Református gimnázium, Kiskunhalas, 1935

ságból az iskolai élet korlátaira és iramára emlékeztető munkarendet állapít meg és annak taposómalmába fogja be szerencsétlen gyermekét, époly helytelenül jár el, mint aki nyakló nélkül szabadjára engedi. Az első esetben az a komoly veszedelem fenyeget, hogy a tanuló megunja, sőt megutálja a rendszeres munkát, az új iskolai évhez pedig fáradt testtel és elmével, kimerülten és érdeklődés nélkül fog hozzá. Hasonlóképpen a semmittevésnek is megvan a maga káros visszahatása. Az a tanuló, aki elvet csinál a szünidei henyélésből és minden könyvét sutba vágva üres szórakozással tölti minden szabad idejét, veszedelmesen elszokik a munkától s, mint mondani szokták, begyepesedett fejjel, rengeteget, még a rendszeres munka legelemibb módszerét is, felejtve, kelletlenül fog az új tanév munkájához. A munkának, valamilyen formában, mindig szerepet kell juttatnunk az életben, még a gyermek életében is. Kicsi korától meg kell szoknia mindenkinek, hogy a munka az élet alapvető eleme. Nem gyötrelmes életmód és eszköz valaminek az elérésére, hanem lényeg, tartalom és cél. Amint Az ember tragédiájá-mk mélységesen emberi és reális életfilozófiája tanít bennünket: az ember célja a küzdés maga. Nélküle tehát céltalan, üres és elviselhetetlenül sivár, unalmas volna az élet. Céltudatos szoktatással és következetes neveléssel ezt a komoly és fölemelő életfelfogást bele lehet plántálni a serdülő gyermek fogékony lelkébe. De éppen a kívánt eredmény biztosítása érdekében a munkának ezt a rendszeres kultuszát a szünidőben sem szabad mellőzni. A lényegnek meg kell maradnia, csupán a mód és forma változhat, sőt kell is változnia. Először is a munka megválasztásában és beosztásában bizonyos szabadságnak, változatosságnak és kényelemnek kell helyt adni. Eljárásunk igazodjék az előzetes vizsgálat megállapításaihoz és a tanulóban természettől fogva is bizonyára mutatkozó jóirányú hajlamhoz és érdeklődéshez. A vakációt mindenekelőtt föl kell használni az akár hanyagságból eredő szándékos mulasztások, akár betegség miatt mutatkozó önkéntelen hiányok pótlására és jóvátételére. Ez nemcsak akkor indokolt és szükséges, ha valaki megbukik, hanem akkor is, ha az elért tanulmányi eredmény nincs arányban a tanuló erejével, testi és szellemi képességével. Mindazokban az esetekben, amikor az elért színvonal nem felel meg a joggal támasztott igényeknek és követelményeknek. Tehát nemcsak arra kell törekednünk, hogy valaki az elégtelent elégségesre 7