapatban álló üres üvegek száma minél gyorsabban szaporodjék. Meg is tette hatását, hogy András gazda ily mederbe terelte a társalgást, mert Sugár Pali nem sokára kezdte belátni, hogy bizony az élet küzdelmes napjaiban sokszor ki lehetnek majd téve nélkülözéseknek. Kapott is .András gazda Pali e látszólagos elkeseredésén, mert bár elérzé- kenyült hangon, de a mely kétségbevon- hatlanul magán viselte annak látszatát, hogy az elmondandók által nagy kő esik le bánatos szivéről, — ekkép fűzé tovább a szóbeszédet: „Pedig rajtad múlik, hogy a falu első gazdája lehess, mert jól tudod, hogy egyetlen leányom, szép vagyonom egyedüli örököse, mindent kérőt visszautasított, mert szivének szerelme egyedül érted lángol. “ Majd folytatá: Ne hozz gyászt életem alkonyuló napjaira egyetlen leányom szemlátomást való elhervadásával, légy az én kedves gyermekem, s holnap már a falu legszebb hat ökre felett pattoghat ostorod. “ És egek csodája! e szavaknál mintha csak érző szive megszűnt volna dobogni, agya képtelen lett volna tovább gondolkozni, — mert másként lehetetlen, hogy ne talált volna szavakat feleletre. De nem talált, s ellenkezés nélkül engedte karját András gazda karjába fűzni s ballagtak hazafelé. Nagy volt András gazda házában az, öröm, s a rég óhajtott, de talán most nem is várt vendéget a különben is csinos Borisba ölelő karjai fogadták. Hiszen régi ismerősök voltak ők, kiket még a gyermekkori édes emlékek fűznek össze, s mondjam-e tovább, hogy nagy lakoma kíséretében megtartották mindjárt a kézfogót is. * * * Amíg ezek csaknem hihetetlen valósággá váltak, az alatt szép Juliska puha párnáin rózsás álmok között szondergett. Ese- rnónynyé vált álmában az, ami után hite szerint már úgy sem soká kell gyönge szivének epedeznie. Menyaszony volt, a légből dogabb, kinek Isten oltárához vezető útját az ég angyalai hinték be íeslő rózsabim- bókkal, hol a világ legszebb, legderekabb és legméltóbb legényének, Sugár Palinak mondta el őszintén szerető szivének legforróbb imáját és esküjét: Holtomiglan é* holtodiglan. “ (Folyt, következik.)
