Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

?8 A teljes egybeolvadás akkor következik el, a mikor az ö. tökéletesen egységes szóvá válik és az egyszerű szótól meg sem lehet különböztetni pl. ünnep, férfi, esztendő stb. Elméletének összefoglalásában elmondja Wundt, hogy az ö. keletkezése a szóképzésnek egyik specialis esete. De abban különbözik egyéb új szavaktól, hogy jelentése tekintetében egy-előre nem egy, h tnem legalább két fogalom kerül a tudat nézőpontjába; nyelvi alakja tekintetében pedig abban, hogy nem új hangcsoportot, hanem a meglevő szókincset hasznaljuk a fogalom-jelölésre. A keletkezés háromféle typusa közül az egyszerű szóhoz legközelebb áll az első, a melynek első tagja gyakran a fogalomra relative közömbös mellékképzet. A második typushoz tartozó ö-ek a legegyszerűbbek annyiban, hogy a közvetlenül adott észrevétel (benyomás) tartalmán belül történik meg az associatio: almafa, szélmalom, stb" A harmadik typust a hasonlóságon alapuló emlékezeti képzettársulás hozza létre s megjelenése szerint a nyelv metaphorái közé tartozik. A fejlődés menete apperceptiv synthesis^ a melynek három stadiuma: képzettársulás, tapadás, egybeolvadás. Ha az ö -ben szereplő képzeteket k

1, k

2-ve\, a belőlük származó összetétel képzetét O-vel, a k

l, &

8-vel associált szóképzeteket ss

2-vel jelöljük, minden ö.-nek ez a symbolikus képlete: sz

1 sz

2 Ö (k

l k

a). Ez a tartalom folyton változik; Ö háttérbe szorítja, elhomályosítja k

l k

2-t, (jelenváltozás), az ö. két szava szorosabban kapcsolódik: (ss

1 sz

2) Ő; végre a két szóból egy szó lesz: szO (teljes egybeolvadás). * Rövid fejtegetésünkből is világosan kitűnik, hogy a Wundt lélektani elmélete jobban megmagyarázza összetételeinket, mint a Paulé. Mégsem ajánlhatjuk, hogy az iskolai nyelvtanok Wundt szerint tárgyalják az összetételt. A nyelvtanítás nem indulhat lélektani alapon, hiszen a tanulónak még fogalma sincs a lélektanról, de meg a Paul mondattani elméletével