Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

várták és várják most is az élet hívó szavát. És Te egykori kedves munkatársunk, aki mindezeket a terveket és álmokat szőtted, immár mindennel megbékülve végkép elhagytad e földi élet hiú küzdőterét, hogy az örök csend és nyugalom birodalmának boldog lakója légy. Most már nem fájnak a csalódások, mert megszűnt dobogni érzékeny szíved, amely nemcsak tiszta örömök, hanem még több fájdalom és keserűség forrása volt számodra egész életedben. De hisszük, hogy abban a magasabbrendű, tisztultabb lelki életben, az ideák világában, ahová elhivattál, az isteni kegyelem boldog kielégülést tartogat vívódó lelked számára. Tragikus sorsod megható emlékét fájó kegyelettel őrizzük. Paulovics István, kedves barátuk, Isten veled! 9