Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

35 földdel és a természet erőivel. Saját munkáddal, fáradtsággal kell tapasztalatot szerezned, — ell kell múlniok az egyes emberöltőknek, hogy az utánuk következőknek például szolgáljanak, — ez lett a szellem törvénye, akit a hellének Zeusnek neveztek. Ez volt az ő ősi ég- és napistenök, kit a Földnek ősférjével azonosítottak. Zeus leigázza a földet erőivel együtt. Ez csak abban a reményben enged, hogy egykor gyűlölt férjének uralma is véget ér. Segítségére felhozza a kígyót. Megdönthetik Zeus uralmát, de e megsemmisülés mellett is ott van mindig a remény, hogy a titánok győzelmével beálló világtél is elmúlik. Eljő a naphős, a megölt szellem fia s legyőzve a földet kígyóival együtt, megalapítja a szellemnek örökké tartó uralmát. A földistennő, ki régi dicsőségére gondol, görögül Klytaimnestra (Horn. Od. XI. 429. tuqoazo loyov ««*ss); külsőleg leigázott, de bensejében haragvó neje Agamemnonnak, Zeusnek. Munkáját a kígyó, Aigisthos, segítségével hajtja végre. De uralmuknak vége el van határozva. Eljő Agamemnon fia, a naphős, elesik kezétől Aigisthos és Klytaimnestra s elfoglalja atyja ti ónját. Már ebben a felfogásban férj- és anyagyilkosság van. De míg e személyek fizikai erők megszemélyesítői, addig nem tekintik erkölcsi vétségnek. A fizikai felfogásnak háttérbe szorulása s az erkölcsinek előtérbe állítása a Zeus vallás apolloni reformjaival következett be. E fényes napisten tisztelete a homerosi költemények keletkezése idejében kezdett elterjedni Görögországban. Keletről jött. Homeros előtt Lykiában volt állandó lakhelye. Innen jött Görögországba a Thermopylaeken át. Az Oeta hegy vidékén élt Herakles isteni megváltóról szóló monda s e tradíció nagyon alkalmas volt az uj kultusz fölvételére. Innen ment tovább. A Parnassuson volt a Föld istennő ősi szentélye. Apollon megölte a kígyót s megalapította itt saját szentélyét és jósdáját. így a Parnassus lett Apolonnak szent hegye s a Thermopylaek mellett kultuszának második középpontja. Ez az összeköttetés jut kifejezésre Apollon két hypostasisában a pylaei és a hegyi férfiban, Pylades- és Orestesben.