Református gimnázium, Kiskunhalas, 1921

Az egy év meg nem telt le s a felesége gyógyulásáért, gyermekeiért aggódó jóságos apa junius végén lefeküdt s julius 3-án hajnali félhárom órakor kilehelte lelkét, Koporsóját nagy szeretettel, nagy szomorúsággal vette körül városunk közönsége, tanártársai, régi tanítványai. Nt. Molnár Hugó h. lelkész méltatta erdemeit, jó barátja, Veress István izsáki lelkész imádkozott fölötte, tanítványai nevében Nagykálozi Sándor theológus, az iskola előtt gedig a tanárok nevében Fülöp Sándor búcsúzott el tőle a következő beszéddel: Megállítjuk egy pillanatra fekete lovait a halál szekerének, hogy ne vigyék ei tőlünk búcsúszó nélkül osszeomlott tetemeit a mi fáradhatatlan munka'ársunknak, a mi büszkeségünknek, a mi Zsigánknak ! Egyháznak, városnak, országos politikának szélesebb téréin küzdött, épített lángoló lelke hevével; de itt végezte 16 esztendőn át a leggyümölcsözőbb munkát: fogékony, fiatal tanítványainak lelkét itt hajlitgatta istenfélelemre, krisztusi szeretetre, edzette, . erősítette őket kálvini keménységre, becsületességie, magyar nemzetének szeretetére, hogy Istennek méltó fiai, letiprott hazánknak hasznos polgárai, elszánt lelkű katonái legyenek. * A történelmi nevü, székely eredetű Makkfalvai Dózsa-családnak korán árvaságra jutott sarja nevelő apára, jóságos anyára talalt a Bethlen-kollégiumban. Tiz esztendőn keresztül megtanulta a szigorú kötelességteljesitést, a puritán egyszerűséget, a kevéssel megelégedést. Édesapja, a negyvennyolcas honvédőrnagy, a világot járt emigráns, majd tordai református pap s végül bírósági jegyző, a megalkudni, megalázkodni nem tudó keményleiken, a hajthatatlan erős akaraton kívül egy kardot, egy bibliát és egy törvénykönyvet hagyott reá. Ő kitanulta a törvénykönyvet, felkötötte a kardot s végül mégis a bibliához pártolt. Az aranyos tordai kis szolgabiróból pápai theologus, szenior, majd halasi vallástanár lett, de mindvégig élt benne a karddal felövezett harcos is, a törvénytudó is. Feleségéért, kis gyermekeiért semmi munkát nem röstelt, semmi fáradtságot nem sajnált s lelkierejét bőkezűen pazarolván meg nem háláiható szolgálatokat tett egyházának, iskolájának. Tevékeny élete, közérdekű munkássága világító példa volt előttünk. Erős nemzeti érzésével a közömbös, anyagias alföldi nép közölt, közjóért buzgó lelkével a csak maguknak élő tunyák között olyan volt, mint a bérc oldaláról a buckák közé került kár-