Református gimnázium, Kiskunhalas, 1912

14 A természettudományokban sokkal több az észképző elem, mint az erkölcsi mozzanat. A növendékek jellemének, erkölcsiségének képződésére sokkal erősebb és közvetlenebb hatásuk van a természettudományoknál az irodalmi és történelmi tanulmányoknak, az u. n. humanióráknak. Ezek a tárgyak az ember cselekedeteit és gondolkozását ismertetik meg a tanulóval s így emberismeretét, az emberekkel való érintkezése körét bővítik. Irodalmi olvasmányainknak és történelmi tanulmányainknak egyik legértékesebb eredménye éppen az erkölcsi hatás és okulás. Az irodalom és történelem jellemképző, erkölcsnemesítő hatásáról igen szépen mondja egyik értekezésében Balogh Péter: „Egy-egy költemény tartalma, a történelem egy-egy lapja, egy darab valóságos erkölcsi életet tár a gyermek elé. És ez annyival inkább fontos, mert valamint tapasztalata, úgy érintkezési köre is a gyermeknek a mindennapi életben nagyon szűkkörű, egyoldalú. — Érintkezéseink szűk körét és egyoldalúságát azok a való és költött történetek egészítik ki, melyeket a történelem és az irodalom ad elénk. E történetekben ugyan nem vesz részt a gyermek cselekvőleg, de képzeletében mégis előtte áll az egész, hozzácsatlakozik rokon' szenvével valamelyik küzdő félhez, együtt érez, együtt tervel, együtt téved vagy győz, együtt szenved vagy örül vele. És e képzeleti érintkezésnek van egy igen nagy elsőbbsége a valóságos felett. Az, hogy míg a valóság történeteiben nem mindig az erény győz, vagy legalább annak győzelme nem azonnal és nem mindenkinek látható: addig a regény vagy dráma történeteiben mindig diadalt arat az erény s még a történelmi események is azt mutatják, hogy a jó az emberiség fejlődésének az általános iránya. Nem sokkal biztosabban megszülethetnek-e ily képzeleti érintkezés által a gyermeki lélekben az erkölcsi ideálok, mint a nyers, sokszor igaztalan és érthetetlen való történetek utján?"* Az irodalomról, az ifjúság olvasmányairól lévén szó, nem tartom fölöslegesnek, hogy fölhívjam a szülők és nevelők figyelmét a tanulóifjúság iskolán kívüli olvasmányaira. Ez ugyan nem tartozik szorosan tárgyam körébe, mert az erkölcsi nevelésnek csak az iskolában lefolyó részével kívánok foglalkozni, de azt hiszem, nem végzek hiábavaló munkát. Ismeretes az a nagy mohóság, mellyel a serdülő ifjúság az olvasmányokat minden válogatás nélkül, hogy ugy mondjam, eszi, falja. Éppen, mivel a gyermek, a tanuló az olvasmányt átérzi, átéli: minél több jót és szépet él át olvasmányaiban, annál inkább * Magyar Paedagogia. 6. évf. 204. I.