Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-03-15 / 11. szám
Márczius 15. KUN-HALAS. 1891. A közönség köréből *) Memento. Tisztelt Szerkesztő Ur! Lapjában múlt évi november 2-án „Az önálló csizma“ czim alatt volt közölve egy interview. Ebben a velem folytatott beszélgetés eredmónyekép megírta egyik munkatársa, hogy én Halas város tanácsához emlékiratot akarok benyújtani az építkezési szabályrendelet 19. §-a tárgyában, mely a járdákról intézkedik. Előre kijelentem, hogy nem vagyok nyugalomba kényszeritett kanczel- lár, nincs szándékom az intervieweurt meghazudtolni. Sőt ellenkezőleg megerősítem, hogy az a beszélgetés közöttünk szóról-szóra úgy folyt le, a mint közölve volt. Azt a bizonyos emlékiratot még akkor előterjesztettem a csizma-közgyűlésen ; el is fogadták a kollégáim s egy kéttagú bizottságot küldtek ki, mely a memorandumot illetékes helyen átadandó lett volna. A bizottság útra is kelt, de azóta . . . „hire sincs, nyoma sincs a levélvivőknek“. Hogy mi nyelhette el őket? Valószínűleg a városháza alsó kapuján akartak bemenni a szerencsétlenek. Őrült gondolat novemberi esőzések idején! Emlékiratom ez eltűnésének tulajdonítható, hogy a tekintetes tanács mindeddig nem oldotta meg ama szám rejt vényt, vájjon a fenttisztelt 19. §-ban említett, a járdák kiépítésére záros határidőül kitűzött, s 1886-ban kezdődött három óv mikor szándékozik le- telleni. Úgy apropó jutott eszembe ez a dolog a múlt héten, mikor ... De nem árulom el, miről jutott eszembe. — Kérem t. szerkesztő urat, legyen szives e soraimnak helyet adni, hátha akad az olvasók között, a ki tanácscsal szolgál, hogy mi utón lehetne a csizma-közérdeket a városi tanács lelkére kötni ? Tisztelettel Önálló Csizma s. k. * A szerkeszt őség m e gj e gy z és e: Kívánságát megtettük; de mi jut önnek eszébe, számrejtvényekkel terhelni a tekintetes tanácsot. Ez nagy tiszteletlenség. Ha megfejteni való számrejtvényei vannak, tűzzön ki rájuk dijakat pl. a nem régiben napirendről levett szervezési szabályrendelet egy példányát vagy egyéb becses olvasmányt, mely a megfejtők között hisorsol- tatnék. — A dolog érdemére nézve meg nem foghatjuk, mért békételenkedik oly nagyon. A szekér utón az önök ősanyaga eleven alakban dagasztja négy lábbal a sarat minden zúgolódás nélkül, pedig állatvédő egyesületek vannak. Önök haláluk után akarnak nagyobb urak lenni? Denique az a 19. §. „intézkedik“ (a mint ön mondja,) és ez elég szép tőle. Ne okoskodjék. *) E rovatban közérdekű felszólalásokat a beküldő felelősségére közlünk. A magyarnyelv érdekében— Irta: Szil la у Zsigmond. — (Vége) — A magyar ember azt hiszi, hogy már a műveltség magas polczára jutott akkor, mikor idegen szót alkalmaz, s még hagyján mikor helyesen alkalmazza, de néha nem tudja az ember, mosolyogjon-e vagy szánakozzék. A mi öreg hiba, a magyar nyelvében is annyira türelmes, hogy német, román, szerb .. . testvéreink (ha csak elkeriilhetlenül nincsenek ráutalva) nem tanulják meg a mi nyelvünket, hanem mi az övékét. Pozsonyban jártomban hallottam két szolgálót beszélgetni. No ez magában nem olyan világrenditő esemény; nem lévén szokásom a halgatózás, biz’ én szépen elmentem volna mellettök, ha mulatságaikról vagy konyhai dolgokról beszélgettek volna, de a mennyire megkapta figyelmem, ép annyira roszul esett, mikor az egyik ezeket monda ; „Megfogadnának téged itt, de nem tudsz németül“. — Szegény magyar leány? Mit tesznek a magyar asszonyok ? Arról a többek- közt meggyőződtem Szatmár megyében és Erdélyben jártomban, t. i. a magyar gazdasszonyok tanulnak meg románul, hogy cselédjeikkel, vagy a piaczon áruczikke- ikkel megjelenő román testvéreinkkel értekezhessenek. Oh boldog nemzetiségek! Es mi a hála ? az hogy Dáco-Bomániáról ábrándozó, — Schulwerein, Om- ladina, vagy Svornost szolgálatában álló magyarországi honfitársaink kiöblítik szájukat a magyar beszéd után; ha mégis én tenném most, mikor attól a sok elcsúfított szótól már az étvágyam is elment, de meg timsos vizre is szükségem volna, mert úgy érzem, mintha csalánt ettem volna. Mindezekből pedig ne következtesse senki, hogy én a nyelveknek ellensége vagyok, óh nem ! én nem bánom ha mindenki elmondhatja magáról, ?hogy : „megtanultam tótul — ráczul, kukoricza gombóczátnl“. (Jókai) Tanuljon mindenki annyit, a mennyit módja és alkalma megenged, mert Széchényi szerint minden ember annyi ember a hány nyelvet tud. Egy német államférfi azt mondta a francziára, hogy az a nemzet nem győzhet a melyik, cáneánt tánczol, én pedig azt mondom, bár tűnjék fel állításom merésznek, hogy a magyar nemzet nem győz, míg nyelvében oly kotyvalék lesz. Lépjünk tehát nyelvünk érdekében is a tettek mezejére. E mezőn két tábor áll. Az egyik táborban a 15 évesnél idősebbek, vagyis a felnőttek vannak, majd mind azt tartja magáról, hogy ő már bevégzett tökéletesség. Nem igen csábitó küzdelem igérgezik! De mindegy, megmérkőzünk ! — Nem mondom, hogyha demosthenesi ékes szóllással rendelkeznénk, nem volna eredményesebb a munka, de az ilyen magamforma árva lélek, ha megkísérti, hogy beszél előttük nyelvérzékről, széphaugzásról ; — meg hogy minden nemzetnek legszentebb, legsürgősebb dolga édes anyanyelvét tisztán beszélni. . . rámutat az ember azokra az elkárhozott, nyakatokért idegen szavakra, melyekkel nem restüljük a kaknk szerepét játszatni, és a melyek még a zenei hallással nembiró emberek fülét is vérig sérthetik... nézzünk csak szét, milyen hatást keltettek szavaink ! E nyakas nép a krisztus kinszenvedéseért sem lépne ki a megszokottság fertőjéből, még ez nem elég, hanem 100 közül 40 kinevet, 40 meg neheztel, 19 egyik fülén be — másikon kiereszti; csak egy — csak egy! fogadja szívesen, talán köszönettel jóra való tanításunkat, daczára e kevésnek látszó eredménynek, hitem szerint az erre fordított idő nem mondható kárbaveszettnek. E miatt tehát bura ne hajtsuk fejünket, egész jó kedvvel menjünk a másik táborba, hol 6—15 évesek vannak. — Ah, már ez angyal arczok maguk is többet Ígérnek. — A hosszas tikkasztó nyári melegségtől ellankadt növényzet nem szivja oly kéjjel a csendes meleg esőt: mint gyermekeink tanításunkat. Hálás nép ez! Nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy a gyermek jó szüleit úgy tekinti, mit III-ik Incze mondott a pápákról, hogy: „Istenen innen, emberen túl; kisebb Istennél, nagyobb embernél“. A családban elvetett jó mag kiszá- mithatlan bő termést hoz, mert ha megtanulják a jó magyar beszédet, e gyermekek felnőtt korukba» bizonyosan helyes magyar beszédre fogják tanítani köruyezetöket. Nehogy félre értessem, az olyan gyárilag készült magyar szavakkal, melyek ellenkeznek a nyelv szellemével, épen nem kívánom nyelvünket gazdagítani; kénytelen-kelletlen, de inkább használom ám a polgárjogot nyert idegen szót, mert én soha se tudok szerelmes lenni az efféle kifejezésekbe: „alelőliilőül választották“. Az már tulhajtása talán a magyar beszédnek, ha kizárólag magyar szavakat akarnánk használni, mert akkor több oly körülírást kellene használnunk, mint pl. a napernyőt kifejezték a múlt században, ugyanis a napernyő magyar neve akkor ez volt: „német asszony-embernek való kifeszitő árnyéktartó eszköz“. — Jól tudom én azt, hogy egyhamar nem lesz egészen megtisztítható nyelvünk, mert a feljebb is említett kortes, abroncs, gyertya . . . stb. szavakon kívül elég olyan van, melyre még jó magyai- szavunk nincs, sőt a tudományos latin, görög, stb. meghatározásokat sem nélkülözhetjük még mostanában. de ott, hol jó, tiszta magyarszót használhatunk; idegen szót használni vétek. Miért szakítunk ott szúró tövist, hol illatot lehelő feslő rózsabimbó kínálkozik. Ismeretesek előttünk nagy költőnk Jókai Mórnak ama szavai, hogy: „Magyarországot mégegyszer meg kell hódítani“; a kecskeméti polgármester ur egy társas ebédnél következő feledhetlen szavakat mondta az ott gyülésező pestmegyei tanítóknak, „Tanítsák önök az ifjú nemzedéket vallásosságra és hazaszeretetre; vallásosságra úgy, hogy fanatikus ne legyen, hazaszeretetre úgy, hogy fanatikus legyen“. Most már bátorkodom kérdeni, hogy a bölcsességtől duzzadó államférfiak által vau-e már hatalmasabb eszköz feltalálva a hódításra és hazaszeretetre való tanításra, mintha bűbájos nyelvünket a' maga tisztaságában adjuk nemzedékről nemzedékre. Ezekből láthatja mindenki, hogy a mily nehéz, ép oly mulaszthatlan kötelesség vár ránk. — Lelkünk szent tüzével tisztogassuk meg édes zengésű magyar nyelvünket, s hogy ezt tehessük, előbb a magunk beszédére is figyelnünk kell ; hiába ! nem elég szokni, — tanulni is kell a jó magyar kifejezéseket, és épen azért véssük lelkűnkbe Kölcsey Fereneznek eme szavait-: Meleg szeretettel függj a hon nyelvén ! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatian dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatra kész lenni nehezen fog ...soha se feledd, mi képen idegen nelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig művelni kötelesség“. KÖZGAZDASÁG. TERMÉNYEK ÁRA. (Budapest márczius 14.) Búza pestvidéki métermázsánként Bozs Árpa Zab „ Kukoricza „ Köles „ Heremag „ Disznózsír „ Szalonna „ Eaggyu Méz (nyers) „ „ (sárga csurgatott) „ 8.25— 8.70 7.25— 7.40 6.70— 8-75 6.95— 7.35 6.15- 6.20 7.40— 7.75 40.-----50.— 55.-----56.43.-----52.34.50-35,28'-----29.— Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Práger Ferencz. Hirdetések. щйп.о. Pályázati hirdetmény. Megyei alispán urnák 8150/1891. számú végzése folytán, Halas városánál lemondás és elhalálozás folytán üresedésbe jött két fizetés nélküli ár¥a- sxéki ülnöki s eg у szintén fizetés nélküli tanácsnoki állásra pályázat hirdettetik. Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen állásokat elnyerni óhajtják, hogy kellően felszerelt folyamodványaikat f. 3lÓ 17. napjának déli 12 órájáig Halas város polgármesteri hivatalához nyújtsák he. Kelt Halason, 1891. márczius 12. Alispán ur megbízásából Dr. Tóth Kálmán polgármester. Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek és a tanuló ifjúságnak becses tudomására hozni, hogy a tavaszi és nyári idényra általam személyesen vásárolt legújabb divatu honi és külföldi gyapjúszöveteim megérkeztek. Több évi üzleti összeköttetéseimnél fogva azon helyzetben vagyok, hogy kelméimet gyári áron szereztem be s igy elegánsan kiállított munkáimat t. rendelőimnek is jutányosán szolgálhatom. Raktáron levő, valamint a nagykereskedőktől beküldött szövetmintákkal megtekintés végett kívánatra házhoz is szolgálok. — Javításokat tartósan és jutányosán eszközlök. Behuzotí-gomb készítő gépemre bátor vagyok a férfi- és a női-szabómeSterek figyelmet felhívni. Szövettel vagy bársonynyal darabja: nagy 1 Va j kicsiny 1 kr. Egy jó nevelésű fiút tanonczul fölveszek. Mély tisztelettel Kémért Ctyiila szabóüzlet tulajdonos. Egy fanonox Gyorffy József fűszerkereskedésében felvétetik. Bukron János faszerszám készítő Kecskemétről ide költözött. Minden szakmájába vágó tárgy szilárd kivitelben kapható nála; u. m. f a,lics]ká!k? jármok stb. Lakása a 3-ik tizedben van. Halas, 1891. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
