Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

34 a megholt lelkének joga független az őt túlélők jogától. Ismét fölelevenedik a vérbosszú. Az isten már igazságos, ki elégtételt követel, a gyilkos btinhödését. De mivel az apolloni reform szerint egy gyilkosság a gyilkosságok egész sorozatát vonná maga után, valami megoldást kellett találni és ezt Apollonnak delphii jósdája adta. Apollon megtisztíthatja a bűnöst bűneitől. Ezek az uj elvek találhatók a monda 3-ik alakjában, a delphii Oresteiában. Legnevezetesebb feldolgozói Stesichoros és Pindaros. Az állami élet teljes kifejlődése hozta létre az utolsó változatot, az attikai Oresteiát. Az egyéni élet fölszabadulásával együtt jár az egyéni felelősség elve. A delphii isten követeli ugyan a bosszút, de mivel minden ember szabad ura elhatározásának, a bűn súlya teljesen a tettesre hárul. Az öröklődő átok képzete elvész: az embernek tetteihez mérten kell boldogulnia, vagy szenvednie. Az erkölcsiség fejlődésével a nő helyzete javul. Az anya gyermekére nézve szent és sérthetetlen, a rajta elkövetett gyilkosság a legnagyobb bűn. Ezt a bűnt meg kell torolni. A megtorlást nem bízzák többé az istenekre. Az igazságszolgáltatást az állam veszi kezébe. O lát törvényt a bűnösön saját törvényszéke előtt. I. Zielinski hypothesise az Orestes monda keletkezésére. Az ősvallás a természeti erőktől való függés érzete. Az ősvallással bíró ember is látta, hogy a nappal és éjszaka, tél és nyár váltakozása a nap segítségével történik. Az éjszaka és tél borzalmait abban a reményben tűrte, hogy eljön a naphős és elűzi azokat. Az állandó váltakozás vezette az embereket arra az ideára, hogy minden, ami kezdődött, elmúlik s minden elmúlásra uj kezdet következik. Az úgynevezett aranykorban a föld művelés nélkül adott mindent. Az ember teljesen ennek törvényei és saját ösztönei szerint élt. Később a nyugtalan lélek harcba bonyolította a