Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

Ez az elszakadás különböző módon szokott lefolyni. Spranger három típust emel ki. Előidézheti a mágikus várakozásokban való csalódás, amikor a gyermek vallási cselekményektől (ima, bibliaolvasás stb.) mágikus, csodáfc hatásokat, erőket vár s ha ez elmarad, maga a vallásos hit rendül meg alapjaiban. Bekövetkezhetik az elszakadás intellektuális kételkedésből is. A hit és tudás problémái kerülnek itt szembe egymással s a hit ésszel nem érthető tételei váltják ki a lelki küzdelmeket. A Szentháromság, világ teremtése, feltámadás, mennybemenetel, Isten létezése stb. kerülnek a gondolkozás és kételkedés középpontjába. Hosszú küzdelmek, lelki vívódások eredményeképen egészséges határkiigazításnak kell bekövetkeznie s ha ezt sikerrel vivja meg az ifjú: hite megszilárdul. Az elszakadás harmadik formája az etikai konfliktusok nyomán következik be. Saját bűnössége s még inkább a világban észrevett igazságtalanságok tömege váltja ki itt a kételkedést. Lehetséges-e hogy a jó Isten teremtette az igazságtalanságoknak ezt a világát ? Miért engedi a gonoszt érvényesülni, a jót elbukni ? Ilyesféle problémákkal viaskodik az ifjú. A kételkedés és összeütközés mindhárom formája a környezet vallásosságától való időleges elidegenedésre vezet. Kritikus pont ez, a döntésnek a kora. Három eset lehetséges itt. Bekövetkezhetik a teljes közömbösség állapota, a történelmi keresztyénséggel való szakítás és a keresztyén meggyőződés újjáépítése. A harmadik periódus lassan jön. Az ujjáépülés a megtérésen keresztül vezet s eredményeképpen megszületik az egyéni, személyes vallás, amit szavakban Sprangerrel igy fejezhetnénk ki: „ez az én igazságom. Ezen a fokon nem beszélhetünk többé öröklött tradíciókról, sem kételyekről és küzdelmekről, tapogatózásról és keresésről, hanem néhány alappont keletkezéséről: most már az én Istenemről, az én Krisztusomról, az én bizonyosságomról van szó." Megnyugvás és boldogság érzése költözik a lélekbe. A biblia újra szeretett könyvvé lesz, az imádság újra áldott erőforrás alkalma, megszületik az uj ember, a keresztyén személyiség. Ez az átalakulás beközetkezhetik a pubertáskor végén, de gyakran csak a férfikor kezdetén. Ezután jön az érettkor. Megnyugvás. Béke. Végérvényes egyensúlyi állapot azonban sohasem lép föl. Jönnek uj viharok. A teljes érettség senkinek sem adatott meg. Mindig tovább fejlődünk; az aggkor is csodálatos mélységeket tárhat föl. Ha mindezek ismeretében arra a kérdésre keresünk feleletet, 13