Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-25 / Soronkívüli szám
С) A község-bíró. Általában igen czélszerű újdonság a tervezetben az egyes állásoknál megkívánt képe sites körülírása. Mi ezt a képesítést csak egy állásnál nem tartjuk elegendőnek. Az uj czimet nyerő (most rendőrfogalmazó) „al kapitányira ruházza a 84. §. a község-bíráskodási ügyek ö n á 1 I ó vezetését, de e mellett kvalifikáció gyanánt megelégszik azzal, hogy az illetőnek a jogi tanfolyam bevégzéséről végbizonyítványa legyen. A jogi szakoktatás most úgy van berendezve, hogy a jogász az alapvizsgák letétele után sem a harmadik, sem a negyedik évben vizsgát tenni nem köteles, de azért a végbizonyítványt megkapja. Ilyen körülmények között ez a bizonyítvány csak egyszerű fölmentő-levél az oskolázás alól, de a képzettség mellett mit sem bizonyít. Joggyakornokoktól és ügyvéd- jelöltektől ezért meg is kívánják vagy a jogtudományi államvizsgának, vagy az első szigorlatnak a letételét; — mennél inkább megkellene kívánni legalább ezt a kvalifikációt olyan hivatalnoktól, a ki arra van hivatva, hogy önállóan — tehát nem más neve alatt — hozzon ítéleteket. Nem ellenvetés, hogy kis ügyek tartoznak elébe; mindenkinek nagy ügy a maga igazsága, ha azt keresni indul. ») A jegyzők mellék-ügyködése. Újítás számba megy a tervezetben végül némi fizetés emelés is. Ez ellen persze a világért sincs kifogásunk. Tisztességes közigazgatásnak tisztességes fizetések az alapföltétele. Bárcsak még többet fizethetnénk. Hogy a fizetések javítását mégis fölemlítjük, annak egy mellókczélja van. Ugyanis nem érdek nélkül való a sorok közül kiolvasni, hogy milyen melléktekintetek voltak irányadók némely állás — különösen a jegyzői kar — fizetésének a fölemelésénél. A főjegyző fizetése 200 írttal, mint árvaszéki előadóé 100 írttal, tehát összesen 300 írttal, az aljegyzőké 100—100 írttal lenne fölemelendő. Szó sincs róla, a szándék szép és dicséretes; az illető hivatalnokok meg is érdemlik a uagyobb dotációt, de — föltétlenül, és nem abból az okból, a miért a tervezet teszi. A tervezet ugyanis alkuszik. Megadja a nagyobb fizetést a jegyzőknek azért, mert őket a többi hivatalnokokkal együtt (természetesen a tiszti ügyész kivételével) attól, hogy magánfelek részére vagy ezek nevében bármiféle okiratot, beadványt szerkesszenek. Ezt a megalkuvást nem lehet helyeselni, mert ebben implicite bennefoglaltatik annak az elismerése, hogy eddig jogukban állott nekik ez a magán-ügyködés magában a hivatalban; hisz rekompenzáció hivatalnoknak logice csak olyas valamiért adható, a mit az illető jogos hivatalos jövedelmében vészit. A magán-ügyködés pedig ilyen „jogos hivatalos“ jövedelemforrásnak el nem ismerhető. Egyéb hivatalnokokra nézve ez a dolog sohasem volt kérdéses. Egyedül a jegyzők élvezték a hivatalnokok közül azt az előnyt, mondhatnék privilégiumot, hogy magában a hivatalban „saus géné“ folytathatták e quasi-ügyvódkedóst. Alapították pedig e jogukat holmi megyei szabályrendeletre, mely nekik ezt állítólag szabadalmukká teszi. Ha ez áll, akkor bizony e tervezet sem tilthatja el őket e joguktól, hisz a városi szabályrendeletnek a megyeivel ellenkezni nem szabad. Menjünk közelebb a kérdéshez. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegyónek 274/1885. kgy. szám alatt alkotott szabályrendelete (mely most is érvényben van, hisz a tervezet 69. §-a hivatkozik is rá) ezt a czimet viseli: „Szabályrendelet a községek beligazgatásáról, valamint a községek és rendezett tanácsú városok háztartásáról és számviteléről“ Világosan meg vannak tehát különböztetve a rendezett tanácsú városok egyéb községektől; s mig egyéb községeknek az egész beligazgatásukat szabályozza e statutum, addig a rendezett tanácsú városoknak csupán háztartásukra vonatkozik. A jegyzőkről pedig épen amaz a beligazga- tásra vonatkozó rósz intézkedik, mely megteszi őket a község jogi tanácsosaivá, a mi rendezett tanácsú városokra nézve már azért sem állhat, mert ezek jogtanácsosa tudvalevőleg a tiszti ügyész. A statútumnak ebben az első részében, mely 81. §-ból áll, a rendezett tanácsú városok sehol említve sincsenek, mindenütt csak kis- és nagy községekről vau szó. — A helyes interpretáció szerint tehát rendezett tanácsú városok jegyzőire nézve a megyei statútumban megállapított szabadalom nem vonatkozván, a városi szabályrendelet szabad intézkedését a megyei szabályrendelet e tekintetben nem gátolhatja. Az a szabad intézkedés pedig arra való, hogy a hivatalos helyiségeknek a magán-ügyködéstől való tisztán-tartására irányuljon — minden megalkuvás nélkül. Kimondandó volna tehát, hogy a hivatalos helyiségekben a hivatalnokok a magánfelek részére való okirat- és beadvány-szerkesztéstől eltiltatnak. Ez a korlátozás azután vonatkozhatnék a tiszti ügyészre is, hogy a mennyiben ő a város közházánál hivatalos helyiséget tartana, ott ő is csak hivatalos ügykörébe vágó teendőket végezhetne, de privát-klientúrát ott nem folytathatna. Ezek a mi szerény nézeteink. Hony sóit qui mai у pense. A fizetés-emelés azért maradjon a miként tervezve van, de ne legyen — fájda- lomdij.Es ezért e tilalomnak nem a fizetésekkel kapcsolatban van a helye. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos Prágcr Ferencz. Aprólékosságok. Még csak nehány megjegyzés volna hátra a munkálat megszerkesztésére és kidolgozására nézve. — Minden kodifikációnak főkellókei: a tiszta áttekinthetés, áz összetartozóknak rendszeres csoportosítása, s a legapróbb részletekig megügyelt szabatosság. — E részben a tervezet nem kifogástalan, sőt itt-ott feltűnően pongyola. Mindjárt a legfeltűnőbbre, a rendőrkapitányról szóló 55-ik §-ra utalunk. Ez valódi káosz. Az a 67 pont, mely a rendőrkapitány hatáskörébe tartozó ügyeket sorolja fel, mintha úgy volna vasvillával összehányva. Igaz, hogy ez a mostani szabályrendeletben is igy van. De nem kell neki igy maradnia. Ezeket a pontokat ügyesen csoportosítani lehet a közbiztonsági-, egészségügyi-, erkölcsi-, tűz-reudészet stb. osztályok szerint. A rendszer iránti érzéket sérti a 6. § is, mely az elnöki „votum Minervae“'-ről intézkedik. Ez nem idevaló, hol a képviselő-testület szervezete és hatásköre van szabályozva, hanem a közgyűlés ügyrendjébe; s minthogy itt a 49. §-ban ismételten elő is fordul, a 6. § egészen mellőzendő. Sok tekintetben a képviselő-testület hatáskörét szabályozó 7. § is csiszolásra szorulna, do ez mégis hagyján ; csupán az u) pontot, mely azt mondja, hogy a képviselő-testület hatásköréhez tartozik: „a tanácshoz díszpolgárok és tiszteletbeli elöljárók választása“, — nem tudjuk megérteni ebben a szövegezésben. A rend szempontjából rósz helyre vannak beékelve a 11., 12.. 13. §-ok is, mert ezek a közgyűlés rendjét szabályozván, a IV7. czimbe valók, mely a tanácskozási és ügyrendet külön szabályozza. így pl. a 11. § összhangzásba hozandó a 38. 3f). §-okkal, melyek ugyancsak az indítványozás jogáról szólnak. A 13. § pedig beleolvasztandó a 45. §-ba, hogy a gyűlések nyilvánosságára vonatkozó rendelkezések együtt legyenek találhatók. Mellesleg megjegyezzük, hogy a 11. § meg a 38. § is az indítványozás jogát a közs. törvény 56. § ától eltérőleg szabályozzák, a mi talán nincs rendjén. Mindkét § az indítványok Írásban beadásáról beszél, pedig a törvény csak „bejelentésit kíván. Végül összhangzásba hozandó némely intézkedés a tényleges állapottal. A képviselő-testület tagjainak száma most már — tekintettel a legutóbbi népszámlálás eredményére — 170-ben volna megállapítandó. — Az Írnokok száma pedig — (minthogy most már életfogytig választott 7 írnok van) — ehhez képest helyesbítendő. Ezek mind aprólékosságok ugyan, de azért megfontolásra érdemesek, s nézetünk szerint az ilyen aprólékos esztergályozások megtétele végett a javaslatot előbb, vissza kellene juttatni a tervező bizottsághoz. Most már három eset adhatja elő magát a közgyűlésen: vagy leveszik a tervezetet a napirendről, mivel nem időszerű; — vagy visszaadják még egy kis kiesinositás végett a tervező bizottságnak; — vagy pedig belebocsátkoznak a tárgyalásába minden cerimónia nélkül. Akármelyik eset következik is be, ezt a lapot nem érheti majd a vád, hogy a nyilvánosság iránt tartozó kötelességét ebben a kérdésben elmulasztotta. . . . Animam nostram salvavimus. III. A szombaton, f. hó 28-án tartandó közgyűlésen a következő tárgyakkal lesz alkalma foglalkozni: 1. Az Írnok választás. — Betöltendő az iktatói és kiadói teendőket végző írnok állása. Mint értesülünk, eddig: Kellner Samu, Ferenczffy Gyula és Czunterstein Gyula, a pályázók. 2. Mérnök választás tárgyában elnöki jelentés. — Polgármester bejelenti, hogy az alispán a mérnök választás határidejét márczius 18-ikára tűzte ki. 3. Bcssenyey Istvánnal kötött-szerzödés ügye. — Ezt — mint január 25-iki számunkban említettük — a törvény értelmében kellett újból kitűzni. 4. A szervezési szabályrendelet. — Erről a jelen számunkból elegendő tájékozást nyernek olvasóink. 5. Kovács Imre tanító kérvénye nyugdíj ügyében. — A folyamodó azt kéri, hogy mivel ő neki az ismétlő iskolában való tanításért külön 100 írt fizetése volt, a nyugdija is ne 340 írtban, hanem 440 írtban állapíttassák meg és tétessék folyóvá. 6. A tanyai iskoláztatás ügyében a közigazgatási bizottság végzése. — A város ugyanis fölterjesztést tett a múlt évben, hogy a tanyai iskolák fölállításának terhe a felekezetekre is hárittassék aránylag: — a közigazgatási bizottság azonban kimondotta, hogy az iskolaállitás a felekezeteknek csak joga, a városnak ellenben kötelessége. * A gyűlés d. e. 9 órakor kezdődik. Nyomatott Halason Práger Ferencznél.
