Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-06-21 / 25. szám

Junius 21. KUN-HALAS. 1891. gani, — végre felolvassa az alelnök a búcsúbe­szédjét, azt az uj históriát, mely mindig a régi marad, — (hogy Heine mondását fordítva alkalmazzuk.) — Ez igy megy évről-évre, mert kényelmes a szokotton nem változtatni. Ebben a régi kopott keretben persze az idén is megtette az ifjúság szépen a tőle telőt. A sza­valok között Kornis Gyula tűnt ki legjobban; perfekt komikus színész. Garay „Obsitos“-át szavalta s művészetének elég bizonyítéka, hogy ez ócska darabbal olyan frenetikus tetszést tu­dott elérni, hogy szavalatát meg kellett toldania ; s igy programmon kiviil igen ügyesen előadta még a „Légy“ ez. monológot. A szavalatra ki­tűzött első dijat 1 aranyat ő nyerte; — a máso­dikat, 4 ezüst forintot pedig Schlesinger Sándor, ki Jókai „Munkácsi rab“-ját szavalta szépen át­érezve, kellemes behízelgő hanggal. — Jutalmat kaptak még a többi szavalok is u. m. Баку Imre „Simon Judit“-tal, Kuthy Géza Csengéi „Fogoly lengyeljével, továbbá Spanyol József, ki Tompa „A pusztán“ ez. költeményét és Krémer Vilmos, ki Reviczky „Pán halálá“t szavalta. Ugyancsak a szavalok nyertek Írásbeli dol­gozataikért is jutalmat. Баку Imre nem adta alább három nyertes pályaműnél; ezen kívül Schlesinger Sándornak és Spanyol Józsefnek egy-egy dolgozata lett érdemes a jutalomra. Az énekkar nem igen briliánsul tett ki magáért; a zene már jobban tetszett, melyből igen szépen kiemelkedett Lőrinezi Kálmán fu­volajátéka. Az;ünnepély végén érdekes mozzanat volt Sziládi Áron nyilatkozata, melyben kijelenté, hogy az uj gimnázium felépültével ezt a temp­lom melletti mohos épületet az egyház semmi esetre sem fogja eladni, hanem azt a kor igé­nyeinek megfelelő leánynevelő intézetté fogja átalakítani. E kijelentést a közönség lelkes éljen­zéssel fogadta, melyhez mi őszinte örömmel csatlakozunk. A hivatalos programra kimerítése után a közönség eloszlott; ki a rajzokat tekintette meg, ki a tornamutatványokban gyönyörködött, ki meg eltávozott, a sóstói junialisra iparkodva odaérni. A juniális. Az „Iparos Műkedvelők“ fiatal egylete csinálta az épülő gimnázium javára. Talán ennek köszönhető, hogy a közönség a hűvös idő da­czára is elég meleg érdeklődést mutatott. S hisszük, hogy a siker még nagyobb lett volna, ha a műsor kissé változatosabban és —. mond­juk ki őszintén — több Ízléssel lett volna össze­állítva. Csupa duhaj verseny még nem —• mu­latság. Első volt a futó verseny. A pálya a sóstó kutjától a Szuper-villáig tartott két akadálylyal. Hét kengyel futó indult, de három útközben le­tett a reményről. A beérkezik közül Becze Já­nos, ifj. Babó Sándor és Szomorfalvi Pista nyer­tek dijakat. A sulydobásbm már többen próbálkoztak meg a negyedmázsás (25 fontos) vasgolyóval. Legtöbbnek nem sikerült azt négy méteren túl dobni, csak négyen szorították ki az öt métert. Ezek voltak: ifj. Zilah István, Fritz Ferencz mérnök, Füredi Pál és — a győztes Kómeri Gyula. — A társaság diadallal emelte vállaira a győzedelmes dobálót, s egy pár markos legény úgy nyújtotta fel neki az olimpiai jutalmat: egy hordó egri bort, melyet a modern Kinizsi csak úgy félkézzel megmarkolván, megitta belőle az áldomást. (NB. a hordó csak négy literes volt.) A műsornak ha nem is a legszebb, de eléggé kaczagtató pontja volt a nsáliba-futás 30 lépésre. Babó Elek nyerte az első dijat: 10 üveg pezsgőt — a Kémeri-féle szódagyárból. Legmulatságosabb volt a smmárverseny, — melyben a pálmát az volt elnyerendő, ame­lyik elég lusta legkésőbb érni czélhoz. — Né­gyen voltak a kedvenczek: Pisztoly, Piacz, Tapsi és Füles. — Az első volt a főfavorit, de nem jelent meg. A második nem akart indulni, méltóságán alolinak tartotta a bohócz-szerepet. (Azt mondják, hogy gazdája görög aoristusok- kal traktálta, attól ment el a kedve.) Ez a két lemaradás a totalizator forgalmát kissé csökken­tette. A közönség bizalma „Tapsi“ felé fordult, melyet Szomorfalvi jockey lovagolt, kinek földet érő lábai a futásban még segíthettek is. „Fülest“ egy derék juhász-legény Tapsi gazdája, lova­golta. Erős kitartó start után a közönség élje­nezni kezdi Tapsit, de ekkor előre nyomul Fü­les, félfülhosszal — hátramarad és győz. Gaz­dája fogára kapta a nyeremóny-tajtpipát, nagyot ütött szamarára s el vágtatott. A vigasz-verseny már a vendéglő asztalai mellett folyt le, — a fiatalja meg a tánezterem- ben rakta vígan kakasóbredósig. HÍREK. — A gimnázium-építés ügye végre el­jutott odáig, hogy a vállalkozásra felhívó hirdet­ményt közzé lehetett tenni. Mivel ez lapunkban úgyis olvasható, e helyen fölöslegesnek tartjuk annak ismertetését, csak arra az egyre hívjuk fel iparosaink figyelmét, hogy nem tartanák-e czélszerünek társaságot alakítva, egyesült.erővel belevágni a vállalkozásba. Mi elég szakértelem­mel, intelligenciával bírónak tartjuk a mi iparo­sainkat ehhez, s azt hisszük, kár volna a kínál­kozó alkalmat elszalasztani. E héten az építés javára a következők küldtek ademányokat: Thorma Antal távirdatiszt Herkulesfürdőről 5 frt A Harnar-család Баку Imre érettségit tett tanuló A halasi „Iparos műked­velők“ egylete Korniss Gyula érettségit tett tanuló Biberauer Kikhárd érett­ségit tett tanuló N. N. Halason Aradszki Joachim érett­5 50 10 31 70 10 10 12 kr. segít tett tanuló 50 kr. összesen 186 frt 62 kr. A múlt heti kimutatás 9715 frt — kr. Az eddigi ajánlatok összege 9901 frt 62 kr. Simon Sándor 1000 drb tégla ingyen fu­varozását ajánlotta fel. — Fényes esküvő volt hétfőn délelőtt Budapesten a Kálvintól! ref. templomban, hol Szász Ida kisasszonyt, Szász Károly püspök leányát vezette oltárhoz V á r a d у Miklós kir. mérnök. Az esküvőre nagyszámú, előkelő közönség gyűlt össze. Jelen voltak: Tisza Lajos gróf, Gyulai Pál, Szász Béla kolozsvári egyetemi tanár, Szász Róbert, Bibó Dénes, Bibó István kir. táblai biró stb. Násznagyok voltak Kenósz Béla turkevei polgármester, a vőlegény sógora és Bibó György földbirtokos, a menyasszony nagybátyja. Nyoszolyó-lányok voltak: Szász Mar­git, Bibó Nelli, Bibó Vilma, Vargha Ilonka. Az esketést Szász Domokos erdélyi ref. püspök, a menyasszony nagybátyja végezte. — A hivatalos órák uj nyári rendjét — a tanácsnak múltkor közölt határozata alapján — a polgármester in a lépteti életbe. (A nyár hivatalosan ma kezdődik.) Mától fogva augusz­tus 31 ikéig köznapokon d. e. 7 órától d. u. 1 óráig, vasárnapokon d. e. 8—10-ig lesznek nyitva a városi hivatalok. A rendőrségnél azon­ban —• mint már említettük — változatlanul marad az eddigi rend. — A polgármester által kiadott értesítés megjegyzi, hogy: „a jegyzői kar tagjai pedig ezen nyári hónapok alatt is délután 3—4 óráig felváltva ü g у e 1 e t e t fog­nak tartani.“ Nem jobb lett volna az iktatót nyitvatartani délután is? Vannak esetek — ha­táridőhöz kötött beadványoknál, — hogy a leg­nagyobb méltánytalanság délután elzárni az iktatót a közönség elől. Vagy talán ezek az i n- s p e к c i ó s jegyző urak fognak iktatni ? — Az érettségi vizsgára, mely f. hó 16—17-én tartatott, jelentkezett összesen 23 tanuló. Vissza lépett 1, Írásbeli dolgozata folytán visszautasittatott 1, igy szóbelire 21 ifjú bocsát­tatott. A vizsga a kecskeméti egyházmegye főesperese n. t. Ádám Kálmán ur elnöklete alatt, a kormány által kiküldött Góresi Kálmán deb- reczeni akadémiai tanár ellenőrzése mellett folyt le. Eredménye a következő: 21 megjelent ifjú közül jelesen érettnek találtatott egy; jónak 3, egyszerűen érettnek 12; visszautasittatott két hóra 3, egész évre 2. — Halálozás. Kovács Lajos községi is­kolai tanító leánya, J u 1 i á n n a f. hó 13-án 19 éves korában hosszas szenvedés után meg­halt. Temetése — nagy és díszes közönség részvétele mellett — f. hó 15-én d. u. 3 órakor ment végbe. — Schaffer Hermann, halasi illetőségű kereskedő f. hó 17-én a buda­pesti anyaföldi ápoldában meghalt. — Mintákért a város közepén. Vagy ha úgy tetszik: patika-kert. Ott díszeleg a Krieg- ner-féle gyógyszertár tövében a takarékpénztár telkén. A mennyi mérget lehelő, kábitó illatu növényt a botanika csak ismer, az ott valameny- nyi dúsan tenyészik: laboda, bürök, koserűlapu, szamártövis s az Isten tudná mi mindenféle dísznövény. Ezeknek az árnyába persze plánlá- lódnak azután olyan termények is, a miket már a botanika nem ismer. Ajánljuk ezt a botrány- fészket rendőrségünk figyelmébe addig is, mig az emeletes palota ott elkészül. — Hajóson július hó 5-ik és 6-ik napjain lesz országos vásár. — Polgármester mint vizsgálóbíró. Az utóbbi időben sokat emlegetett Dr. Borsay Sándor kiskőrösi orvos ügyéről van szó, JBorsayt ugyanis, ki Kiskőrös községi orvosa, megvá­lasztották a solti alsójárás orvosává, s ő mindakét állást viselte lelki nyugalommal. Mivel azonban lehetetlen, hogy egy ember e két állás mind­egyikét kellően betölteni képes legyen, felszólí­tották, hogy valamelyik állásáról mondjon le. Mikor az egyszerű felszólítás nem használt, a belügyminikzternél emeltek a községi képvise­lők panaszt, s a miniszter ki is mondotta, hogy a két állás összefórhetlen s egyikről le kell mon­dania. Borsai azoban mind ennek oda sem he- deritett. Minthogy e magatartásával hivatalos feljebbvaló iránti köteles tiszteletet és engedel­mességet sértette meg, ellene fegyelmi eljárást indítottak. Mivel podig részint eb­ből az ügyből kifolyólag, részint egyéb súrló­dások miatt Borsai ellenséges viszonyban van Eötvös Géza kiskőrösi főszolgabíróval, ez a fe­gyelmi vizsgálatot nem teljesítheti, s igy e vizs­gálat vezetésével az alispán Dr. Tóth К á 1 - m á n polgármestert bízta meg, ki e czélból hét­főn, f. hó 22-én Kis-Kőrösre utazik. A uj fnrott kút а IV. tized beli Gal­lérén már készen van. Tegnap helyezték bele a szivattyút is, s ünnepélyesen átadták a közrán- gatásnak — szolgálók örömére. Azt mondják erős konkurrense lesz a régi város-kutjának, mert szakértő bornemisszák szerint ez az uj kút adja most a városbao a legjobb ivóvizet. — Juliális. A kereskedő-ifjúság sem akar az iparos ifjak mögött elmaradni. Ha ezek juniálist, csinálnak ők juliálist — ugyancsak az épülő gimnázium javára. A mulatság julius 19-ikén lesz a Sóstón. Azt mondja a programra, hogy a vasárnapi munkaszünet megünneplése a czól; — lószen kugli-verseny és táncz. (Hát ez munkaszünet abban a forróságban?) Egyébiránt a legszebb sikert kívánjuk. A tanitók szolgálati viszonyai képekben.*) XI. Tragédiák. A napilapokat lesújtó hir járta be a napokban. Csak négy-öt sor. Az ujságolás szokott lapidáris hangján azt jelentette, hogy R у p 1 János nagy-lapási kántor- tanitó 10 órakor este a nagy-szombati sétatéren főbe lőtte magát. Romantikus lelkek képzeletében egy egész regény- szálai futnak össze. A szerelem ingoványába való ol- meriilést sejtik a boldogtalan, viszonzás nélküli szerelem martyrja gyanánt siratják meg a regényes lelkek, kiilö- lönösen fiatalabb vivásu, nagyobb képzelőtehetséggel biró tagjai ezt az öngyilkost. A statisztikust már csak mint egy újabb szerény számócska érdekli ez a sürü egymás­utánban pusztító modern nyavalya. Agyszövet és ideg­képződés buvárlói már tudományos eszközökkel boncolják fel az njabb öngyilkost s valami tudományos tételekre alapítva véleményt formálnak, mely okát adja az életuu- dornak. A hideg tetem pedig ott fekszik a márvány asz­talon, az élet viharai s csapásai elsimulnak a csöndes álmadozó ábrázatán. A mozdulatlan tetem mintha mon­daná : „Oda lent már nem fáj semmi, nem fáj . . . semmi.“ A föld pedig tovább forog a világűrben. Mi, töb­biek tovább pörgetjük életünket. Még azok is, a kik az „eset“ fölött lelki megrázkódást szenvedtek, mihamarább elfeledik ezt egy újabb, borzalmasabb katasztrófára. Sze­rencsénk, hogy hamar tudunk feledni! Immáron még *) A „Tanitók Szava“ ez. folyóirat ezikksorozatából.

Next

/
Thumbnails
Contents