Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

16 belátásu püspöknek" jellemzi őt s így végzi életrajzát: „Nagy embernek szülte őt a természet, de még nagyobbá lett ő a nagy emberekkel, különösen ama tudós Gróffal Széki Teleki Józseffel való közelebbi társalkodás által." Lelki-testi erejét a sok elfoglaltság között is mindvégig megőrzi; ha kerülete egyik-másik egyházának ügyei kívánják, legott útra kel, intézkedik, tanácsol, buzdít, dorgál, de „feddéséből is kiérzett a nyájasság íze." Majd ismét itthon dolgozik az egyház, meg a szívesen gondozott iskola körül, melynek alumnus deákotskáit atyai szeretettel övezte. Aztán meg-megpihen, — paplakunk udvarán ma is áll még a már elvénülő eperfa, melynek árnyában szívesen szeretett üldögélni. 1814 július 3-án még valamely fontos ügyben jár távol, 24-én még presbiteri gyűlést tart, s augusztus 13-án a presbiteri gyűlésben már „mélly szomorúsággal és csüggesztő bánattal hozódott emlékezetbe, hogy Nagy Tiszteletű Tormássy János Úr a Vener Duna mellyéki Superintendentiának igen nagy érdemű Püspökje, Tettes Bács és Bodrog Vármegyék Tábla Bírája és ezen Szent Ekklának 37 esztendők ólta hűséges Lelki Pásztora a tegnapi Nap reggeli öt és hat órái között, nyoltz napig tartott csendes betegsége után a Halandók köz Ügye szerént .... Lelkét Teremtőjének visszaadta." 68 éves korában fejezte be közhasznú munkában töltött, nemes életét. 1789 február 18-án kelt 200 Rénus forintról szólló alapító levele az egyház szegényei részére, mely alapító levélnek legalább bevezetését és befejezését ismertetjük meg a benne nyilatkozó erős hit, lelki béke és a nagy lelkeket jellemző egyszerűség miatt is: „Én Nemes Tormássy János Isten kegyelméből, ez idő szerént az Halasi Reformáta Szent Ekklézsiának Prédikátora, adom tudtukra mindeneknek, kiket e dolog illethet, hogy Én a Kegyessék szerént való böltsesség régulája szerént, melyet nemtsak szóval tanítani, hanem példában is mutatni köteles vagyok; nem akarván halálom idejére halasztani a Jótéteményt, mellyet mihelyt mód és alkalmatosság vagyon tartozunk tselekedni; tehát ép és egésséges karomban, kedves Feleségem Nemes Varjas Mária meg egyezésével, világi javaimból, mellyekenn az én Jó Istenem engemet Sáfárrá tenni méltóztatott, bizonyos Részt a Szegények felsegéllésekre, állandó és elfordíthatatlan Fundátióul tenni kívánok; a minthogy teszek is, e következő Punctumok szerént:" . . . Rendelkezésének megtétele után így fejezi be: „Mindezeket az én Jó Istenemnek, ki engemet arra méltatott, hogy ő előtte áljak, és szolgáljak az ő oltáránál, Ditsősségére, szűkölködő Felebarátimnak seggéilésekre, Isten és emberi szeretetből, élő igaz hittel; az Urban szerelmes Halgatóimnak az