Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

O zékfoglaló értekezésemnek tárgyát a magyar nyelvészetből ' vettem: az összetett szavakról, az összetétel keletkezéséről és elhomályosodásáról óhajtok szólni. A nyelvtudománynak ezt a fontos kérdését mi, magyarok, még nem régen kezdtük vizsgálni. 1875-ben írt róla hosszabb pályamunkát Simonyi Zsigmond,

1) 76-ban vitázó észrevételeket tett rá Brassai Sámuel,

2) azonban ma már mind a kettőjöknek akkori fölfogása meghaladott- Simonyi még úgy határozza meg az összetételt, hogy „nincs mondattanilag szerkesztve", Brassai pedig azt állítja, hogy „szerkesztményeink nem is a nyelv természetéből fejlődtek, hanem csak úgy oltották belénk", s másutt azt, hogy „a különféle nyelvekbeli compositumok a világon semmi más közös jegyet felmutatni nem tudnak, hanem csak azt, hogy két vagy több szó van bennök egymás végttbe megszakítás nélkül írva s így egy szót tesznek."

8) Paul Hermann freiburgi, most müncheni egyetemi tanár gyújtott világot az összetételek rendszertelen tömegében 1880-ban megjelent munkájával. — A nyelvtörténet elveivel,

4) — a melynek rendszere két évtizeden át irányadó lett nemcsak az indogermán, hanem jórészt a román és finn-ugor nyelvészetben is.

5) Paul a mondatból származtatja az ö.-t s felfogása ') Simonyi Zs. : A szavak összetétele. Jutalmazott pályamű. M. Nyelvőr IV. -) Philologus : Észrevételek. Xyr. V. 3) Brassai S. : A magyar bővített mondat. (Akadémiai Értek, a Nyelv és Széptudományok köréből X) 46. 1. 4) Hermann Paul: Principien der Sprachgeschichte. — Dritte Auflage. Halle. 1898. 6) Gombocz Z. Nyr. XXXI. 351. 1.