Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

Vallásos nevelés a családban. (Szülői értekezleten elhangzott előadás.) Nem véletlenül helyezik a nevelés tényezői között első helyre a családot. Az innen kiinduló hatások a legmélyebbek, az egész életre kihatok, sok mindent pótolhatnak,' de semmivel sem pótolhatók. A család föladata épen ezért az, hogy minden tekintetben a legjobb útravalóval bocsássa el a gyermeket. A család nevelői jelentőségét emeli ki az az ismert nevelői igazság is, hogy az iskola mindig csak másodrendű nevelő marad a szülők mellett. A család még sem teljesíti mindenben a reá váró feladatokat. Különösen áll ez a vallásos nevelésre. A szülők sok mindenre tanítják gyermekeiket, de a vallással alig törődnek. Pedig a nevelés leghathatósabb segítő eszközét veszítené el, ha lemondana a vallás támogatásáról. A vallás az ember lelki életének szükségszerű tényezője, eredetileg és szervesen hozzátartozik az ember lelki szervezetéhez. „Megléte és kifejlése az emberi szellem egészségéhez tartozik, hiánya vagy elcsökevényesedése az emberi lélek teljeségét és életképességét rontja meg." (Ravasz.) A vallás egyike a leghatalmasabb emberfejlesztő életerőknek. Ezért sorozza Tolsztoj a vallást azok közé az életerők közé, melyekből az ember él. Igazi emberré lenni mindig csak az Istenséggel való érintkezésben lehet. A vallás az embert minden tekintetben tökéletesebbé teszi. A vallás biztosítja az erkölcsi nevelés tökéletességét is. Vallás nélkül nincs erkölcs. Nélküle nem tudunk tisztába jönni azzal, hogy mi az erkölcsös és mi az erkölcstelen, erkölcsellenes. A vallásban az erkölcs megtalálja abszolút mértékét: az erkölcs egybeesik Isten akaratával. Szilárd alapokat az erkölcsiségnek egyedül a vallásos nevelés biztosít. Igazi erkölcs tehát csak ott van, ahol Isten él a szivekben. Rá kell itt mutatnunk a vallás páratlan jellemképző, jellemnevelő erejére is. A jellemnevelésnek legfőbb alátámasztója kétséglti