Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1891-02-01 / 5. szám
Február 1. KUN-HALAS. 1891. — Reunio. A kaszinó öreg urai igen furfangosan jártak el utóbbi években ezekkel a társas estélyekkel. Azt mondták a fiataloknak, a mit Fülöp mondott Nagy Sándornak: „Fiam, neked kicsi Maczedónia!“ és kiköltöztették szépen a mulatni vágyó fiatalságot a vendéglő nagy termébe. Persze egy kissé kényelmetlen is volna nekik az a csendzavaró muzsika, sőt — apage satanas! — a cse ago női kaczagás — a Skiz és Pagát szentélyében. így aztán a hölgyek a múlt szombat estén is, ezen a fesztelen „családi jellegű“ estélyen igen otthoniasan érezték magukat a vendéglői nagy terem — egyik sarkában. A mi megint csak az bizonyítja, hogy a mi intelligencziánkban mégis csak nagy az összetartás. — A jelenvolt hölgyeknek következő névsorát küldték be. Asszonyok: Babó Jánosné, Balogh Lászlóné, özv. ifj. Gál Lajosnó, özv. Hamar Pálné, Hirháger Károlyné, özv. Kurka Ferencznó, Mészöly Istvánná, özv. Paksi Károlyné, Péter Kálmánná, Boucsek Józsefné, Stimakovits Istvánná, Török Istvánná, Turóczy Istvánná, Zámbó Jánosné, Dr. Zilah Benőné stb. Kisasszonyok: Balog Mariska, Hamar Erzsiké, Hirháger Lucza, Kerék Teréz, (Bajáról), Mészöly Anna és Julóka, Paczolay Erzsiké, Turóczy Erzsiké, Zámbó Ida stb. — Az estély, melyen az első négyest 15 pár tánczolta, — mint tudósítónk megjegyzé — „nagyon kedélyesen folyt le“ s reggeli 3 óráig tartott. — Felülfizettek: Turóczy Istvánná úrnő 1 frtot, Schilling Ede 50 krt, Török István 1 frtot. — A borfogyasztási adó ügyében a pénzügyőri biztosság felhívja mindazokat, kik a fogyasztási bérlővel megváltási szerződést (egyes- sóget) kötöttek, hogy a szerződéseiket mához egy hétig, f. hó 8-ikáig a fogyasztási zárgondnokságnál (a pénzügyőröknél a volt bérlő irodájában) mutassák be és ugyanakkor bormeny nyisógüket is jelentsék be; megjegyzi a felhívás, hogy a megváltási szerződések további intézkedésig érvényben maradnak. — A takarékpénztár igazgatósága hétfőn délután ülést tartott, melynek az alapszabályokban tervezett változtatások megbeszélése képezte tárgyát. A javasolt módosításokat majd akkor fogjuk ismertetni, mikor meg lesznek érve arra, hogy a közgyűlés elé terjesztessenek. — A rend érdekében. Szekér Pál rendőrkapitány erélyes hangú utasítást intézett a biztosokhoz, melyben elismeri ugyan, hogy ők lelkiismeretesen megfeleltek eddig is hivataluknak, de jövőre mégis fokozottabb éberséget és szigort kíván tőlük, hogy a rendőrség csekély személyzetével is lehető pontosan tegyenek eleget a kivánalmaknak. — Különösen lelkökre köti az utasítás a következőket: — hogy időről időre házankónti bejárással utána nézzenek, vájjon a gazdák cselédeiket a szolgá- latba lépéstől számított két nap alatt bejelentették-e; hogy a bálokban való részvétel csak azoknak a (férfi- és nő-) cselédeknek engedhető meg, kiknek Írásbeli engedélyük van a gazdájuktól; vigyázzanak, hogy korcsmákba és nem zártkörű bálokba botokat ne vigyenek a férfiak (csak a nők? szerk.), s hogy a zárórákat pontosan betartsák; „megakadályozandó továbbá az is — igy szól az ukáz —, hogy este és éjjel az utczán közcsendet zavarólag lárma, zenélés és danolás t ö r- ténjék...“ (Nesze neked Nachtmusik! A sohajtozás azonban kellő korlátok között megengedhető, mert hát a virágnak sem lehet egészen megtiltani . ..) Végre mindennemű t ű z- veszélyek megelőzése végett különös figyelem fordítandó arra, hogy a lakosok udvaraikban vízzel telt hordót vagy más edényt tartsanak s hogy rovott nő-személyek este és éjjel az ut- czákon ne „csavarogjanak.“ — Elismerés illeti derék kapitányunkat, hogy ilyen erélyesen intézkedik annak az érdekében, a minek muszáj lönni. Azonban különösen az éjjeli rönd iránt kiadott utasításokat mindaddig sötétben tapogatózásnak kell tartanunk, mig legalább a főbb utczákon a világításról gondoskodva nem lesz. Az éjjeli röndnek csak kellő számú lámpák mellett lesz láttatja. Mert légyen bár annak a hat szál rendőrnek mind a tizenkét szeme olyan, mint a hajdankori Argus nevezetű űré, biz azok korom-sötét éjszakákon nem igen fogják észrevenni, hogy ki csavarog, ki nem. A becsületes járókelőkről nem is szólunk, pedig hát mielőtt egymás orrát betörnék, ezek is jobban örülnének a viszontlátásnak. — A regale és fogyasztási-adó szedés joga — egy a városhoz tegnap érkezett távirat szerint — a tegnap Budapesten megtartott árverésen 30,500 írtért Österreicher és Löw budapesti kereskedőkön maradt. Tehát csak 500 írttal több a város ajánlatánál. Mindenesetre érdeklődéssel várhatjuk a miniszter döntő szavát. — Az ifjú iparosok estélye. Tegnap este tartotta az ifjú iparosok műkedvelő társulata tánczvigalommal egybekötött műkedvelő előadását a vendéglő nagytermében. Színre került Szigligeti „A czigány“ czimü színműve, melynek sikerült előadását a termet zsúfolásig megtöltő díszes közönség nézte végig. Az élvezetes előadást táncz követte, mely a hajnali órákig tartott. — (Szándékunk volt az előadásról még e számunkban részletes tudósítást közölni, azonban főmunkatársunk közbejött betegsége miatt ezt jövőre kell halasztanunk.) — Esküvő. Múlt hó 27-ikón, kedden d. u. 8 órakor vezette oltárhoz ifj. Babó Sándor asztalos Patkós Benő ur Mariska leányát. Díszes násznép vett részt az esketésen, melyet kedélyes lakoma követett. — Az irnoki állásra, — mely a városnál Maár József lemondása folytán megürült, — úgy halljuk — f. hó 18-ára kérték az alispántól a tisztujitó közgyűlés kitűzését. A mint beszélik, a következők volnának a pályázók: Kellner Samu és Czunterstein Gyula volt Írnokok, Ferenczffy Gyula, Bartalos Béla és Helle Sándor. — Meglepetés. Csütörtökön reggel (a közgyűlés előtt) a Tóth-fóle házban kedélyesen kezelgették a trachoma-orvosok a szokásos rendelő órában a nehány szál, maga jószántából bejárogató szembeteget. — A két orvos mindegyikének kitűnő (kinek mézes heti, kinek nem mézes heti) álmai valának megelőző éjjel, tehát igen derült hangulatban ringatódzának a hozzájuk beosztott dijnokkal egyetemben ... a midőn egyszerre! nyílik az ajtó s belép hívatlanul és váratlanul egy fehórhaju városatya, a kiről tudva van, hogy ámbár maga trachomában nem szenved, mégis az egyptomi szemsötétségben leledző emberiség iránt olyan élénk érdeklődéssel viseltetik, hogy ezt az érdeklődését egyszer már a minisztérium előtt is elárulta, — belép és ... . talán a lápisz elé tartja szemeit? — dehogy! körülhordozza sasszemeit, összeránczolja szemöldökét és látván két beteg mellett két orvost és egy dijnokot, nem szól semmit, hanem sarkon fordul és megy . . . Ö maga ment? Nem! nemsokára a dijnok is ment. — Csodálatos appetitus volt ez a csütörtöki. Egy dijnok villás reggelire, egy másik négy órai uzsonnára. — Hja, az uj éra! — Az idei ujonezozás, — melyre az 1870, 1869 és 1868-ban született itjak lesznek felhiva, — nálunk április hó 16-i к és 17-ik napjain tartatik. — Kis-Kőrös népessége — mint levelezőnk Írja — 7887 lólekből áll; férfi 3850, nő 4037. — Tíz év alatt a szaporodás 1192; — 18 °/0. — (De vájjon hány vallotta magát magyar anyanyelvűnek? Szerk.) — Csőszök kerestetnek! Az ipari szől- lőben vagyon szükség szőllőpásztorokra; a kik ez állásra elegendő qualificatióval bírnak, jelentkezhetnek a rendőrkapitányi hivatalban a hót folyamán. Kár, hogy ez állások „kinevezés“ utján töltetnek be; tisztujitáson mily szép alkalom kínálkozott volna matadorainknak az intrikára e fontos közigazgatási hivatalok betöltésénél. — A polgári olvasó kör részéről föl- kórettiink annak közlésére, hogy a január 17-iki bálon Leicht К á г о 1 у ur is felülfizetett 1 frt 50 krt, — kinek a rendezőség pótlólag most fejezi ki köszönetét, mivel neve a hozzánk beküldött s múlt héten közölt névsorból kimaradt. — A kalocsai nagy trafik kezelése f. hó 16-ikán adatik ki nyilvános árverés utján a budapest-vidéki pónzügyigazgatóság hivatalában. KÖZGAZDASÁG. Gazdasági életünk tükre. — A telekkönyv statisztikája. — Szánt-szándékkal irtuk igy ezt a dupla ezimet. Emezt kisbetűvel, hogy a statisztika szárazsága el ne riaszsza az olvasót; amazt nagy betűvel, hogy szembe szökjék. Mert hát tükör! Ki ne szeretne a tükörbe pislán tani, ha csak úgy lopva is. Telekkönyvi hivatalunk fáradhatatlan buz- galmu vezetője, H о d о s s у Péter ur, ki eléggé nem dicsérhető szorgalommal és pontossággal gyűjti évről évre a telekkönyvi forgalom számtételeit, bocsátotta rendelkezésünkre ez adatokat csoportosítva és keretbe foglalva, mint egy valóságos tükröt. És higyjék el önök, hogy ez megbízhatóbb képet ád a gazdasági viszonyokról, mint kinek- kinek a fali tükre a saját becses ábrázatáról. A ki a fali tükre elé festett arczczal áll, annak az festetten mutatja a képét; de a telekkönyv előtt hiába kendőzi magát akárki fia, ez a maga rideg szigorúságával csak azt mutatja, hogy kinek milyen a valóságos arczulata — festék, alatt. íme itt a tükörkép mely az 1890-ik év telekkönyvi forgalmának az adatait tartalmazza összehasonlítva az 1889-ik óv forgalmával. __________________ 1889 1890 1. Változások ® со Érték Ф ff) Érték a birtokban: Ы (frt) Ш (frt) a) Adás-vétel utján . 575 305517 743 400424 b) Árverés utján . . 48 27475 59 62915 c) Öröklés „ . . 97 87641 103 374818 Összesen: 720 420633 905 838157 II. Változások a terhekben: 1. Betáblázások. a) Adóslevelek alapján 349 329499 240 205857 b) Végrehajtás utján 117 32439 78 20023 c) Hagyaték-átadás kapcsán 80 2873 28 2253 Összesen: 546 364811 346 228133 2. Tehertől szabadulás. Kitáblázások által . . 370 178291 386 277751 Ékesen szóló számok! Föltűnően kedvező képet nyújtanak a lefolyt óv gazdasági viszonyairól. Látjuk, hogy az adásvételek 168 esettel szaporodtak, s az ingatlan érték-forgalom 94,907 frt-tal emelkedett a megelőző évhez képest. Avótelkedv és a vótelkóp es- s é g föllendült. — Ez ellen azt vethetik Önök, hogy minden egyes vételnek ugyanannyi eladás felel meg; az eladás pedig nem kedvező jel. De ha meggondoljuk, hogy ingatlanokat legtöbbnyire azért adnak el, hogy fekvésénél vagy egyéb tulajdonságainál fogva előnyösöbbnek látszó másik ingatlant vegyenek helyébe, és csak elvétve fordul elő, hogy ingatlanát valaki improduktive elkótyavetyélje: akkor a forgalom emelkedését mindenesetre örvendetes jelenségnek kell tekintenünk. Még derültebb képet nyújt a terhek forgalma. 200 esettel kevesebb volt a betáblázás, mint az előző évben, a kitáblázás viszont 16 esettel több. — Az 1889-ik évvel szemben 186,678 írttal kevesebb tábláztatott be, és 99,460 írttal több tábláztatott ki. A lefolyt óv tehát 236,138 írttal mutatja kedvezőbbnek telekkönyvünk teberlapjait, mint az előző óv. — Itt meg azt mondhatja valaki, hogy ez még nem biztos jele az adósságcsökkenésnek, mert vannak be- táblázatlan adósságok is. Vannak igen! De a hol vannak, ott azt bizonyítják, hogy szilárd a személyi hitel, hogy van még „böcsület“; — ezt pedig csak nem mondhatjuk rósz jelnek? A telekkönyv tehát az olyan adósság felől is megnyugtat, a mi benne nincs. Kiolvashatjuk ezekből a szürke számokból, — hogy a termés jó volt, hogy gazdáink — különösen a fiatalabb nemzedék — okszerűbb gazdálkodást, józanabb életmódot folytat, és hogy a gabnakereskedés emelkedett. Mert ebben az eminenter földmivelő városban csakis ezek — s az ezekhez hasonló okok mutathatják a telekkönyv kék lapjait ilyen rózsaszínben.
