Református gimnázium, Kiskunhalas, 1921

I Szilády Áron. j A március 19-én kitűzött fekete zászló nemcsak iskolánknak és a halasi ref. egyháznak gyászát jelezte, hanem a magyar tudományos világnak veszteségét is. Szilády Áronban szellemi világunk olyan sokoldalú férfit veszteit el, kinek helyét egy egyén nem tudhatja betölteni. A szószéken, egyház- és iskolavezetésben, egyházkerületen, konventen, a történelem és irodalom terén egyegy határjelző oszlopba olyan mélyen véste be nevét, hogy századok ködén át is ragyogni fog. E nagy embernek nem életrajzát akarják adni e sorok, hanem csak néhány jellemző képet vonultatni el az olvasó előtt, különösen érintve iskolánkhoz való viszonyát. Ságváron született 1837. november 3 án; atyja László (anyja Magyar Zsófia) 1837—46-ig ságvári, 1846—48-ig jászkiséri lelkész. A feltűnő testi és lelki erejű szónokot 1848-ban Halas hivja meg lelkésznek, s legidősebb gyermekének, Áronnak élete ettőlfogva 84 éves koráig a halasi paplakon folyt le. Ennek ódon bolthajtásai alatt bontakozott ki az a magasröptű szellem, melynek merész szárnyalását a követni nem tudók néma áhítatával kisérjük az utolérhetlen régiókba. A gimnázium alsó osztályait Halason végzi és Szilágyi Márton correctorban megértő vezetőre talál, kinek szerény lakásában mindennapos vendég, s a fiatal gyermek az ősz tanárral latinul, görögül, franciául beszél, s tőle tanulja a héber nyelv elemeit. 1851—53-ban a dunamelléki egyházkerület legelőbb szervezett nagykőrösi főgimnáziumának két felsőbb osztályát látogatja a „nagy tanárok" alatt, s itteni tanára Szász Károly, később legbizalmasabb barátja. Iskolai tanulmányai mellett Kőrösön németül, angolul, s Tomori Anasztáz biztatására