Református gimnázium, Kiskunhalas, 1877

4 E hiány, egyes szakférfiak — mondhatni Landau erélyes cikkei és meggyőző érvei után — akként lett kiegyenlítve, hogy a cultus-minister ő nmltsga, az országos rajztanári enquette által célszerűnek tartott tervet pótlólag elfogadta. Ez, a rajztanitás mindkét — mértani ós szabadkézi ágát felölelő tanterv, a legtulhajtottabb igényeket is kielégítené, ha nem annyira elméleti, mint inkább a tárgy természeté­nek megfelelő gyakorlati alapon oldja meg feladatát; így azonban oly iskoláknál, hol ezt mereven keresztül vinni óhajtják, sokszor talajt vesztve, e művészeti ágat — paeda­gogicus ismeretek affektálásával — mint tudományt űgyszólva a geometria szolgájává teszik; noha ez nem a mértani ala­kok csinosabb kivitele: hanem a műizlés emelése, a kéz­ügyesség fejlesztése, még inkább a természetben előforduló különféle tárgyak helyes megértése, formáinak, kiterjedésé­nek megítélése, szóval a természeti tárgyak leírása végett taníttatik. Iskolai értesítők nyomán, a több oldalról tapasztalt félreértést, a rajztanitás pangását mindamellett okom vau, nem a tanterv hiányosságának, — hanem azon körülménynek róni fel: hogy sok helyt a rajz az önként vállalkozóknak, csekély gondozással, sőt még külön díjazás mellett taníttatik. De ha egyszer a gimn.-ban is kötelezővé tétetik s a belőle kapott osztályzat az előhaladásra befolyással leend: azt gon­dolom , hogy a tanítók hatáskörével, az ügy iránti buzgóság, talán a szükség kényszeréből folyó irodalmi tevékenység is szélesbülni, erősbödni fog. Másrészt lehetővé tétetik, iskolá­inkban a legtöbbnyire mellőzött műtörténelmi ós széptani ismereteknek előadása, amennyiben, ennek kezelését akkor, a legméltóbban a rajztanártól lehetne elvárnunk, sőt megkö­vetelnünk. Talán lehetne ez ellenében, azt az ellenvetést hozni fel, hogy az anélkül is túlterhelt növendékeket ezzel fárasz­tani felesleges; de szerintem, ha az ó-kor classicus irodalmát, viselt dolgait oly kimerítőn tömjük az ifjúságba: nem méltá­nyolni a képzőművészeti remekeket — a régi nagyságnak ós cultur-fejlettségnek ezen eclatans példáit — oly mulasztás, mit nem ment, hogy túlesik az irodalom vagy történet elő­adója hatáskörén; — még talán az a körülmény sem, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents