Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

16 is beszélni. Kezdődik ez a stádium azzal, hogy az esetleges viszonyjel elmarad, folytatódik azzal, hogy az ö egységes szó módjára veszi föl a ragokat és képzőket. Pl. csűr-*csavarog, csűr-* csavar ás, *csecse-becséz, *csere-berél, *csonka-bankit, bű* bájol, bü-*bájos, bű-*bájolás, *ága-bogácska. Sokszor nem is lehetne mindkét tagot tovább képezni: met,-*adomány, hál*adatlan, el-*feledékeny, esze-*veszettség stb. (NyTSz). A homályosodással ellentétes tünemény az, a mikor külön ragozza és képezi tovább a nyelv mind a két tagját nemcsak a mellérendelő összetételeknek, hanem még az olyan ikerszavaknak is, a melyeknek egyik tagja értelmetlen hangutánzó szó. Pl. dereblés-*darablás, firegnek-*forognak, setén-*sutáu sőt * kajái-baj ál (=kajabajál: ka j ab ál\ kiabál', ez már teljesen elhomályosodott ö.) Homályosodás az is, mikor az összetett szó vagy jelzős kifejezés egységes szó gyanánt szerepel további összetételekben és mondattani kapcsolatokban. Az ilyen kapcsolatokat szinte szeretné az ember az írásban is megjelölni, mert könnyen félreérthetők : (dühös eb)-*harapá-~, (veszett kutyá)* marás, a*kapotnyak megdagadt (asszonyállat csöcs)-e t meggyógyít, egy zep (azzonyember sarw) (NyTSz); (férges alma)-hullomást, (hódas korsó)-sikoltást, (mázas kemence)-sírást, hót malom zúgását. Nyr. II. 174. 1. Teljesebb az alaki izolálódás akkor, ha az összetett szóban hangbeli romlás, hangbeli változás történik. Megváltozhatik alakjában az egész, vagy megváltozhatik valamelyik rész önálló életében. A részek megváltozására, mint a 12. lapon láttuk, csak egynéhány példa van nyelvünkben; annál gyakrabban megváltozik az egész összetétel alakja. Már a NyTSz.-ban sok a hangbelileg megváltozott összetétel, a TSz-ben pedig még nagyobb hangbeli romlás látható rajtuk. NyTSz.: egy—nap = ünnep, ünnepnap, eszten(i)dő — esztendő ; f é r j-f i = férfi, Jírfi (TSz); i - f i = ifjú; f e l-*s z ó - *fennszó, h é t-*f ő helfe, *hetfü (TSz); h u s-*v é t húsét, huzsét (TSz); hadd