Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-25 / Soronkívüli szám
Második: évfolyam. Soronkivüli szám Halas, 1891. Február 25. KUN-HALAS. Társadalmi hetilap. Meg ne ijedjenek kedves olvasóink, nem történt semmi szenzácziós esemény, csak az, hogy a szombaton tartandó közgyűlés napirendjére ki lett tűzve a szabályrendelet tárgyalása, melynek tervezetéről mi egypár megjegyzést ígértünk; s mivel legutóbbi rendes számunkból egyéb közölnivalók e megjegyzéseket kiszorították, most e külön számban kell Ígéretünket beváltanunk, hogy olvasóink a közgyűlés előtt némileg tájékozva legyenek a tárgyalandó tervezet felől. A szabályrendelet. ii. E hó 15-ikón megjelent számunkban közlött első czikkünk arra a következtetésre jutott, hogy mivel a közigazgatás reformjára vonat kozó országos törvények a közel jövőben várhatók, s ezek alapján a szabályrendelet átdolgozása különben is szükséges lesz, most talán — a megyei utasítás daczára is — nem egészen időszerű ez a munkálat. - De hát elvégre is ez csak az opportunitás kérdése, s ha a képviselőtestület mindamellett passióját találná a szabályrendelet változtatásában, nagy veszedelem a dologból nem származhatik. E kérdés mellőzésével tehát nézzük a czélbavett ujitásokatt azok czélsz erősége szempontjából. A) Az állandó választmány. Itt mindenek előtt az ötlik szemünkbe, a mit a tervezetben nem látunk; ez a szakbizottságok szabályozása. Eltekintve az isko laszéktől és egészségügyi bizottságtól, melyeknek szervezetét és ügykörét az illető törvények állapítják meg, vannak a városnak egyéb bizottságai mint pl. az építészeti, kertészeti stb. bizottságok, melyeknek szervezetét, munkakörét nem volna fölösleges röviden szabályozni. E helyett találunk a 14. §-ban egy egészen uj intézményt, az u. n. állandó választmányt. — ' Ez egy állandó testület akarna lenni, mely középhelyet foglalna el a tanács és a képviselő-testület között. Állana pedig 20 választott tagból, továbbá a tanácsból (a tiszteletbeli tanácsnokok kivételével), azonkívül tagjai volnának: a számvevő, a pénztárnok, a mérnök, a közgyám és az — adószedő. Tehát egy egész kis parlament. — „Állandó választmányt“ a törvény csupán vármegyékben ismer; ez a testület még törvényhatósági joggal biró városokban sem létezik, mert ezekbon az 1886. XXI. t. ez. 48. §-a teljesen elegendőnek tartja erre a eerimoniára a városi tanácsot. Ebből persze még nem következik, hogy (ha felsőbb helyen nem lesz ellene kifogás) mi ne lehessünk nagyobb urak a municipalis városoknál; mert hisz ez az intézmény anyagi megterheltetéssel nem jár, a munkájához csak idő és ész kell, ezekből pedig mi — hála Istennek — űzhetünk egy kis luxust. Jut is, marad is. Azonban ... Mi is volna ennek az állandó választmánynak a dolga? A közgyűlés elé tartozó ügyek fordulnának meg előtte „alaposabb előkószités és behatóbb tárgyalás végett“. A nyomban utána következő § pedig azt mondja, hogy a tanács hatáskörébe tartozik: „a közgyűlés elé terjesztendő ügyekben javaslatok előkészítése“. Nohát kérem, ebből illetékességi összeütközés lesz. Ha pedig előbb a tanács és azután még az állandó választmány is előkészítse az ügyeket, akkor meg az ügymenetnek túlságos vontatottsága lesz ebből a teketóriából. Pedig (emlékezzünk csak a közel-multra) lehetnek esetek, a midőn ugyancsak gyors eljárás kívánatos. Végre még egy aggály. A tervezet azt mondja, hogy a választmányhoz az ügyek „b e t e r j e s z t e n d ő k“. Tegyük fel, hogy sürgős esetben mellőzni kellene a választmányt, a hozott határozatot az ellenzők megsemmisíthetnék, a mi bonyodalmakat idéz hetne elő. Ezek miatt mi e választmányt igy a hogy tervezve van, nem tartjuk valami üdvös intézménynek. Teljesen elegendőknek tartjuk a szakbizottságokat némely esetben, és általában a városi tanácsot erre a funkcióra. Denique a tanácsnak is okos emberekből kell állania, hisz „a kinek az Isten hivatalt . . .“ B) A fizetéses tanácsnokok. Igen lényeges újítás a tervezetben a fizetéses tanácsnokok intézménye. Kettő van tervbe véve: egyik az adóügyek, másik a tanügy és gazdasági ügyek intézője illetőleg előadója lenne. Sietünk kijelenteni, hogy a jó közigazgatás érdekében a fizetéses tanácsnokság eszméjét föltétlenül helyeseljük — elvben. Sőt az adóügyekre nézve egy ilyen állás szervezését tényleg is nemcsak czélszerűnek, de égetően szükségesnek tartjuk. Mert hogy az adó-mizériák végre-valahára megszűnjenek, a kataszter rendezve, az adó az egyéni adókönyvekben idejében előírva legyen, az régi óhajtás, mely ez állás szervezésével talán teljesítve lesz. Az adóviszonyok tisztázásából eredő előnyt pedig adózóink bizonyára nem adnák oda azért az évi ezer forintért, a mibe ez az állás kerülne. Ennek a fölállítását tehát örömmel üdvözölnők. Másként áll a dolog a tanügyi és g*a z d a s á g i tanácsnok állásával. . . . Mikor a boldogult Trefort kultuszminiszter (alighanem Si- monyi visszalépése után) ideiglenesen a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi tárcza vezetését is átvette, akkor csinálta valaki azt a vicczet, hogy a miniszter most úgy tesz, mint a hajdani falusi zsidó tanítók, a kik délelőtt tanítottak, délután pedig handléroztak. — Ez a rósz viccz jutott eszünkbe, mikor a tervezetben a tanügyi tanáesnokságot a gazdaságival egyesítve láttuk. Ez az egyesítés nem valami szerencsés gondolat. A példaszó szerint: lehet valaki igen jó ember, de rósz muzsikus. Lehet valaki rettentően okszerű gazda (s ilyenekben hála Istennek nem szűkölködünk), de abból még nem következik, hogy egyúttal szakképzett „tanférfiu“ is, (a minthogy ilyenekben nem is nagyon bővelkedünk.) Az iskolákra meg a tanítókra nézve valóságos csapásnak tekintenék, ha a dologhoz nem értő ilyen lokális tanfelügyelő hívatlanul — de azért hivatalos auktoritással — beleavatkoznék (majd azt mondtuk: „belekotyogna“) a tanítás menetébe. Elég erre az iskolaszék is, ha megteszi kötelességét és „hivatása magaslatán áll“. — Ha ez ellen azt mondják, hogy nem is a tanítás szakszerű ellenőrzése, hanem inkább az iskolakötelesek összeírása, a mulasztók nyilvántartása, s több e féle, tehát inkább bürokratikus jellegű volna a teendője ennek a tanácsnoknak: akkor meg épen megadták ennek az állásnak a kegyelemdöfést. Kimutatásokat készíteni, rovatokat betölteni, ehhez ugyan 1000 frtos tanácsnok nem kell. Ezeket ha akármelyik Írnok nem képes elvégezni, fegyelmi utón kell elmozdítani az állásától; — nem is szólva arról, hogy a jegyzői karból is kikerül, a ki ezeket elláthatja. Ép ilyen fölösleges — a város mostani anyagi viszonyai között — a gazdasági ügyekre külön hivatalt állítani. A város gazdája a pénztár- nokkal együtt ép úgy elvégzik ezeket a teendőket, mint a tanácsnok végezné. (Tekintetbe kell veni, hogy a pénztárnok dolgát a mellé adandó ellenőr sokban könnyíteni fogja. Viszont az adók beszállításával nem kellene okvetlenül a pénztárnokot terhelni.) Most tehát csakis az adóügyek vezetésére tartjuk czélszerűnek egy fizetéses tanácsnok alkalmazását, ellenben a másikat fölöslegesnek, sőt abban a felemás alakban, a milyenben a tervezet kontemplálja, valósággal helytelennek kell mondanunk. — Szervezzen a város az erre szánt 1000 írtból inkább két uj tani tói állást, s valóban üdvösebb dolgot cselekszik a tanügy érdekében, mintha akár három tanácsnokkal ellenőriztetné az iskolázást. Természetes következménye volna ez állás elesésének, hogy a tiszteletbeli tanácsnokok számát azután nem kettőben kellene megállapítani. — A tanácsnokokról lóvén szó, mint igen helyeset emeljük ki az 58. §. amaz intézkedését, mely a tanácsnokoktól megkívánja, hogy legalább is érettségi vizsgát tettek légyen.
