Református gimnázium, Kiskunhalas, 1913

17 Alamisnálkodásra Példával is lehető felserkentések végett, Lelki örömmel és készségei akarom, rendelem és megerősítem. írtam Halason, Tanuló Szobámban, Anno 1789 die 18-a Februárii, Sz. Hivatalomnak 17-ik, Halason való szolgálatomnak 11 -ik Esztendejében. Az iskolába járó szegény tanulókat, valamint a preceptorokat — kik magasabb iskolába készülő tógátus diákok voltak — házanként való főzéssel — coquiával — tartották el Halason is, a mi ellen sok panasz hangzott. Már 1766 február 12-iki egyházi gyűlésen rendeltetett és statuáltatott egy arra való szegény ember, akinek kötelessége lészen főzetni ebédre és vatsorára annyit amennyiből tisztességessen subsistálhassanak és arra is vigyázni, melyik lakos a főzésben morosus volna, és a N. Tanátsnak azt referálni." Tormássy püspök sokat fáradozott a coquia megszüntetésén, s helyette valamely alkalmatosabb módnak felállításán, s hogy ezt még egyháza szegényei ügyénél is jobban szívén viselte, mutatja, hogy 1813-ban előbbi hagyománylevelének intézkedését a már reszkető kézzel rávezette codícillussal úgy változtatja meg, hogy a hagyomány kamata a diákok köztartására fordíttassék. A codicillus szószerint ezt mondja: „Ezen legátumotska interessének meghatározottabb, és az idő mostani környülállásaihoz intézett egyenesebb tzéljául az „e" betű alatt, és a Nótában magamnak fenhagyott eredeti szabadság szerint, kinevezem, rendelem, és állítom a Helybeli Oskolában tanuló alumnus deákotskákat oly móddal, hogy a capitalis minden önkényes tsonkítás nélkül maradván, egyedül az Interes fordíttassék esztendőnként a Deákotskák Intertentiójoknak, az eddig szokásban volt módjánál most szintén tárgyul vett illendőbb módjának valamennyire lehető szeretsésítésére. Azon esetben pedig, hogy ha ilyen Alumnusok többé az Oskolában (mit Isten ne adjon) néni tartatnának; tehát akkor mind a tőke mind az interes az Ekklézsiának Fogmaradni, és az egész Légátiónális, az egy utólírt Nótán kivűl minden pontjaiban helyére, s erejére visszaáll." írtam Halason 1813-dik eszt. Ez volt iskolánknak első konviktusi alapítványa, mely sértetlen egészben meg van ma is és a kijelölt czélra használtatik. Mélyen tisztelt közönség! Rég elmúlt dolgok ismertetésével vettem igénybe becses figyelmöket. A megemlékezés és hála adóját róttuk le Tormássy János püspök, iskolánk legelső alapítványtevőjének emléke iránt. Utánna hosszú sora következik a cultúra ügyeért buzgó, nemes lelkeknek, végeszakadatlan sora az áldozatkészségnek. Ama nemes szíveknek emléke legyen áldott, eme közhasznú munkának ne szakadjon vége soha! Pataky Dezső. 2