Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1958-05-25 / 20. szám
Ara 60 fillér Az ígéret szép ssó, de a szerződés még szebb... Mindennek az az átkozott pénz az oka... Tje ekés bácsi emlékezik ' A Felegyházi Közlöny május íl-i számában »Az ígéret szép ezó« főcímmel és »Miért nem tudja önköltségcsökkentési terhét teljesíteni a Bányászati Berendezések Gyára?« címmel cikk tjelent meg. Miután a fent idé- eettek a vezetésem alatt álló építőipari vállalatot érintik és kedvezőtlen színben tüntetik fel, szükségesnek tartom a való tényállást ismertetni. Az építőiparban a kivitelezési munkára minden esetben szerződést kötnek. Így történt ez a BB. Gyárral is. E szerződés értelmében ez év augusztus 1-ig kellett volna befejezni a gyártelepen épülő három hajós kovácsműhelyt. A vállalkozási ösz- szeg pontosan 3 millió 19 ezer (forint volt a szerződés szerint. Ebből az összegből az 5. sz. Mélyépítő Vállalat a múlt évvé- jgéig beépített összesen 870 000 forintot. Ekkor hitelmegvonás következtében a BB. Gyár vezetősége úgy döntött, hogy a három hajó közül csak a középső készüljön el, mégpedig azzal a tervmódosítással, hogy két oldalát lezárják, mintha különálló épület volna. A tervmódosítás a múlt év december közepén történt. Az építő vállalat, mint generálvállalkozó szerződött a BB. Gyárral s a BB. Gyárat megbízta — mint alvállalkozót — a vasszerkezeti részek elkészítésére. A főszerkezeti részek elkészítésére már korábban megbízást adott a vállalat. A tervmódosítás folytán ki kellett egészíteni a vasszerkezeti részt, ami azt jelenti, hogy a középsó hajónak két oldalfalat kellett emelni. A kiegészítés vasszerkezetét a gyár csak ez év februárjában készítette el teljesen. A kétoldali lezárás ablakainak elkészítését (vasablakokról van szó) a gyár nem vállalta kapacitás hiánya miatt és így azokat Szolnokon rendelte meg a Mélyépítő Vállalat, amelyeket csak januárban, illetve február közepén kapott meg az építőipari vállalat. A múlt évre előirányzott 870 ezer forint nem volt elegendő arra, hogy a középső, mint önálló kovácsműhely üzemeltetésre készen, megépíthető legyen. Emiatt a Mélyépítő Vállalat nem is tudott olyan ütemben dolgozKakuszi Péter Pál, Petőfiszál- lás, Tanya 352. sz. alatti lakos lakásán a házkutatás alkalmával 3 db különböző öbnagyságú •vadászfegyvert és azok alkatrészeit találták a hozzájuk való töltényekkel együtt. Kihallgatása alkalmával arra hivatkozott, hogy a fegyvereket azért nem szolgáltatta be, hogy ha majd fegyvertartási engedélyt kap, akkor a nála levő fegyverekből egy jó vadász- fegyvert állít össze, mivel ehhez is ért. Ügy látszik, hogy egyesek még Bem okulnak mások példáiból. ★ ------------------ni, mint az kívánatos lett volna, nem is beszélve a téli időszakról. Végül is a gyárnak sikerült 500 000 forintos beruházási összeget biztosítani, ami ugyan nem elegendő a kovács- műhely teljes befejezésére, de arra igen, hogy az építő vállalat a munkát tovább tudja folytatni. A félmillió forint összeg erejéig az építő vállalat szerződést kötött a gyárral, hogy ezt az összeget a kovácsműhelybe beépíti május 30-ig. Április havában további 330 000 forint beruházást kapott a gyár, amely ösz- szeggel az olaj kemence, a füst- csatorna és a gyárkémény megépülhet. Ezeket a munkákat a Mélyépítő Vállalat alvállalkozóknak adja ki. A gépalapok elkészültek és azok részben az újabb beruházási hitelek folytán változást szenvednek, de a szóbanforgó késedelmet az okozta, hogy a gyár vezetősége — mielőtt .az újabb hitel birtokába jutott volna, valószínűleg abban a hi- szemben, hogy arra szükség most már nem lesz — az építkezési anyagok közül kb. 300 köbméter kavicsot átadott a TÜZÉP-nek. Erre a kavicsra azonban, amikor az újabb hiteleket biztosították, szükség lett volna, de már nem volt meg. Minden tárgyilagos olvasó megállapíthatja, hogy az 5. sz. Mélyépítő Vállalatot semmiféle mulasztás nem terheli. Az 5. sz. Mélyépítő Vállalat és a Bányászati Berendezések Gyára között minden munkára szerződést kötöttek. Az építőipari vállalat természetesen ragaszkodik a szerződés pontjaihoz, amit nem vitat el a gyártól sem. Viszont az sem válik éppen a munka előrehaladásában jótékony tényezőként, hogy az építkezésekkel kapcsolatban nem egy átfogó, mindenre kiterjedő szerződéskötés történik, hanem úgyszólván minden nagyobb munkafázisra egy-egy külön szerződés, aszerint, hogy a hitel a beruházónak hogyan áll rendelkezésére. Mi nemcsak elfogadjuk, de egyenesen kérjük a tárgyilagos bírálatot. Ennek elfogadása csak javíthatja munkánkat. Mi nem ígérgetünk, hanem a szerződés szellemében cselekszünk. Senkinek sem szabad engedély nélkül fegyvert tartania. A fegyverrejtegetést a törvény szigorúan bünteti, de bünteti azt az egyént is, aki tud a fegyverrejtegetésről és ezt nem jelenti a hatóságnak. Az ellenforradalom véres borzalmai még mindig kísértenek. Talán egyesek még mindig nem elégelték meg a vérontást? Az ilyen hőbörgők kedvét majd elveszi az igazságszolgáltatás. Kakuszi Péter Pál is a járásbíróság előtt fog felelni a fegyverrejtegetésért. A jól megérdemelt büntetését meg fogja kapni. KOSZROY RUZBEH Arsen Avanessiezu és Honking Kezvani iráni békeharcosok után most kivégezték Koszrov Ruzbehet is. Koszrov Kuzbeh neve világszerte ismert. Az iráni hazafi egyik élharcosa volt hazája szabadságának, a demokratikus Iránért folytatott küzdelemnek. Ruzbeh kimagasló képviselője volt az iráni szellemi életnek, fiatal kora ellenére számos filozófiai, politikai, matematikai és katonai művet írt. A második világháború után Iránban bekövetkezett demokratikus kibontakozás idején jelentős szerepet játszott s ezért a reakciós fordulat után könyörtelen hajszát indítottak ellene. 1947- ben és az azt követő években számtalanszor elfogták, többször halálra ítélték, de az ítéletet vagy nem merték végrehajtani, vagy — amint az legtöbbször történt — Kuzbeh megszökött a börtönből. Hol barátai segítették, hol ő segitett másokat a szabaduláshoz. Az amerikaiakat kiszolgáló katonai klikk végül is tavaly nyáron elfogta a tűzharcban megsebesített Koszrov Ruzbehet. Most úgy érezték, hogy a világ minden tájáról érkező tiltakozások ellenére végrehajtsák a szörnyű ítéletet. Ügy gondolták nyilván, hogy az élő Ruzbeh még a börtönben is veszélyes példa az elnyomás ellen küzdő iráni hazafiak számára. A »törvényes« gyilkosság gyalázatát is vállalva, így kívánják megfélemlíteni azokat. akik a kegyetlen megtorlás ellenére is tovább folytatják harcukat. Az iráni szabadság fája azonban — melyet eddig is bőven öntözött a hazafiak vére — a mártírok vérétől lesz még erősebb és ellenállóbb. A barátsági hónap hírei A Népek Barátsága Hónapja járásunkban is megkezdődött május 9-én. Ez alkalommal több községünkben szabad pártnapot tartottak, ahol megemlékeztek a hitleri fasizmus feletti győzelemről. Május 14-én Kiskunmajsán rendeztek összejövetelt, ahol Nagy András általános iskolai igazgatóhelyettes ismertette a Szovjetunió földrajzi és gazdasági helyzetét. Utána Hideg János elvtárs — a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz párttitkára — élménybeszámolót tartott a Szovjetunióban tett útjáról. Végezetül a kiskunmajsai szovjet katonai alakulat kultúr- csoportja szórakoztatta a részvevőket. Szánkon május 14-én Terbe Sándor elvtárs — a kiskunmajsai fiúiskola igazgatója — számolt be a Szovjetunióban szerzett élményeiről és tapasztalatairól. TERHES BÁCSI Pálmonosto- rán lakik. Tizenegy hold földön gazdálkodik. A 11 hold homok, ha beszélni tudna.. ,\ Elmondaná, hogy mennyit kellett Terhes bácsinak.- gürcölni, dolgozni látástól vakulásig, hogy öregségére ne legyen más keze-lába. A békés, boldog öregkor jellemző vonása, hogy csak a múltra emlékeznek. Emlékeznek arra, amikor még másnak húzták az igát. A jelenre már nem igen emlékeznek, vagy legalábbis nem beszélnek róla. Talán az idő is megállt felettük? Nem fiatalember már. Közel jár a hatvanhoz, vagy talán meg is haladta. A múltra úgy emlékezik, mintha csak tegnap történt volna. — Hogy is volt csak? A PALLAVICINIEK uralkodtak még akkor. Nem volt téli tűzrevalója. Elment az urasághoz. Tíz szál fát adott neki az uraság — ötödéből, kitermelésre. Ennek tetejében még nyúl- hajtónak is kellett lennie, hiszen az urak csak a vadászathoz értettek. Régen volt már az is, amikor az urak birtokán arattak. Szerették volna nagyon, ha kilencedén, vagy tizedén foghatják fel az aratást — mint részesek. Az uraság csak tizenegyedét, utóbb már csak tizenkette- dét adta. Hiába szóltak ellene. Jöttek a csendőrök, meg a pofonok — olvasatlanul. Így nem is csoda, ha ellenszenvvel nézte mindig urakat, akik a parasztot soha nem értették meg. Elmondja, hogy amikor a főjegyzőhöz kellett bemennie, sokáig topogott az ajtó előtt. A levett kalapját marko- lászta. Csak félve mert kopogni, mire a főjegyző kiszólt: »Na, bújjon már be, aki ott annyira kopogtat!« Ijedtében még azt is elfelejtette, hogy miért jött. MA MÁR MÁS A HELYZET. Nagyon helyesli a párt és a kormány politikáját. Terhes bácsi nem párttag, de úgy érzi, hogy ő kommunista. Amikor bemegy a faluba ügyesbajos dolgait elintézni, akkor nyugodtan megy a tanácsházára. Tudja, hogy hozzá hasonló sorsú emberek igazgatják ma a világot. Lukács Pál vb-elnök kezet fog vele és megkérdezi: »Na, mi újság, Mihály bátyám? Mi a panasza?« Az elnök elvlárs elintézi az ügyét, vagy azok, akikre az ügy tartozik. Hivatalon kívül is hasonló a vb-elnök. Még engem is meg szokott látogatni a saját lakásomban is — mondja. A pártbizottság titkáráról, Szeri elvtársról azt mondja: »A Pityu is a mi emberünk. Innen került ki közülünk. Mindig igazságos, mert azt is megmondja, hogy Mihály bácsi, ezt így lehet elintézni, ezt pedig nem lehet, ezért és ezért...« »AZÉRT ÉRTEK EGYET a párt és a kormány politikájával — mondja Mihály bácsi —, mert az minket is segít: kis- és középparasztokat. Olyanok vannak ma a hivatalban, akik el is jönnek hozzánk látogatóba és megismerik a magamfajta embereket.« Ugyanakkor elmondja, hogy voltak a múlt években is hibák, de ma már sokkal kevesebb van, mert nem ferdítik el úgy, mir.t annak idején. Vannak még hibák, azok lesznek is. Meg hát, minden ember szájíze szerint nem lehet a politikát, meg á rendeleteket igazgatni. Mégis azt mondja, hogy akármennyi hiba is volt a múlt években, sokkal könnyebb volt az embereknek, mint a felszabadulás előtt. Neki is sokszor mondták már azok, akiket ő egyáltalán nem is pártol és nem szeret, hogy majd egyszer megfordul a világ. Így lesz, meg úgy lesz. Én erre úgy szoktam válaszolni, hogy ahol meg kell védeni ezt a szép életet, én is ott leszek, nem pedig veletek. Elmondja, hogy Pálmonostora annyit fejlődött, hogy aki húsz évvel azelőtt látta, az most rá sem ismerne. Azt mondja — az én forintom is benne van a járdában. Amikor bemegyek a faluba, akkor nem kell sárba járnom. Őszre meg lesz villany — újságolja boldogan. AMIKOR befejeztük a beszélgetést, kért, hogy nézzem meg egyik büszkeségét, a szamócást. A szamóca milyen hasznot hoz, Mihály bátyám? — kérdeztem. Boldogan válaszolta, hogy a múlt évben 320 négyszögölön — amit csak a vállalatnak adott át — több mint hat és fél mázsa volt. Átlagosan 10 forintért adta kilóját. Ebben az évben — mivel a szamócaföld területe is nagyobbodott — 15 mázsára számít. Jó tavaszi pénz lesz belőle. Mondja is, hogy az ő homokfóldjét is ki lehet használni, csak érteni kell a mottóját. Tavasszal jó jövedelmet biztosít már akkor, midőn még másból nem lehet pénzt előállítani. ÍGY EMLÉKEZIK Terhes bácsi a múltra és így beszél a jelenről-: P—s. Papp Elemér igazgató Leleplezték a fegyverrejtegetőt
