Református gimnázium, Kiskunhalas, 1912

15 diszponálódik hasonló tettekre; és viszont minél több rosszat él át olvasmányaiban, annál hajlandóbb lesz a rosszat a való életben is elkövetni. Tudván az olvasmánynak az ifjúi lélekre való ily nagy hatását, amely hatás annál nagyobb, minél fiatalabb az olvasó, legyünk azon tanárok, nevelők, szülők egyaránt, hogy a tanulók kezébe rossz könyvek ne kerüljenek, sőt igyekezzünk kezükbe jó könyveket adni, mert a nagy írók, a jó könyvek az ifjúság legjobb nevelői, míg a rossz olvasmányok az ifjút egész életére szerencsétlenné tehetik. Az irodalmi és történeti tanulmányokon kívül különösen nagy jelentősége van a jellemképzés czéljából a vallásnak. A vallás tölti el a lelket tisztább, nemesebb érzelmekkel. Az istenség eszméje, a legfőbb jóság, szeretet ideálja fölemel bennünket s a hozzá való vonzódással, a felé való törekvéssel telik meg lelkünk. Viszont kicsinységünk, végességünk, gyarlóságunk érzése egy magasabb, tökéletesebb lénnyel szemben megalázkodásra, vágyaink megfékezésére, önmagunk megtagadására szoktat. Külön erkölcsi oktatás a gimnáziumban nincs; az erkölcstan, mint külön tárgy nem szerepel a gimnázium tantervében. A tanulók a vallásoktatás keretében tanulják meg azokat az erkölcsi igazságokat és elveket, melyek cselekedeteinkben irányitóul s tetteink megítélésében mértékül szolgálnak. S éppen itt Iátok én némi hiányt mind az alsó-, mind a középfokú oktatásunkban. Szerény véleményem szerint az iskola a növendékek erkölcsi jellemének kialakulását csak fokozottabb mértékben mozdítaná elő, ha — meghagyva természetesen a vallásoktatás mai formáját — az erkölcstant, mint külön közös tárgyat tanítaná. Mint látjuk, a gimnázium egyik leghathatósabb eszköze a tanulóifjúság erkölcsiségének fejlesztésére a tanítás. Ezen a téren is a tanulók erkölcsiségének kialakulása szempontjából különös fontosságuk van az irodalmi, történelmi és vallási tanulmányoknak; ezeknek a tanulmányoknak a tárgya ugyanis az ember, az ember cselekvése és erkölcsi élete. Az iskolának a tanítás mellett másik nevelő eszköze a fegyelmezés, mit a tanítással szemben nevelésnek is szoktak mondani. A fegyelmezés útján arra törekszünk, hogy tanítványaink cselekvéseikben csakugyan az elsajátított erkölcsi elvek szerint járjanak el. Mert ismerni a jót még korántsem annyi, mint cselekedni is. Hogy a tanuló a megismert erkölcsi elvek szerint járjon el, erre szoktatni kell. Az iskolai fegyelmezésnek kétféle munkáját különböztetjük meg. Az egyik a külső, vagy kormányzó fegyelmezés, melynek az a feladata, hogy megteremtse a külső rendet, mely az iskolai együtt-