Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1958-07-11 / 27. szám

PULONÁP Kiskunfélegyházán Július 6-ra repülőnap meg­rendezése volt hirdetve Kiskun­félegyházán. Tekintettel arra, hogy én ma már az összes ko­moly sportfajtákból csak a sak­kot és az ultit kultiválom, no meg az ünnepi könyvhét utolsó napja is volt, nem szándékoz­tam kimenni a repülőtérre. De amikor láttam a hatalmas tö­meget, amely a röptérre induló buszokra várt, miután láttam a kerékpárok, motorkei ekárok tö­megeit a röptér felé száguldani, mégis csak komoly sportese­ménynek vettem, amit illik megtekinteni, tehát én is ki­mentem megnézni. Nem is bán­tam meg, érdemes volt. Amikor kiértem, a hatalmas tömeg éppen a Himnuszt hall­gatta, majd a Himnusz hangjai után megkezdődött a műsor. Vi­torlás repülés, a repülő model­lek bemutatása, azután pedig a komoly, nagy iskolagépek, a több gépnek kötelékben való [elvonulása, majd egy szép pi­ros gépnek a levegőben való bravuroskodása határozottan él­vezetes látvány volt. A legjob­ban a tömeg tetszését az ejtő­ernyősök nyerték meg, akik egy-egy ugrás után heves tap­sot kaptak. Ugyancsak nagy tet­szést aratott a tömegnél a bal­lonvadászat. Különösen a fiata­lok körében volt nagy lelkese­dés a látottak felett. Én magam is annyira el vol­tam ragadtatva, hogy csak két mutatvány között jutott eszem­be, hogy még meg sem néztem a közönséget. Ezt pótolva, kö­rülnéztem. Szakértők vélemé­nye szerint mintegy 7—8000 lá­togató vett részt, ami városunk viszonylatában hatalmas tömeg­nek számít. A röptéren egész strandkép formálódott ki. Cso­portok képződtek, akik letele­pedtek a fűre és piknikszerű ebédezést rendeztek. A prog­ram dús, tartalmas, tetszetős volt. Sajnálatos tény csak az volt, hogy a Vendéglátó Válla­lat a II. negyedévi tervét már befejezte, a III. pedig még nem bontakozott ki, ezért csak egy vérszegény, kis törpe sátorral vonult ki, amelyik sátorhoz csak a fizikailag jól fejlett, izmos egyének tudtak közel férkőzni. Pedig a sok ezer szomjas em­ber szívesen ivott volna meg fejenként 2 pohár sört, az eny­hén számítva 10 ezer pohár sör, pénzben 18 ezer forint, ami a vállalat III. negyedévi tervtel­jesítését segítette volna elő. Nem lehet szó nélkül elmenni a rendezésben, illetve a nagy­számú nézősereg kiszállításá­ban tapasztalt szervezetlenség mellett. A jegyeket előre meg kellett vásárolni, csak úgy lehe­tett a buszra felszállni. Aki nem tudott tolakodni, az vagy nem ment ki, vagy akkor ért ki, amikor a műsor a végéhez kö­zeledett és a közönség már in­dult hazafelé. Üjabb tolakodás következett. Most már ezen nem lehet segíteni, megtörtént. A jövőre nézve érdemes a ta­nulságokat levonni, mert bebi­zonyosodott, hogy 4 busszal nem lehet órák alatt 6—8 ezer embert a helyszínre szállítani. Összegezve: a repülőnap -jól sikerült sportesemény volt, és reméljük, nagyban hozzá fog járulni, hogy a fiatalság ezzel a szép és honvédelmi szempont­ból fontos kultúr- és technikai tudást kiterjesztő sporttal mind­jobban megbarátkozzék és ezzel is hozzájáruljon a munkáshaza építéséhez. Haracsi Mihály O CK>00 OOOO OC-O OOO000000000000-000-00O000-0O000-000o o Wégegyszer a Hláca fa-éne A téma, amelyről írni szán­dékozok, már nem új, legfeljebb csak aki megírja. Legalább két­szer olvastam róla a Félegyházi Közlönyben, de mindezidáig, csak írás maradt. Szerelném, ha ez ügyben ez lenne az utolsó ké­relem az illetékesekhez. Mi büszkén valljuk magunkat félegyháziaknak akkor, amikor Petőfi Sándorról, vagy Móra Ferencről van szó. Erre büszkék is lehetünk jogosan, hogy a ma­gyar irodalom két ilyen nagy alakja a ml városunkból indult el. De ha megkérdezné tőlünk valaki, hogy miként ápoljuk nagy fiaink emlékét, nem sokat tudnánk mondani. Az a tény, hogy van Móra Ferenc Gimná­ziumunk, Móra Ferenc Művelő­dési Házunk, Petőfi Gimnáziu­munk. Petőfi Könyvtárunk, Pe­tőfi Mozink. Hogy mindkettő­jüknek emlékművet emeltünk, ez még nem lehet minden. Ezzel még nem róttunk le minden tar­tozást. Szükség van egy olyan cso­portra, vagy klubra, amely olyan embereket foglal magába, akik összegyűjtenének mindent, ami Petőfi él Móra életével kapcso­latos, akik konkrétan is ápolni tudnák a mi ilyen nemű hagyo­mányainkat. Egy ilyen társaság lenne a régen áhított Móra Fe­renc Társaság. Ügy érzem, egy kicsit szégyen, hogy pl. Móra Ferenc/életéről más városokban is tudnak anv- nyit, mint nálunk. Persze, itt nem azt gondolom szégyennek, hogy mások is tudják azt, amit mi, hanem azt, hogy mi sem tu­dunk többet, mint mások, holott a mi szülöttünk. Pedig még ma is élnek nagyon sokan, akik is­merték őt és sok olyan dolgot tudnának elmondani, amit még nem örökítettek meg és ami ta­lán sok embert érdekelne. Valljuk meg őszintén, mind­nyájan nagy érdeklődéssel ol­vassuk dr. Mezősy Károly Pe­tőfiről szóló tanulmányait és vitáit De hányán vannak azok.' akik ténylegesen is résztvesznek ebben, illetve, akik segítséget is nyújtanak hozzá? Rendezzen a társaság ilyen ér­telmű vitákat is, ahol szülesse­nek megfogható érvek, bizonyí­tékok. A későbbiek folyamán miért ne rendezhetnénk meg mi is a „Kiskun napokat”, mint az­előtt, ahol az érdeklődőknek meg tudnánk mutatni a mi ne­vezetességeinket is. Gondolok itt Petőfi szülőházára, a Hattyú­épületre, a Móra-házra és min­den olyan, ezekkel kapcsolatos ereklyékre, amelyek birtokunk­ban vannak. Ha Kecskeméten sikere van, a »-Hírős napoknak« Szegeden a „Szegedi napoknak”, akkor, miért ne lenne sikere a Kiskun napoknak? Ügy hiszem, a mi városunknak is van annyi neve­zetessége, mint más városoknak és bizonyára érdeklődők is len­nének elég szép számmal. j Továbbá, foglalkozzon ez a társaság az iskolából már ki ke-! rült olyan fiatalokkal is, akik írni szeretnének. Hiszen vannak! ilyenek is. Rendezzünk ezek: műveiből előadói esteket, anké-j tokát. Próbáljuk meg engedélyt! kérni lapunk, a Félegyházi Köz-< löny kibővítésére és jelentessük, meg a társaság tagjai által írott t és arra érdemes műveket. Ügy; vélem, a Kiskun Múzeum épü-; létében akadna még egy-kétj szoba a társaság otthonának is., Befejezésül afra kérem az il-j letékeseket, hogy alakítsanak! bizottságot a megszervezéshez { és adjanak támogatást ahhoz, i hogy őszre már ne csak elkép-; zelés, anem valóság lehessen aj Móra Ferenc Társaság. Én csak' a saját '’lgondolásomat és javas-í tataimat írtam le. Bizonyára volna több ilyen javaslat is. \ Ezeket meg kell hallgatni, ősz-,, sres’" ‘ és úgy valósítani mcg,< ahogv a leghelyesebb. De ha; többünknek több is a javaslata,; a'- óhajtás egy és közös: ala-p kuljon meg minél előbb a Móra; Ferenc Társaság! Almásy Ixnrs AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT városunkban Az országos ünnepi könyv­hetet Kiskunfélegyháza is meg­tartotta. Meg kell azonban mon­dani, a kifejtett igyekezetei nem nagy siker koronázta. A könyv­hetet a Móra Ferenc Művelődési Otthonban egy irodalmi est ve­zette be, ahol 60—70 látogató volt, ez a város lakosságához mérten elenyésző. A járási könyvtárban, kölcsönkönyvekből könyvkiállitás volt, ezt úgy kell érteni, hogy ez egyszer a köl- csönkönyvtár kért könyveket a kiállításhoz, mert a sa­ját könyvállományából nem telt ki az anyag. Ezt a kiállítást mintegy 5OO-an tekin­tették meg. A város főterén könyvsátor volt felállítva, ez összesen for­galmazott 10 000 Ft-ot. Ez az összeg megfelel a halászcsárda egy napi bevételének. Ebből azt láthatjuk,hogy városunk lakos­sága jóval nagyobb előtérbe he­lyezi a folyékony kenyeret, mint a szellemi kenyeret. Pedig a 45 ezer lakosú városnak az ál­talános iskolákon, az ipari ta­nuló iskolán kívül van még há­rom gimnáziuma is. Sokan sze­retik Kiskunfélegyházát iskola­városnak nevezni. Kétségtele­nül népi demokráciánk 13 éve az analfabetizmust jóformán tel­jesen megszüntette, úgyhogy egypár öreg bácsi és néni kivé­telével ma már mindenki ír és olvas városunkban, azaz min­denki tud olvasni, de a jelek szerint tudásukat kevesen gya­korolják. A könyv a tudomány tára. Aki e tárat nem veszi igénybe, az szűk látókörű kisvárosi pol­gár lesz és a fejlődésben lema­rad. Igaz, hogy van kölcsönkönyv- tár, és innen is lehet kölcsönöz­ni, annak vannak kedvenc köny­vei és ezeket szereti a saját kis házikönyvtárában látni. No, de nézzük meg a járási könyvtárt. Én ugyan jól isme­rem és sokat mérgelődöm miat­ta, mert előfordul, hogy egy egész órát kell keresgélnem, míg egy kedvemre való könyvet ta­lálok, pedig elég sok könyv van benne. Lássuk, mit mond a könyv­táros ? A járási könyvtárnak van egy önálló és 25 letéti könyvtára. A kötetek száma mintegy 11 500. Új könyv kevés van. A meglévő könyvek mintegy 50 százaléka »inkurrens«. Ez magyarul any- nyit jelent, hogy senki sem ke­resi. A régi magyar klasszikusok művei pedig elrongyolódnak. A könyvtár évi 3 forintot kér az olvasóktól, természetes ,hogy ebből felújításra nem jut. Vi­szont a megyei segítség nagyon kevés, és állandóan csökken. A könytár 1956-ban megyei hozzájárulásként kapott 22 060 forintot, 1957-ben 13 405 forin­tot, 1958-ban a keret már csak 11 800 forint. De a város is na­gyon szűkkeblű a könyvtárral szemben, mert míg 1957-ben a város 7500 forintot adott a könyvtár részére, ezidén nem ad semmit. A járási könyvtár állománya elavult. A közönség nagyon cse­kély mértékben vásárol köny­vet, az »iskolák városára« ez nem valami jó kultúrfényt vet. A magas kultúra elsődleges ki­fejezői a modern, korszerű köz­könyvtárak, a minden háznál fellelhető házi könyvtár és min­denek előtt a könyv szeretete. Ahol ez megvan, ott a kultúra virágzik. Szívlelje ezt meg úgy a város tanácsa, mint a város la­kossága és ha ezt tényleg szem előtt tartják, úgy reméljük hogy a jövő ünnepi könyvhét nagyobb eredményeket fog fel­mutatni. Haracsi Mihály Balogh Béla: GYÖNGYHŰRÜ CITEBA Könyvismertetés VIZITURAZOK KÖNYVE Az immár kedvezőre fordult időjárás a víziélet felélénkülé­sét is magával hozza. A vízi- élettel kapcsolatos mindenfajta tudnivalóról tájékoztat ez a könyv, mely hasznos tanácsok­kal szolgál a sportolóknak, fő­ként pedig a túraevezősöknek. Általános ismereteken kívül' részletes vízi útikalauzt tartal­maz a budapest-esztergomi és a Csepel-sziget körüli Duna-sza- kasz térképvázlataival együtt. A »dunai kis lexikonában rö­vid tájékoztatást találunk a vízi közlekedés és táborozás tudni­valóiról. Sport kiadó. A Mátyás király korában ját­szódó bájos meseregény hőse Ostor Imre juhászbojtár, a Bükk vidékén őrzi Mátyás aranyszőrű juhait. A gonosz manók ellopják a báránykákat. A ( juhászbojtár harcba száll Má'tyás oldalán a rablólovagok ellen, sikerül is visszaszereznie a bárányokat, s ő lesz a leghíre­sebb számadó juhász a Bükk- háton A fordulatos, kedves tör­ténetet Szecskó Tamás rajzai élénkítik. Móra kiadó. Mvit Tamásnak Elmentél egy új világba, Mert neked csak a pénz beszél, Ott vagy magyar, hol fizetnek Tamás, te nem vagy már acél. Ahonnan ettél oda köpsz. Hát semmi szív benned nem él? Ki felemelt, arcul ütöd — TamÚu, te nem voltál acél. Nem vagy magyar, nem is voltat, Hiába díszes oklevél. Hisz jellem teszi az embert —• S Tamás, te nem leszel acél. Almási Imre Láttuk... Hallottuk... AnArL A félegyházi Kossuth utcán büszkén lépked egy legény. A kalapján nemzetiszín szalaga Mosolyog. Mindenki visszamo­solyog rá. Néphadseregünk egyik leendő, derék katonája.: Sokan utána is fordulnak. És vagy megbotránkoznak vagy hangosan nevetnek. A nemze­tiszín szalag leér a háta köze­péig, a végén egy nagy, gyű­rött, szennyes útjságpapír him­bálózik. Valaki megtréfálta. Csúfot űzött belőle. De megcsúfolla nemzeti színű zászlónkat is. A járókelők is segítettek ebben, engedték a városon keresztül* egészen a Kossuth utcáig. • Egy mérges fiatalasszony ke­resett fel. Panaszolta, hogy kis­lányát nem képes elvinni a szemorvoshoz, mert az mindig más és más időben rendel, de sohasem akkor, amikor ők oda­mennek. Nem találta meg a táblát, amelyiken fel van sorol­va a rendelési idő. Nem akarom oknélkül a szemorvosnőt bántani, mit le­het tudni, nem kerülök-e ha­marosan hozzá? A fiatalasszony miatt is eleget kell tenni, olyan szép volt, még mérgesen, hulló könnyekkel is. Helyszíni szemlét tartottam; A tábla kint van, de nem meg­felelő helyen. A köz sarkán, es jó magasan. Mindenki az ajtó­kon vagy az ajtók mellett ke­resi. Nem rövidlátóknak csinál­ták, pedig szemorvoshoz rend­szerint azok járnak, akiknek a szemük fáj. T. M. Qlijitfítt szenimeL a aárosbati... Á HALOMBAN Miről írjak? — ami minden­kit érdekel, lvli lehet július kö­zepén legidőszerűbb téma egy ■ nagy határú, erősen iparosodó, [de mégis mezőgazdasági jelle- :gű városban? Az életről, a min- [dennapi kenyérről. > Az aratásról, cséplésről már (többször írtunk, most azt az »üzemet látogattam meg, ahol a (learatott és elcsépelt gobanát ’lisztté alakítják: a félegyházi Jvén: Bács-Kiskun megyei Ma­lomipari Vállalat kiskuníélegy- [házi malomtelepét. , A malom környéke most még ’csendes, nem sorakoznak végig [az úton a gabonával megrakott ’kicsik. Pedig a munka nem állt [meg, dolgoznak a lisztes embe- ’rek, vámőrlés helyett ma még [kereskedelmi őrlést végeznek. i A malmok államosítása óta [minden évben kötelezővé tett 1 'hónapos karbantartási es javí­tási munkán már túl vannak, a imalom üzemképes állapotban, a raktárak is tisztán, rendben [várják az új gabonát. I *- A félegyházi malomipar ré­gen is messze földön híres volt. Több mint száz évvel ezelőtt, a negyvenes években, városunk határában 112 szélmalom vi­torlája hányta a cigánykereket. Azt nem tudom, egy szélma­lomnak mennyi volt a napi tel­jesítőképessége, de úgy gon­dolom, villanymalmunk napi négyszázmázsás teljesítése nem marad el őseitől, nem kevesebb a 112 szélmalom teljesítésénél. Pedig a szélmalmokat még a sok »szárazmalom« is kisegítet­te— mesélik a múzeumban Sán­dor bácsiék, amikor adatgyűj­tés céljából felkerestem őket. Hogy mi volt az a »szárazma­lom«? Ezt is elmondták. A mú­zeum folyosóján ma is látható egy 1825-ből való tengely, érde­mes megnézni. A Bessenyei ut­ca azért olyan széles, és azért hívták Szárazmalom utcának, mert ott sorakoztak azok a bi­zonyos szárazmalmok. Nagy ter­jedelmüknél fogva más utcák­ban nem fértek volna el. Ezeket nem szél vagy víz hajtotta, ha­nem 2—3 ló vagy ökör volt belefogva és járt körbe-körbe. * Sokszor hallani, hogy a Csonerád megyei malmok szebb lisztet adnak, mint a félegyházi; Ha ez máskor így volt, nem a malom volt az oka, hanem a jobb minőségű tiszavidéki föl­dek. A tiszavidéki búza, a faj­súly, a sikértartalom. Ma ez az egyenlőtlen verseny megszűnt, a búzát nálunk is a jobb föl­dekbe vetik, az elmúlt évben annyi nehéz fajsúlyú búza ter­mett a mi határunkban is, mint még soha. A molnárok azt is megfigyel­ték, hogy ilyen vándorlás, pró­bálgatás csak gyenge termés idején volt, de ma már fölösle­ges is, mert a »jellegminta«, a liszt azonos színűre, minőségű­re való őrlése minden malomra kötelevző, azt törvény szabá­lyozza. Még néhány nap és a villany­malom környéke újra megélén­kül, naponta 20 órát dolgozik és a most folyó nagy kenyér­csata utolsó felvonása itt zajlik majd le. Innen viszik haza a termelők a nehéz munka jól megérdemelt gyümölcsét: a ke­nyérnek-. kalácsnakvalót, na­ponta negyvenezer kiló szép; fehér lisztet Tóth Miklós)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents