Református gimnázium, Kiskunhalas, 1934

8 < 1 ütött rajtunk. Érezzük, hogy testületi életünk örökre szegényebb lett azokkal a szépségekkel, ame'.yek a Te életétiből áradtak ki reánik s amelyeknek egyedül Te vo'tál a lététeményesük. Elvesztettük Benned az eszményi jóbará'ot, aki soha igazán nem tudott haragudni s akire soha sem lehetett neheztelni. A haragot még mutatni sem tudtad s a legkomolyabb vitatkozás, hevében is mosolyra' derült jóságos arcod. Am ez sohasem a megalkuvásra ha;ló megadást jelentette részedről, haneirt annak a józan, derűs életfelfogásodnak felülkerekedése t, hogy az egymás közt fe.merülő vitatkozások, nézeteltérések elmé'yitésével és kiélesitésével nem szabad és nem érdemes az éf

et jó izét megkeseríteni. Ezzel a megnyerő és megbékitö életfilozófiával jártál közöttünk mindenkor s fölemelő bizonyságot teltél arról, hogy lehet valaki egész ember és igazi egyéniség anélkül, hogy sebeket osztogatna maga körül. Rokonszenves egyéniségednek ez a vonása nam esialk derűs életfelfogásod, hanem a harmóniában gyönyörködő finom ízlésed kisugárzása is volt. Nem csak tudatosan Icerested, hanem ösztönösen szomjúhoztad is a harmóniából áradó nyugalmat és szépséget. Azok a szemet-lelket gyönyörködtető s lágyan egymasba olvadó finom pasztelííszinek, amelyek müvészlelked álmait és hangulatait oíy sok szép műalkotásokban sugározzák, nemcsak választékos művészetedet jellemzik, hanem ott ragyognak nemes emberi alakodon is. Nemcsak művészetedből, de egész életedből és egyéniségedből is hiányoznak a rikító színek s egész életpályádon zavartalanul ömlik el az a lelki harmónia, amely megelégedésed, boldogságod és vidám életszeretetéd

1 forrása volt. Ez a harmónia s a belőle áradó szépségek és örömök jótékony derűvel aranyozták be nemcsak a magad, hanem mindazok életét, akiket jó sorsuk veled összehozott. A Te végtelenül kedves egyéniségedből sugárzó derű és vidámság kiáradt egész környezetedre s áldás volt mindnyájunk életében. Óh hányszor derített föl bennünket játszi kedved és humorod csillogása ,hány vidám percet és órát köszönhetünk Neked! óh milyen fájdalmas azért el is gondolnunk, hogy testületi étetünk színharmóniájából mostantól