Félegyházi Közlöny, 1969 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1969-07-18 / 29. szám

FflíMI KIM Kiskunmajsa iparosításának gondjai rül a házhelyek értékesí­tésére. Az állami gazdaság­ban pedig máris közműve­sített házhelyek várják a letelepülni szándékozókat. Belterületen a Kálvária mellett újabb két utca nyí­lik 136 házhellyel. A Vil- lanyszérünél 72, a Szabad­kai üt mentén 50, különbö­ző utcákon pedig további 35 házhelyet jelöltek ki be­építésre. Határozat szüle­tett arra is, hogy a köz­séget átszelő két főútvonal mellett a jövőben csak emeletes ház építhető. A beszámolót, mely még a vízellátásra vonatkozó terveket és számos kisebb jelentőségű feladatokat is­mertetett, a végrehajtó bi­zottság egyhangúlag elfo­gadta. H. J. A • mai szakosított ■ keres­etemben csak az idő- -•ebb korosztályok képvise- !öi között találunk olyan sokoldalú szakembert, aki egyformán „otthon van" a/ elemi szer-, textil-, vas-, tv ^elöanyag, növényvédöszer és még ki tudná felsorol ni, hányféle szakmában. Ilyen sokoldalú szakelö adója a félegyházi Föld- szöv-nek, a most nyugalom­ba vonuló Berecz Józsej is. A városon kívül még hét község boltjainak 7—8 mil­liót kitevő árukészlete tar­tozott hatáskörébe. Ügy az igazgatóság, mint a boltok dolgozói meg voltak elé- kedve pontos, megbízható, segítő, ellenőrző munkájá­val. Berecz József felette­sei bizalmát élvezte, de há­lásak voltak segítségéért a Nyugdíjazásával nem väft meg régi munkahelyétől, közkívánatra ott maradt. Kimagasló áruismeretét, sokoldalú szaktudását, amit csak ilyen hosszú gyakor­lattal és kitartó önképzés­sel, szorgalommal lehet megszerezni, nagy türelem­mel és jóakarattal igyek­szik átadni a nyomába lé­pő fiataloknak. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a szövetkezet „Józsi bácsija” nagy . elfog­laltsága mellett mindig tu dott időt szakítani a társa­dalmi munkára is. Tevé­kenykedett a Népi Ellenőr­zésnél, volt szakszervezeti elnök, újítási felelős, és többször megkapta a „Kivá­ló dolgozó” kitüntetést is a szövetkezetnél eltöltött hosszú idő alatt. Tóth Miklós 55 Szeretlek, kedvesem! 55 Barátok, elvtársak, isme­rősök sokasága állt a Ta­nácsháza előft, amikor a hosszú gépkocsisorból ki­szállt a násznép, és a kis úttörők sorfala között elin­dult a díszterem felé. A huszonötödik KISZ- esküvő ez ebben az év­ben. A korábbiakat Szab- kov Miklós városi KISZ- titkar irányításával ren­dezték, és most ő került sorra: Bense Klára tanító­nővel 6 áll az anyakönyv­vezető elé. Kürtök jelezték érkezé­süket, s a Himnusz hang­jaira felállt a zsúfolásig megtelt terem ünnepi kö­zönsége- Petőfi Sándor: Szeretlek kedvesem című örökszép költeményét sza­valta el az Irodalmi Szín­pad egyik tagja, majd a karzaton elhelyezkedett ifjúsági vegyeskar ének­száma következett Kapus Béla karnagy vezényletével. Mély csend töltötte be a termet, amikor Nagy Jó- zsefné anyakönyvvezető elkezdte a hivatalos ak­tust: „Önök azzal a szán­dékkal jelentek meg előt­tem ..stb. után elhang­zott a két igen. Elsőnek Borsos György a megyei párt- és KISZ-szer vezet nevében gratulált az ifjú párnak, felhíva figyelmü­ket: így rendezzék be éle­tüket, hogy a kis család ér­dekei egybe essenek a nagy; család érdekeivel. A műn-! katársak, a Városi KISZ- bizottság és úttörőelnökség jókívánságait Barna Lász­ló tolmácsolta. Ezután se vége. se hossza nem volt a gratulációknak! mindenki az új pár közelébe akart férkőzni. Végre elindulhattak Gá­tér felé, ahol Szabkov Mik­lós szüleinek házánál fel­állított óriás sátorban mint­egy 300 főre megterített asztalok várták a lakoda­lomra odasereglett vendé­geket. A község határában a Vegyipari Gépgyár ze­nekara fogadta a hosszú menetet és vezette a lako­dalmas házhoz, ahol regge­lig. egyeseknek még annál is tovább folyt a mulatós. Mindenkinek, de különö­sen a külföldiül, Bulgáriá­ból és Romániából ideér­kezett vendégeknek, roko noknak nagy élmény volt ez az esküvő, amelyben szerencsésen találkoztak színes mulattató népi szo­kások, a vőfély rigmusai stb. a haladó, új szellem­mel. Mi is hadd sorakozzunk fel a szerencsekívánók kö zé, és hadd kívánjunk az ifjú párnak hosszú, boldog, példamutató családi életet. T. M. Orgoványon jártunk Húsz gyerek várta nagy izgalommal július 7-e reg­gelét. s becsületére legyen mondva a kis kirándulók­nak, senki sem késett el. Könyvtárunkból az ifjú olvasók egy része indult a „nagy útra” megismerni városunktól nem messze fekvő Orgovány községet, múltjának és jelenének egy részét. Első állomásunk a pár hónappal ezelőtt épült szép kultúrház volt, majd kiza­rándokoltunk az 1919-ben mártír halált halt hősök sírhelyéhez, ahol Tóth Kál-. mán, a község párttitkára emlékezett meg a Tanács- köztársaság bukása utáni szomorú időkről. Szavait a gyerekek megilletődve hall­gatták. Meghatottságukat hosszú, homoki sétával ol­dattuk fel. Legvégül pedig a helybeli szakszövetkezet­be látogattunk el, ahol 5 ezer hófehér liba úszkált a nádas vizében. A csibe- és a kocanevelő megtekintése után jól sikerült barack­szedéssel. evéssel zártuk a kirándulást. Fekete Jánosné ifjúsági könyvtáros Hűséggel a nép cgéSiségéén! — ez a felirat olvasható a kis ezüst- és bronzjelvényeken melyek ott sorakoznak, tulaj­donosukra várva, a Szabadság téri bölcsödé asztalán. Az Orvos-, Egészségügyi Szakszervezet titkárának meg­hívására reszt vettem azon a kedves kis ünnepségen, ame­lyet a legnagyobb magyar or­vos: Semmelweis Ignác szüle­tésének 151. évfordulóján ren­deztek. Stilszerü környezetben a böl­csödében, a legapróbb ember­kék második otthonában zaj­lott le az ünnepség, amikor a kis lakók már hazakerültek édesanyjukhoz. A szülészettől, ahol a mai korszerű orvostu­domány is az anyák megmen- tőjének korszakalkotó felfede­zése szerint munkálkodik, csak egy lépés már a bölcsőde. A kis emberkéket itt veszik vé­dő szárnyaik alá a gondozó, de úgy is mondhatnám: neve- iőnők. Az egészségügyi felada­tok ellátása mellett a kisgyer­mekek tanítását és nevelését Törzstfárdisták is ők végzik 3 éves korig, amikor aztán az óvónők ve­szik át ezt a feladatot. Amint a mai írásom címe is elárulja, tulajdonképpen azok­ról akartam írni, akik egy in­tézménynél eltöltött 20 vagy 10 évi szolgálat után átvették a törzsgárda jelvényt. Ezüst jelvényt kapott Váli Pálné. a Szabadság téri bölcsőde veze­tője. Bronzjelvényesek: Droz- dik Györgyné, Horváth And- rásné, dr. Kiss Nándorné, Ku- rucz Zoltánné, Kü Jánosné, László Istvánná, Némcdi Var­ga Károlyné. A jelvényeket a szakszerve­zet titkára: Bálint Gábor nyúj­totta át, ünnepi beszédében kiemelve a nagy magyar or- vosuidós hervadhatatlan érde­meit, valamint a munkában talán sokszor elfáradt de hi­vatásában fáradhatallan egész­ségügyi dolgozók helytállását az egészségügy minden terü­letén. Nem kell sokat bizonygat­nunk a bölcsödében dolgozók nehéz és felelősségteljes mun­káját. Aki gyermeket nevel, akár egyet, kettőt is, tudja, hányszor kifogy a türelemből, pedig a saját gyermekéről van szó. Próbáljuk ilyenkor ma­gunkat beképzelni egy bölcső­de zsivajába, forgatagába, mindjárt türelmesebbek le­szünk, és nagy tisztelettel ha­jolunk meg azok előtt, akik ezt a sokrétű és nagy felelős­séggel járó munkát választot­ták hivatásul, annak dacára is, hogy anyagilag ez még nincs elismerve. Hiszén egy mun­kásnő, aki a gyárban egy egy­szerű gépet szolgál ki, nem cserélné el borítékját a böl­csődék dolgozóival. Tóth Miklós Áz ital vitte a lejtőre Kocsis István 28 éves kis­kunfélegyházi lakos (III. 79. tanyaszám) 22 hónapi szabadságvesztés letefltése után 1968. szeptember 25- én szabadult Vácról. A kézhez kapott 260 forintból megváltotta a vonatjegyet Kiskunfélegyházáig, a meg­maradt pénzt pedig a Nyu­gati-pályaudvaron italra költötte. Amikor elfogyott a pénze, taxival a Buda pesten lakó nőismerőséhez vitette magát, aki azonban elköltözött abból a lakás­ból, amíg Kocsis „üdülni” volt. A taxi vezetője, ami­kor megtudta, hogy utasa nem tud fizetni, beszállí­totta a legközelebbi rend­őrségre. így kezdődött Kocsis Ist­ván szabadsága. És úgy folytatódott, hogy a Vörös Csillag Tsz-ből egyik este egy hordó gázolajat tolt haza taligán szüleinek la­kására. de a lopott holmit a becsületes hozzátartozók visszajuttatták másnap reg­gelre. Az olaj után nyulak következetek. Ezeket a vá­ros szélső utcájának egyik házából lopta el, de nem volt hozzájuk szerencséje, mert amikor a nyuszi Icát az árokparton legeltetni akarta, egy rendőr meglát­ta és gyanúsnak találta. A nyulak visszakerültek ketrecükbe, Kocsis Istvánt pedig a most megtartott tárgyaláson a kiskunfél­egyházi Járásbíróság bün­tető tanácsa csalásért, lo­pásért hathónapi szabad­ságvesztésre ítélte. A bün­tetés végrehajtása alatt kényszerelvonó kezeléssel próbálják a szeszfogyasz- tásról leszoktatni. i Anyakönyvi hírek KISKUNFÉLEGYHÁZA Születtek: Somkúti Mária Márta, (anyja: Barna-Pap Má­ria) Szász Gábor (Gondi Er­zsébet), Ajtai Sándor (Vörös Katalin), Bállá Sándor (Pó­lyák Julianna). Maros Ildikó Aliz (Nemériyi Aliz. Ilona), Bársony István (Kuruczleki. Erzsébet Irén), Tóth Katalin (Farkas Katalin). Bodor Csa­ba József (Szombati Francis­ka), Gárdonyi Andrea Márta (Fekete Katalin Zsuzsanna), Nagy Anikó (Cseh Mária), Kiss Ferenc (Fekete Erzsébet), Szepesi Csaba (Gulyás Mária), Besze Zoltán (Lócskái Mária), Kókai János (Kolompár Má­ria), Pólyák Ferenc (Haraszti Erzsébet). Arany Klára (Bi- bok Erzsébet), Patai Zoltán Sándor (Kecskeméti Trón), Dusnoki Szilvia (Válik Ilona), Dusnoki Laura (Válik Ilona), Tóth Béla (Fehér Rozália), Rózsa Zsolt János (Varga-Ju- hász Anna), Halasi Csilla (Tompái Erzsébet). Házasságot kötöttek: Kovács Gábor — Pólyák Rozália, Bá­lint Sándor — Seres Rozália, Lantos László — Kövesdi Ilo­na, Kocsó Iván — Antal Pi­roska Mária, Ónodi László — Zalatnai írén, Szabkov Miklós — Bense Klára, Pordány László Csaba — Csikós Mária, Kovács Ferenc — Csajbók Má­ria Terézia. Meghaltak: Radics Sándorné Dömötör Julianna 84 éves, Petrov Angelov Boriszláv 43 éves. Dusnoki Laura 1 napos, Horvát Balázsné Borbély Etel­ka 81 éves. [ éves, Nyerges József né Tóth i Jolán 80 éves, Farkas Géza 86 ! éves. _____________ Szabálysértők — Árvái Lajos 22 éves, Kiskunmajsa, Zrínyi utca 36, sz. alatti lakos is mo­torkerékpárral követte el a szabálysértést. Pótutast szállított, szeszes italt fo­gyasztott. A bírság 800 fo­rint. — Szabó Zoltán 27 éves, Páimonostora, Lehegő dűlő 49. sz. alatti lakos, a köz­ség belterületén jogosítvány és bukósisak nélkül moto­rozott. vezetés előtt szeszes italt fogyasztott. A bírság 2000 forint. E«y pillanatra Üj-Guincában a lányok Nagyon drágák, s nagyon szépek Egy-egy lányért az apukák Ötezer dollárt is kértek. Üjabban már kapható lány. Mélyen leszállított árral De egy apa a lányáért Mennyi garanciát vállal? FfüLEGYRAZI KÖZLÖNY * Magyar Szocialista Munkás­párt Kiskunfélegyházi Járási- Városi Bizottságának lapja Petőfi Népe kiadása. Főszerkesztő: F. Tóth Pál •''elelős kiadó: dr. Mezei István Szerkesztőséé és kiadóhivatal: ECiskunf élegyháza Szabadság tér. Telefon- ti5 143 273 \ lapot árusításban a félegyhá- i lárás postahivatalai terjesztik ícs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Tel : tl-85. Index; 25 908 .. A községrendezési terv i eddigi sikeres végrehajtó-j sáról számolt be a kiskun- majsai tanács végrehajtó: bizottságának Toldi János vb-titkár. Megállapította, j hogy a község a megyei; tanács határozata szerint j is másodvárosi kategóriába < tartozik. Mint ilyennek, i rendelkeznie kell azokkal a í feltételekkel, melyek a to-; vábbfejlödésl biztosítják, és a városias jelleget kidom­borítják. A fejlődés szá­mottevő alapja az iparosí­tás.-Éppen ezért a tervben gondoskodás történt az ipar ; céljait szolgáló területek­ről. A vállalatok azonban • vagy egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben veszik j igénybe ezeket a kijelölt i területeket a magas árak miatt. A beszámoló ugyan nem említette, de a vita során megállapítást nyert, hogv a 4 1968. EVM—PM—AH együttes rendelet az álla­mi területek használati és igénybevételi díjáról, Kis- kunmajsán megnehezíti az iparosítást.. A községrendezési terv végrehajtásáról szóló be­számoló a továbbiakban foglalkozott a Kígyóspusz­tai két lakott hely, a Köz­ponti iskola mellett, és az állami birtok központjá­ban kialakuló tanyaközpont sorsával. Hangsúlyozta, hogy mindkettő a megyei tanács kijelölése alapján jön létre. Az iskola mel­lett már folynak a kisajá­títások, hamarosan sor ke­15 év i szakmában elügvelete alá tartozó bolt- lálózat dolgozói is. Születtek: Tari Anasztázia (Kanyó Mária), György Zol­tán (Kuklis Irén). Lanloa Eri (Móczár Ilona Terézia), Sági Szilvia Krisztina (Tóth Piros­ka), Zaka Emőke (Hatvani Margit). Tóth Zsuzsanna (Cseszkó Anna Piroska) Ko­lompár Balázs (Kolompár Mar­git). Tabajdi Gyula László (Ba­lassi Julianna). Terbe Zsu­zsanna Mária (Pakó Irma Má­ria). Bárkányi Margit (Szécsé- nyi Margit). Nagyfe.iü Abonyi Katalin (Balogh Margit), Or­szág Sugár. Erika (Pasch Er­zsébet), Kuklis Margit Ildikó (Rékasi Margit). Házasságot kötöttek: Gama Kovács Gábor — Sági Ilona Erzsébet. Szélpál János — Vér Jolán, Csendes. Imre . Béla — Oláh Éva. Kertész Farkás Ist­ván — Meszes Mária Magdol­na, Elek János — Butty Jo­lán. Fárkas Jenő — Garas Ilo­na, Petrecz János — Lakatos Katalm Meghaltak: Kürti János 83 éves.. Baranyi József 49 éves, Hegedűs József ,82 éves. Rádó- czi Ferencné Czirkó Mária 69 A SZURKOLÓKNAK i Hol vagy „Baráti kör”? Egy sportkör, s annak bár­mely szakosztálya, sem nél­külözheti az áldozatkész, jó- ban-rosszban kitartó, lelkes szurkoló gárdát. A sport bár­mely ágát kedvelő kedvenc csapatáért szurkoló közönség erkölcsi és anyagi támogatása nélkül tartós eredmények nem születhetnek. így van ez a leg­nagyobb közönséggel rendel­kező Vasas labdarúgócsapatá­nál is. Nem kívánom most részle­tezni, hogy egy sportkör anya­gi bázisa milyen alapokból ké­pezhető, az azonban bizonyos, hogy van néhány olyan té­nyező, melyet egyetlen csapat sem nélkülözhet. Egyik ilyen legfontosabb a tagsági díjak rendszeres fizetése. Es ha kü­lönösebb hiba ezen a téren nem is lenne csapatunknál, annyit azért nem árt leszögez­ni. hogy egyrészt sokan van­nak olyan szurkolók, akik ugyan rendszeresen kijárnak a mérkőzésekre, de nem tag­jai a sportkörnek másrészt, akik tagjai, azok sem fizetik havonta a tagsági díjat. Hogy hol a hiba azt. nem tudom, de egy biztos, mind a rend­szeresen fizető tagok számá­nak növelése, mind az ugyan­csak rendszeres tagdíj besze­dése nem megoldhatatlan probléma. Nem hiszem, hogy valaki is vitatná, hogy ezen lehet és kell is segíteni. Má­sik támogatása a sportkörnek csapatunknak a mérkőzéseken való fizető részvétel. Sajnos, nem egy olyan mérkőzésen voltam jelen, amelyen a jóval ezren felüli nézőseregből mind­össze öt-hatszáz tartotta er­kölcsi kötelességének, hogy je­gyet váltson. Mérkőzésről mér­kőzésre sok száz szurkoló magyarán mondva potyán né­zi a Vasas csapatának küzdel­meit. Ezen is lehet segíteni. És ez nem is kis mértékben ; növeli a sportkör bevételét, j Legvégül, de nem utolsósor- i ban a címben foglalt „Baráti 1 kör”, melynek támogatása mind a sportkör, mind a lab­darúgócsapat számára egyik nélkülözhetetlen tényező. A tavaszi idényben részben- ért­hetetlen sértődöttségből, rész­ben ugyancsak érthetetlen anyagi okok miatt a Baráti kör vajmi keveset tevékeny­kedett. Pedig a szellemében is. javuló ■ és tehetséges játékos­gárda feltétlenül megérdemel­né azok támogatását, akik sokkal nehezebb körülmények között sem hagyták cserben a Vasas labdarúgóit. Itt az ide­je, hogy azok a lelkes és ál­dozatkész sportemberek akik segíteni akarnak a szakveze­tésnek. félretéve minden sér­tődöttséget, önzetlenül ismét életképessé tegyék a Baráti kört csapatunk őszi sikeres szereplésének érdekében. Van egy közmondás: ..kétszer ad. ki gyorsan ad”, ebben az eset­ben ez a mondás nagyon is időszerű. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents