Református gimnázium, Kiskunhalas, 1880

rí>I egy párszót annál inkább szóltok, mivel a rajz ezután már nem csak mint az általános műveltség keretébe tartozó valami, vagy a jövő művészei s technikusainak előleges készültség tekintetéből taníttatik, — hanem igen is kell, hogy az iparművészetnek nélkülözhetetlen tényezőjeként szakszerűen műveltessék, * * * Mint az olvasás és irás, épen úgy közvetíti a rajzolás is a gondolatok cseréjét, mivel határozott és tiszta képet adhat űgy a dolgokról mint azok jellemző vonásiról, épen űgy ingerelheti az érzéket — ha az okszerű módon történik — a szép, a természet titokteljes nyelve s a képzőművészetek iránt, mint amaz a költészetre vonatkozó nyelvoktatása által. Következőleg a rajzolás mint igen fontos képzési mozzanat, legegyszerűbb formáiban semmi más, mint az irás határa s az érzékileg észrevehető tárgyaknak, melyek az irbeszéd által többé vagy kevésbé korlátozottak, egészen határozott vonásokbani visszadása. Rajzolni tehát annyit tesz, mint: helyesen látni, a látottakat felfogva, azt érthetőleg vázlat, árnyék és szintömegben [massa] egy lapon űgy visszaadni, hogy az így létre jött kép nézése és megfoghatósága, viszonhatásban ál írván, határolják egymást. — A rajzolás egyszersmind a helyes látás próbája. Mindenki előtt ismeretes tény, kik a formák lényegét rajztanulás által sajátították el, hogy először látni kellett tanulni; mert jólehet mindenki szeme physikai szerkezeténél fogva a külsőbenyomások által az illető tárgy alakját, szinét felfogja, de a dologbani mélyebb pillantást évek hosszú gyakorlata áltál érheti el, — még pedig a szemléleti tárgyak alakjai s tüneményeinek szabályos tanulmányozása által. „Egyedül a szemlélet által sohasem nyerünk valamit. Ki valami nagyszerűt akar cselekedni, annak mélyen kell behatni, élesen megkülönböztetni, sokohlalulag egybe kapcsolni és álhatatosan kitartani." (Schiller.)