Református gimnázium, Kiskunhalas, 1922

— 5 Három évig első eminens növendéke, majd 23 éven át egyik legkiválóbb tanára, legutóbb helyettes igazgatója : mindenkoron büszkesége voltál ennek az iskolának. Mint tanár a tiszta magyar nyelvnek, a tősgyökeres magyar stílusnak tüzeslelkti, ékesszavu mestere voltál, akinél odaadóbban, lelkesebben senki sem ápolta a magyar hagyományokat. A nemzeti irodalomnak alapos ismerője, ihletett magyarázója, a magyar lyrának valóságos élő anthologiája s Magad is költői lélek voltál, aki el tudtál merülni a költészet világába és annak csodás szépségeit magával ragadó előadásoddal mindig meg tudtad ragyogtatni tanítványaid előtt. Fegyelmező szigorúságod, katonás föllépésed csak vonzóbbá tette mélyen érző lelked jóságát, amely, mini törhetetlen kapocs tűzi drága emlékedhez valamennyi tanítványodat. De nemcsak tanítottál, hanem harcoltál is minden erőddel ezért a szivedhez nőtt iskoláért. Amilyen könnyen szárnyalt lelked az eszmék világában, olyan bámulatos biztossággal vittél döntő szerepet az egyház és iskola anyagi ügyeinek intézésében is. Hatalmas elméddel és ellenmondást nem tűrő világos okfejtéseddel mindig el tudtad fogadtatni azt, amit egyházad és iskolád érdekében jónak tartottál. S amit te akartál, abban mindnyájan megnyugodtunk, mert hozzászoktattál bennünket, hogy Te csak a jót, a szépet és az igazat állítod küzdelmeid önzetlen céljául. Ez a szépre, jóra és igazra való önzetlen törekvés jellemezte munkás életed minden mozzanatát. Ez a manapság oly ritka emberi erény praedestinált Téged arra, hogy nemes küzdelemre, önzetlen hazaszeretetre buzdító lelkes vezére légy ennek a közönyösségben tespedő, porba sülyedt ivadéknak, amelyet oly kevesen tudnak fölrázni aléltságából. — Te e kevesek legkiválóbbja voltál köztünk. Ezért siratja Benned a Magy. Nemz. Szövetség helyi köre pótolhatatlan veszteségét, felejthetetlen elnökét. De hogy bucsuzzunk Tőled mi, a Te gyászbaborult küzdőtársaid, akik elvesztettük Benned a legönzetlenebb férfit, a legjobb barátot I Igaz fájdalommal siratunk Téged, aki mindnyájunkhoz jó voltál, aki mindig pártját fogtad a gyöngébbnek és valóságos atyai szeretettel jártál el ügyes-bajos dolgainkban. Felejthetetlen szép magyar arcod eltűnésével, kedvesen parancsoló hangod elnémulásával, mindig bizakodó, derűs életfilozófiád letörésével gyászbaborulí a mi második otthonunk, üres lett a tanári szoba. Nem tudjuk magunkat beleélni abba a szörnyű