Református gimnázium, Kiskunhalas, 1905

A

z Orestes monda fejlődésében 4 nagy változatot külon- böztetünk meg. Első az, melyben a monda egyes részei még erkölcsi törvényektől érintetlen természetvallási alapon magyarázhatók; mert ha az egész görög mythologia nem vihető is vissza természeti alapra, egyes mythus-elemeknek természetvallási jelentősége nem tagadható. Az Orestes monda e tekintetben rendkívül érdekes. Anyaga a legősibb mondakörhöz tartozik. Fejlődésében sorra kisérhető a vallásos eszmék tisztulása, az istenfogalmak emelkedése, az állami élet fejlődése s az egyes görög államoknak egymáshoz való viszonya. A görög történelem kezdetén, az állami élet kifejlődését megelőzőleg a családok, törzsek, nemzetségek fölöttük álló nagyobb társadalmi rend hiányában magukra voltak utalva. Fenmaradásuk biztosítására kifejlesztették a vérbosszú intézményét. A meggyilkoltnak legközelebbi rokona tartozott bosszút állni a gyilkoson, tehát apáért flu, vagy testvér. A megholtnak lelkét csak a gyilkos vérével engesztelhették ki. A családfőnek korlátlan hatalma a férfinak a nővel szemben oly nagy fölényt biztosított, hogy a férfi életéért vett bosszú alkalmával elveszett női életet amazzal szemben számba se vették. E felfogásnak megfelelő alakulását látjuk a mondának Homerosnál. Ez a második fejlődési stadium, a mit homerosi Oresteiának nevezhetünk. Már a homerosi költeményekben is találunk vonatkozásokat, melyek a lélek előbb említett jogának gyöngülésére mutatnak. A meggyilkoltnak rokona már nincs vérbosszúra kötelezve. A gyilkos vérdíj fizetésével megválthatja magát. A VIII. századra esik az apolloni vallás-reform, mely szerint