Református gimnázium, Kiskunhalas, 1877
4 E hiány, egyes szakférfiak — mondhatni Landau erélyes cikkei és meggyőző érvei után — akként lett kiegyenlítve, hogy a cultus-minister ő nmltsga, az országos rajztanári enquette által célszerűnek tartott tervet pótlólag elfogadta. Ez, a rajztanitás mindkét — mértani ós szabadkézi ágát felölelő tanterv, a legtulhajtottabb igényeket is kielégítené, ha nem annyira elméleti, mint inkább a tárgy természetének megfelelő gyakorlati alapon oldja meg feladatát; így azonban oly iskoláknál, hol ezt mereven keresztül vinni óhajtják, sokszor talajt vesztve, e művészeti ágat — paedagogicus ismeretek affektálásával — mint tudományt űgyszólva a geometria szolgájává teszik; noha ez nem a mértani alakok csinosabb kivitele: hanem a műizlés emelése, a kézügyesség fejlesztése, még inkább a természetben előforduló különféle tárgyak helyes megértése, formáinak, kiterjedésének megítélése, szóval a természeti tárgyak leírása végett taníttatik. Iskolai értesítők nyomán, a több oldalról tapasztalt félreértést, a rajztanitás pangását mindamellett okom vau, nem a tanterv hiányosságának, — hanem azon körülménynek róni fel: hogy sok helyt a rajz az önként vállalkozóknak, csekély gondozással, sőt még külön díjazás mellett taníttatik. De ha egyszer a gimn.-ban is kötelezővé tétetik s a belőle kapott osztályzat az előhaladásra befolyással leend: azt gondolom , hogy a tanítók hatáskörével, az ügy iránti buzgóság, talán a szükség kényszeréből folyó irodalmi tevékenység is szélesbülni, erősbödni fog. Másrészt lehetővé tétetik, iskoláinkban a legtöbbnyire mellőzött műtörténelmi ós széptani ismereteknek előadása, amennyiben, ennek kezelését akkor, a legméltóbban a rajztanártól lehetne elvárnunk, sőt megkövetelnünk. Talán lehetne ez ellenében, azt az ellenvetést hozni fel, hogy az anélkül is túlterhelt növendékeket ezzel fárasztani felesleges; de szerintem, ha az ó-kor classicus irodalmát, viselt dolgait oly kimerítőn tömjük az ifjúságba: nem méltányolni a képzőművészeti remekeket — a régi nagyságnak ós cultur-fejlettségnek ezen eclatans példáit — oly mulasztás, mit nem ment, hogy túlesik az irodalom vagy történet előadója hatáskörén; — még talán az a körülmény sem, hogy a