Református gimnázium, Kiskunhalas, 1921

— 10 — bunkulus-kő, amely a csillagtalan, sötét magyar éjszakában kiragyogott, világított a futó homok alól. * * * Megpihent társunk szivünkről leszakadt testvérünk 1 Neved dicsekedése lesz ennek az iskolának mindenkor s az a szeretet, amelynek sziveink között szövődött erős aranyfonalait szétszakította a halál, arra a fogadalomra késztet bennünket most, a bucsu pillanatában, hogy a magyar jövőnek, a reánk bizott ifjúságnak vallásos és nemzeti nevelésében, egyházunkért, hazánkért való munkásságunkban mindenkor igyekezünk hivek maradni a Te példádhoz, a Te emlékezetedhez! Elfáradt tetemid takarja be lágyan Kiskunságnak földjel Urához, Teremtőjéhez megtért bus magyar lekedet vigasztalja meg a Mindenható, ha majdan elébe borulva könyörögsz, hogy adja vissza nekünk születésed földjét, szép Erdélyországot és az egész, ezeréves, régi Nagy-Magyarországot! Isten nyugosztaljon meg, Isten vigasztaljon meg ! Fülöp Sándor.