Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

esetekben — korcsmázó pajtások kerítik hatalmukba. A régi, ma már inkább csak hírből ismeretes, de nagy ritkán még mindig, előforduló korcsmázások megszűntének épen az ilyen ifjúi közösségek — vallási egyesületek, cserkészet, sportközösségek — elszaporodása vetett véget. Már az eddigiekből is kitűnt, de külön is erőteljesen kell hangsúlyoznunk a családi vallásos nevelés terén a jó példa jelentőségét, és nevelő erejét. Ha valahol, a családi vallásos nevelésben mindenesetre a legelső és legfőbb törvény ez: adj jó példát. Amit a gyermek napról napra maga előtt lát, azt utánozni fogja. Mély bölcsesség csendül ki Seneca szavaiból: „hosszú az út prédikációkon keresztül, de rövid és eredményes példákon." A vallásos nevelés kezdete és vége, alfája és ómegája, első és utolsó igazsága ebben az egy mondatban foglalható össze: járjatok jó példával elől. „Szülék, kik nem éltek úgy, mint kellene, ha nem tudjátok kimondom : gyilkoskodtok magzataitokon" mondja Faludi Ferenc. Soha, még ha akar sem, szabadul meg a gyermek attól, amit a példákból tanul. S a gyermek nem csak külső mozdulatokat tanul környezetétől, hanem elsajátítja gondolkodásmódját, erkölcsi és vallásos álláspontját is. A családi példa az egész életre meghatározza a gyermeket. A példaadás hatalma azért nagy, mert hatása legkorábban kezdődik, folytonos, sohasem ér véget és — mint élő cselekvésnek hatása — közvetlen. Mindez arra kötelezi a szülőt, hogy magát állandóan a gyermek utánzási tárgyának érezze. Különösen megszívlelendő ez azért, mert a rossz példa csaknem mindig hatékonyabb, minta a jó. Amennyire hangsúlyozzuk a jó példa óriási nevelő erejét, épen annyira hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a siker nem azon fordul meg, hogy a nevelő milyennek mutatja magát, hanem azon, hogy valóban milyen személyiség. Jaj a szülőnek, ha gyermeke azt veszi észre, hogy valamit csak az ő kedvéért tesznek, vagy mondanak! Jaj a szülőnek, ha csak a gyermek számára akarnak vallásos nevelést, maguk azonban nem ilyen életet élnek, s nem adják át életüket Krisztusnak. Szülők csodálkozva mondják néha: nem értem, hogy ilyeneket cselekszik gyermekem, mikor én csak jó példát mutatok, és a magam példájával csak jóra intem. Valóban csodálatos, hogy a gyermekek sokszor nem a közelben álló jó példát: szülői, nevelői példáit követik, hanem a sokkal távolabb álló rossz példa után indulnak. 20