Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-05-25 / 20. szám

Ara 60 fillér Az ígéret szép ssó, de a szerződés még szebb... Mindennek az az átkozott pénz az oka... Tje ekés bácsi emlékezik ' A Felegyházi Közlöny május íl-i számában »Az ígéret szép ezó« főcímmel és »Miért nem tudja önköltségcsökkentési ter­hét teljesíteni a Bányászati Be­rendezések Gyára?« címmel cikk tjelent meg. Miután a fent idé- eettek a vezetésem alatt álló épí­tőipari vállalatot érintik és ked­vezőtlen színben tüntetik fel, szükségesnek tartom a való tényállást ismertetni. Az építőiparban a kivitelezési munkára minden esetben szer­ződést kötnek. Így történt ez a BB. Gyárral is. E szerződés ér­telmében ez év augusztus 1-ig kellett volna befejezni a gyárte­lepen épülő három hajós ko­vácsműhelyt. A vállalkozási ösz- szeg pontosan 3 millió 19 ezer (forint volt a szerződés szerint. Ebből az összegből az 5. sz. Mélyépítő Vállalat a múlt évvé- jgéig beépített összesen 870 000 forintot. Ekkor hitelmegvonás következtében a BB. Gyár veze­tősége úgy döntött, hogy a há­rom hajó közül csak a középső készüljön el, mégpedig azzal a tervmódosítással, hogy két ol­dalát lezárják, mintha különálló épület volna. A tervmódosítás a múlt év de­cember közepén történt. Az épí­tő vállalat, mint generálvállal­kozó szerződött a BB. Gyárral s a BB. Gyárat megbízta — mint alvállalkozót — a vasszerkezeti részek elkészítésére. A főszerkezeti részek elkészí­tésére már korábban megbízást adott a vállalat. A tervmódosí­tás folytán ki kellett egészíteni a vasszerkezeti részt, ami azt je­lenti, hogy a középsó hajónak két oldalfalat kellett emelni. A kiegészítés vasszerkezetét a gyár csak ez év februárjában készí­tette el teljesen. A kétoldali le­zárás ablakainak elkészítését (vasablakokról van szó) a gyár nem vállalta kapacitás hiánya miatt és így azokat Szolnokon rendelte meg a Mélyépítő Vál­lalat, amelyeket csak januárban, illetve február közepén kapott meg az építőipari vállalat. A múlt évre előirányzott 870 ezer forint nem volt elegendő arra, hogy a középső, mint ön­álló kovácsműhely üzemeltetés­re készen, megépíthető legyen. Emiatt a Mélyépítő Vállalat nem is tudott olyan ütemben dolgoz­Kakuszi Péter Pál, Petőfiszál- lás, Tanya 352. sz. alatti lakos lakásán a házkutatás alkalmá­val 3 db különböző öbnagyságú •vadászfegyvert és azok alkatré­szeit találták a hozzájuk való töltényekkel együtt. Kihallgatása alkalmával arra hivatkozott, hogy a fegyvereket azért nem szolgáltatta be, hogy ha majd fegyvertartási enge­délyt kap, akkor a nála levő fegyverekből egy jó vadász- fegyvert állít össze, mivel ehhez is ért. Ügy látszik, hogy egyesek még Bem okulnak mások példáiból. ★ ------------------­ni, mint az kívánatos lett vol­na, nem is beszélve a téli idő­szakról. Végül is a gyárnak si­került 500 000 forintos beruhá­zási összeget biztosítani, ami ugyan nem elegendő a kovács- műhely teljes befejezésére, de arra igen, hogy az építő vállalat a munkát tovább tudja folytat­ni. A félmillió forint összeg ere­jéig az építő vállalat szerződést kötött a gyárral, hogy ezt az összeget a kovácsműhelybe be­építi május 30-ig. Április havá­ban további 330 000 forint beru­házást kapott a gyár, amely ösz- szeggel az olaj kemence, a füst- csatorna és a gyárkémény meg­épülhet. Ezeket a munkákat a Mélyépítő Vállalat alvállalko­zóknak adja ki. A gépalapok elkészültek és azok részben az újabb beruhá­zási hitelek folytán változást szenvednek, de a szóbanforgó késedelmet az okozta, hogy a gyár vezetősége — mielőtt .az újabb hitel birtokába jutott vol­na, valószínűleg abban a hi- szemben, hogy arra szükség most már nem lesz — az építkezési anyagok közül kb. 300 köbméter kavicsot átadott a TÜZÉP-nek. Erre a kavicsra azonban, amikor az újabb hiteleket biztosították, szükség lett volna, de már nem volt meg. Minden tárgyilagos olvasó megállapíthatja, hogy az 5. sz. Mélyépítő Vállalatot semmiféle mulasztás nem terheli. Az 5. sz. Mélyépítő Vállalat és a Bányá­szati Berendezések Gyára között minden munkára szerződést kö­töttek. Az építőipari vállalat ter­mészetesen ragaszkodik a szer­ződés pontjaihoz, amit nem vi­tat el a gyártól sem. Viszont az sem válik éppen a munka elő­rehaladásában jótékony ténye­zőként, hogy az építkezésekkel kapcsolatban nem egy átfogó, mindenre kiterjedő szerződéskö­tés történik, hanem úgyszólván minden nagyobb munkafázisra egy-egy külön szerződés, asze­rint, hogy a hitel a beruházó­nak hogyan áll rendelkezésére. Mi nemcsak elfogadjuk, de egyenesen kérjük a tárgyilagos bírálatot. Ennek elfogadása csak javíthatja munkánkat. Mi nem ígérgetünk, hanem a szerződés szellemében cselekszünk. Senkinek sem szabad engedély nélkül fegyvert tartania. A fegyverrejtegetést a törvény szigorúan bünteti, de bünteti azt az egyént is, aki tud a fegy­verrejtegetésről és ezt nem je­lenti a hatóságnak. Az ellenfor­radalom véres borzalmai még mindig kísértenek. Talán egye­sek még mindig nem elégelték meg a vérontást? Az ilyen hőbörgők kedvét majd elveszi az igazságszolgál­tatás. Kakuszi Péter Pál is a járásbíróság előtt fog felelni a fegyverrejtegetésért. A jól meg­érdemelt büntetését meg fogja kapni. KOSZROY RUZBEH Arsen Avanessiezu és Honking Kezvani iráni bé­keharcosok után most kivé­gezték Koszrov Ruzbehet is. Koszrov Kuzbeh neve vi­lágszerte ismert. Az iráni hazafi egyik élharcosa volt hazája szabadságának, a de­mokratikus Iránért folyta­tott küzdelemnek. Ruzbeh kimagasló képviselője volt az iráni szellemi életnek, fiatal kora ellenére számos filozófiai, politikai, mate­matikai és katonai művet írt. A második világháború után Iránban bekövetkezett demokratikus kibontakozás idején jelentős szerepet ját­szott s ezért a reakciós for­dulat után könyörtelen haj­szát indítottak ellene. 1947- ben és az azt követő évek­ben számtalanszor elfogták, többször halálra ítélték, de az ítéletet vagy nem merték végrehajtani, vagy — amint az legtöbbször történt — Kuzbeh megszökött a bör­tönből. Hol barátai segítet­ték, hol ő segitett másokat a szabaduláshoz. Az ameri­kaiakat kiszolgáló katonai klikk végül is tavaly nyá­ron elfogta a tűzharcban megsebesített Koszrov Ruz­behet. Most úgy érezték, hogy a világ minden tájáról érke­ző tiltakozások ellenére vég­rehajtsák a szörnyű ítéle­tet. Ügy gondolták nyilván, hogy az élő Ruzbeh még a börtönben is veszélyes pél­da az elnyomás ellen küzdő iráni hazafiak számára. A »törvényes« gyilkosság gya­lázatát is vállalva, így kí­vánják megfélemlíteni azo­kat. akik a kegyetlen meg­torlás ellenére is tovább folytatják harcukat. Az irá­ni szabadság fája azonban — melyet eddig is bőven öntözött a hazafiak vére — a mártírok vérétől lesz még erősebb és ellenállóbb. A barátsági hónap hírei A Népek Barátsága Hónapja járásunkban is megkezdődött május 9-én. Ez alkalommal több községünkben szabad pártnapot tartottak, ahol megemlékeztek a hitleri fasizmus feletti győze­lemről. Május 14-én Kiskunmajsán rendeztek összejövetelt, ahol Nagy András általános iskolai igazgatóhelyettes ismertette a Szovjetunió földrajzi és gazda­sági helyzetét. Utána Hideg Já­nos elvtárs — a kiskunfélegy­házi Vörös Csillag Tsz párttit­kára — élménybeszámolót tar­tott a Szovjetunióban tett útjá­ról. Végezetül a kiskunmajsai szovjet katonai alakulat kultúr- csoportja szórakoztatta a rész­vevőket. Szánkon május 14-én Terbe Sándor elvtárs — a kiskunmaj­sai fiúiskola igazgatója — szá­molt be a Szovjetunióban szer­zett élményeiről és tapasztala­tairól. TERHES BÁCSI Pálmonosto- rán lakik. Tizenegy hold földön gazdálkodik. A 11 hold homok, ha beszélni tudna.. ,\ Elmonda­ná, hogy mennyit kellett Terhes bácsinak.- gürcölni, dolgozni lá­tástól vakulásig, hogy öregségé­re ne legyen más keze-lába. A békés, boldog öregkor jellemző vonása, hogy csak a múltra em­lékeznek. Emlékeznek arra, amikor még másnak húzták az igát. A jelenre már nem igen emlé­keznek, vagy legalábbis nem beszélnek róla. Talán az idő is megállt felettük? Nem fiatal­ember már. Közel jár a hatvan­hoz, vagy talán meg is haladta. A múltra úgy emlékezik, mintha csak tegnap történt volna. — Hogy is volt csak? A PALLAVICINIEK uralkod­tak még akkor. Nem volt téli tűzrevalója. Elment az uraság­hoz. Tíz szál fát adott neki az uraság — ötödéből, kitermelés­re. Ennek tetejében még nyúl- hajtónak is kellett lennie, hiszen az urak csak a vadászathoz ér­tettek. Régen volt már az is, amikor az urak birtokán arat­tak. Szerették volna nagyon, ha kilencedén, vagy tizedén foghat­ják fel az aratást — mint része­sek. Az uraság csak tizenegye­dét, utóbb már csak tizenkette- dét adta. Hiába szóltak ellene. Jöttek a csendőrök, meg a pofo­nok — olvasatlanul. Így nem is csoda, ha ellenszenvvel nézte mindig urakat, akik a parasztot soha nem ér­tették meg. Elmondja, hogy ami­kor a főjegyzőhöz kellett bemen­nie, sokáig topogott az ajtó előtt. A levett kalapját marko- lászta. Csak félve mert kopogni, mire a főjegyző kiszólt: »Na, bújjon már be, aki ott annyira kopogtat!« Ijedtében még azt is elfelejtette, hogy miért jött. MA MÁR MÁS A HELYZET. Nagyon helyesli a párt és a kormány politikáját. Terhes bácsi nem párttag, de úgy érzi, hogy ő kommunista. Amikor bemegy a faluba ügyes­bajos dolgait elintézni, akkor nyugodtan megy a tanácsházára. Tudja, hogy hozzá hasonló sorsú emberek igazgatják ma a vilá­got. Lukács Pál vb-elnök kezet fog vele és megkérdezi: »Na, mi újság, Mihály bátyám? Mi a pa­nasza?« Az elnök elvlárs elin­tézi az ügyét, vagy azok, akikre az ügy tartozik. Hivatalon kívül is hasonló a vb-elnök. Még en­gem is meg szokott látogatni a saját lakásomban is — mondja. A pártbizottság titkáráról, Szeri elvtársról azt mondja: »A Pityu is a mi emberünk. Innen került ki közülünk. Mindig igazságos, mert azt is megmondja, hogy Mihály bácsi, ezt így lehet elin­tézni, ezt pedig nem lehet, ezért és ezért...« »AZÉRT ÉRTEK EGYET a párt és a kormány politikájával — mondja Mihály bácsi —, mert az minket is segít: kis- és kö­zépparasztokat. Olyanok vannak ma a hivatalban, akik el is jön­nek hozzánk látogatóba és meg­ismerik a magamfajta embere­ket.« Ugyanakkor elmondja, hogy voltak a múlt években is hibák, de ma már sokkal kevesebb van, mert nem ferdítik el úgy, mir.t annak idején. Vannak még hi­bák, azok lesznek is. Meg hát, minden ember szájíze szerint nem lehet a politikát, meg á rendeleteket igazgatni. Mégis azt mondja, hogy akár­mennyi hiba is volt a múlt évek­ben, sokkal könnyebb volt az embereknek, mint a felszabadu­lás előtt. Neki is sokszor mond­ták már azok, akiket ő egyálta­lán nem is pártol és nem szeret, hogy majd egyszer megfordul a világ. Így lesz, meg úgy lesz. Én erre úgy szoktam válaszolni, hogy ahol meg kell védeni ezt a szép életet, én is ott leszek, nem pe­dig veletek. Elmondja, hogy Pálmonostora annyit fejlő­dött, hogy aki húsz évvel azelőtt látta, az most rá sem ismerne. Azt mondja — az én forintom is benne van a járdában. Ami­kor bemegyek a faluba, akkor nem kell sárba járnom. Őszre meg lesz villany — újságolja boldogan. AMIKOR befejeztük a beszél­getést, kért, hogy nézzem meg egyik büszkeségét, a szamócást. A szamóca milyen hasznot hoz, Mihály bátyám? — kérdeztem. Boldogan válaszolta, hogy a múlt évben 320 négyszögölön — amit csak a vállalatnak adott át — több mint hat és fél mázsa volt. Átlagosan 10 forintért adta kilóját. Ebben az évben — mivel a szamócaföld területe is nagyob­bodott — 15 mázsára számít. Jó tavaszi pénz lesz belőle. Mondja is, hogy az ő homokfóldjét is ki lehet használni, csak érteni kell a mottóját. Tavasszal jó jöve­delmet biztosít már akkor, mi­dőn még másból nem lehet pénzt előállítani. ÍGY EMLÉKEZIK Terhes bá­csi a múltra és így beszél a je­lenről-: P—s. Papp Elemér igazgató Leleplezték a fegyverrejtegetőt

Next

/
Thumbnails
Contents