Református gimnázium, Kiskunhalas, 1936

telenül a vallás. A vallástalan nevelésnek következménye a jellem elaljasodása, míg acélos jellem, meggyőződés, hűség, kitartás, elvhűség természetes gyümölcse lesz a vallásos nevelésnek. A keresztyén vallás nevelői jelentőségét növeli az a tény is, hogy egyedül benne található föl a szivet és lelket, értelmet és érzelmet kielégítő világmagyarázat. Nem akarjuk a tudomány értékét kicsinyelni, de épen a legmélyebb életkérdésekre nézve, mint szellem, lélek, világ eredete stb. — nem bir nekünk megnyugtató, kielégítő feleletet adni. Felbecsülhetetlen értékűvé teszi a vallásos nevelést az is, hogy az ifjú szexuális küzdelmeiben elegendő erőt csak a vallás tud nyújtani. „Semmi sem képes csak megközelitően is tisztán tartani az ifjúságot, csak a legmélyebb forrásokból táplálkozó vallásos nevelés." (Magyar Cserkészvezetők könyve.) Ha ennyire fontos a gyermek vallásos nevelése s ha ilyen sok minden függ tőle jövő fejlődése szempontjából, a szülő nem mondhat le gyermeke vallásos neveléséről, nem bizhatja azt teljesen az iskolára sem, hanem magának is részt kell kérnie és részt kell vennie benne. Mi most arról szeretnénk szólni, mi a szülők feladata, kötelessége gyermekük vallásos nevelésével kapcsolatban ? Jó, ha a szülő ismeri a gyermek vallásos fejlődésének menetét. A fejlődés különböző időszakaiban nem lehet a bánásmód sem azonos. Sokszor a legnagyobb bajt a nevelésben épen az okozza, hogy nevelői eljárásunkban nem alkalmazkodunk a gyermek életében végbemenő nagy változásokhoz. Épen ezért rövid vázát szeretném adni a gyermek vallási fejlődésének. A vallási élet fejlődésében az átmeneti koroktól eltekintve általában három fejlődési korszakot szoktak megkülönböztetni

: a gyermek, az ifjú és a férfikor vallásosságát. Mi jellemzi ezeket ? Az első probléma, amivel lépten nyomon találkozunk, az, hogy vájjon van-e már a gyermekben egyáltalában vallásos érzés, yagy csak a pubertás korában kezd az ébredezni ? A kicsiny gyermeknél vallásról a szokásos értelemben (hittételek rendszere, világnézet) természetesen nem beszélhetünk. De másrészt kétségtelen az is, hogy a gyermekben a vallásosság csirái félreismerhetetlenül megvannak. Mindenesetre bizonyos, hogy a vallásnak ösztönszerű gyökerei vannak. Csak igy érthetjük meg, miért oly fogékony már a kis gyermek is oly korán a jó és rossz iránt. Enélkül aligha tudnának a szülők

; minden, előkészület nélkül ll