Református gimnázium, Kiskunhalas, 1922

valóságba, hogy többé nem leszel velünk Te, aki lélekben és testben egyaránt legerősebb voltál köztünk szinte halálod órájáig. A Te törhetetlen erődben volt mindig a mi reménységünk és Te, a legerősebb, magunkra hagytál minket, a gyöngéket. El kellett buknod küzdelmekben és eredményekben gazdag életed delén, mert mint magad mondtad — ismeretlen hatalom ellen nehéz volt küzdened. Vasizmaid megtévesztő ereje későn engedte észrevenned a halálos kór alattomos pusztítását, amelynek csiráját már az ozmánháni 40 km-es erőltetett menetelés okozta meghűlés plántált szervezetedbe. És Te még akkor is tovább küzdöttél, mert azt vallottad, hogy a küzdésben van az élet. A Te életed rövid volt, de a maga rövidségében is tökéletes, harmonikus egész, mert minden percét kihasználtad arra, hogy önzetlenül jót cselekedjél. Álmatlan éjszakáidon is a közügyek foglalkoztatták fáradhatatlan elmédet és rövidre mert pályafutásoddal is többet használtál egyházadnak, iskoládnak, gyászbaborult szegény hazádnak, mint sokak hosszú élete együttvéve. Pályádnak harmonikus szépsége s a Te utolsó fölséges kijelentésed: „ha másként nem lehet, hát így is jól van" — fölemel bennünket a Te fenkölt lelkedhez és enyhülést találunk abban a hitben, amelyikben Te mindnyájunknál erősebb voltál. Hisszük, hogy lelked itt él tovább közöttünk és vezérli, megvigasztalja azokat, akiket árvaságban hagytál. Drága emléked örökké élni fog, mert kegyelettel fogják ápolni forrón szeretett családodon kivül hálás tanítványaid és szerető karfásaid. A feltámadás és viszontlátás hitével, édes reménységével bocsátunk utolsó utadra 1 Isten Veled, Isten Veled." Gulyás Sándor.