Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

melyeket a kérdés eddigi kutatói teljesen mellőztek, mivel e kútfők részint csak az újabb időben lettek ismeretesekké, részint pedig a már régebben ismerteknek felhasználásához hiányzott a megfelelő tudományos készültség. Ilyen kútfők az Orkhon melléki ó-török feliratos kövek, melyeknek feliratait Radloff és más orosz tudósok fejtették meg és adták ki, továbbá az ujgur nemzeti krónikák elbeszélései, melyek persa, török és khinai történetírók műveiben maradtak fenn. Ezt az irányt lett volna hivatva szolgálni és mintegy betetőzni Thúrynak egy még csak félig elkészült s igy kiadatlan munkája: a Magyar-török összehasonlító szótár. Budenz J. tudvalevőleg irt egy nagy művet a Magyar-ugor összehasonlító szótárt, mely a magyar nyelv szókincsét az összes uráli-finn («ugor») nyelvek szókincsével összevetvén, a magyar nyelvnek e népek nyelvei közé tartozását igyekszik megállapítani. Budenz megállapításait saját tanítványai is ma már jórészt elejtették, de legnagyobb részöknek alaptalanságáról Thúry még tudományos pályája kezdetén meg lévén győződve, azonnal tervbe vette, hogy a műnek egy ellen darabját készít. így kezdte írni a török-magyar összehasonlító szótárt, s midőn Halasra jött egész erővel neki fogott a munka kidolgozásának. E könyvnek is, mint a közmondás szerint valamennyinek, megvolt a maga sajátszerű fatuma. Vázlatban csakhamar készen volt az egész, s Thúry még a 90-es évek elején végleges kidolgozásban elkészítette egészen a K betűig, s ekkép a szótárnak ezt a részét, mintegy felét, benyújtotta a M. T. Akadémiának kiadás végett Az Akadémia Hunfalvy Pálnak és Budenz Józsefnek adta ki bírálatra a magyar-török összehasonlító szótárt, s elismeréssel kell említenünk e tudósok nevét, kik felülemelkedve a köznapi ember kisszerűségén, mindketten egyértelműleg kiadásra ajánlották az Akadémiának Thúry e művét. Pedig e mű az ő egész életök és működésök eredményének megdöntését czélozta, de oly kitűnően volt megírva (Hunfalvy szavai), hogy bár fejtegetéseit nem fogadhatták el, de már az audiatur et altera pars elvénél fogva (Budenz szavai) szükségesnek