Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

41 bűnnek, mert atyja iránt vató kötelezettségének tett eleget, de egyúttal a maga jogát védelmezi, elrablott örökségét s koronáját szerzi vissza. A gyilkos pénzen is megválthatta magát. Ennek is több nyomát láthatjuk a homerosi költeményekben, II. IX 632—3 Ez a fölfogás már a lélek jogának gyöngülésére vall, de nem uj dolog, hanem a tiszta Zeus vallás hanyatlása idejére eső ó-ión individualismus álláspontjának fölujulása. E kornak jelszava »élvezd az életet«, teljesen e földhöz kötötte az embereket. A Hadesbe jutott lélek teljesen elszakadt a világtól, joga teljesen megszűnt. A gyilkos csak fájdalomdijat tartozott fizetni a meggyilkolt rokonainak. A halott figyelmen kivül maradt s csak szenvedőleges tárgya volt az élők pereskedésének. A váltságdíj, valamint a vérbosszú is természetesen nagyon fejletlen állami és társadalmi rend mellett lehetséges. Ez utóbbi biztosította különösen a családok fen maradását, mikor még nem volt fölöttük magasabb egység, mely kezébe vette volna az őrködést, a gyilkosságok s általában a jogtalanságok megtorlását. A homerosi költemények nagyobb jogokat biztosítanak a férfiaknak, mint a nőknek. A férfi joga előbb való. Azért követ el az anya oly nagy bűnt, ha fiának atyját, tehát saját férjét megöli, hogy fiának bosszúját magára vonja a nélkül, hogy ez a gyilkosság a fiúra nézve biin volna. Azonban már itt is erős összeütközést látunk a kötelsségek között, de a naiv költő e collisiót nem veszi észre (Becker) s az anyagyikosság bűnén gyorsan átsiklik. III. A monda tovább fejlődése a lynkusokig. Homerosi szempontból a monda elérte teljes kifejlődését. Nála Klytaimnestra halála oly csenevész elem, melynek idővel el kellett tűnnie mint zavarónak és ellentmondónak. Ez meg is történt volna, ha be nem következik a VIII. és VII. század