Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1942
DR KEMENES ILLÉS 1885-1943.. Az elmúlt tanévben súlyos csapás érte a mi tankerületünket, a magyar nevelésügyet és a katolikus közéletet; 1943. január 3-án elvesztettük a mi jóságos bölcs vezetőnket, oktatásunk és nevelésünk hivatott tanítómesterét, dr. Kemenes Illés budapestvidéki tankerületi királyi főigazgatót. A krisztusi szeretet és a magyar bölcseség volt egész lényének uralkodó vonása. E kettő vezette az alárendeltjeivel való érintkezésben, de a nevelés irányításában is. Lebilincselő, kiegyensúlyozott egyéniségének varázsa mindenkit meghódított, aki csak egyszer is érintkezett vele; segítő pártfogását senkitől meg nem tagadta, aki ügyes-bajos dolgában hozzá fordult; az egymást követő reformok bizonytalanságában az ő bölcsesége jelentette a tanár részére a mérsékletet és biztos alapot; sugalló nevelési elve, a szeretet, jobb és igazabb életre nevelte tankerülete növendékeit. Pedagógiai célkitűzéseit főigazgatói szózataiból ismerjük; a hit és a haza legyen vezérelvünk a nevelés munkájában, úgyhogy amavval a keresztény erkölcs, emevvel a kötelességteljesítés forrjon össze. Sokra értékelte a tudást, a klasszikus nyelvek tudósa volt és Jámbor Györggyel együtt megírt latin nyelvtanából és latin régiségtanából sok ezer gimnáziumi tanuló tanulja ma is a rómaiak nyelvét és ismeri meg a római életet, de a tudásnál is fontosabbnak tartotta az erkölcsi jellem kialakítását. Ezért férfi élete legfőbb célját, az iskolán kívül, az ifjúsági mozgalmak felvirágoztatásában látta, s a katolikus egyetemi ifjúság vezére, a Foederatio Emericana Commendatoréja lett. A hazaszeretet eszméje sem merült ki nála a szép szavakban és lobogó lelkesedésben, hanem magában foglalta a kötelességteljesítést és szociális segítséget. Kell a lelkesedés, mert ideális lelkűiét nélkül nem születik nagy tett, de azért a kötelességteljesítésen és áldozathozatalon volt nála a hangsúly. Tanítása szerint csak ha ilyen irányban sikerült az ifjúságban az akaratot felindífani, csak akkor értük el a nevelés kitűzött célját. De legjobban fájlaljuk Főigazgató Urunk elvesztését, mert a tanári rendnek igaz barátja és szószólója volt. Mint a Tanügyigazgatási Tisztviselők Egyesületének elnöke is megragadott minden alkalmat arra, hogy a tanárságnak nagyobb megbecsülést, a tanári munkának nagyobb elismerést vívjon ki a társadalomban és a fölöttes hatóságoknál egyaránt, és törekvését a legtöbb esetben siker koronázta. Hivatástudattól áthatott nemes egyénisége, a legnemesebb eszmék szolgálatában töltött példás élete munkánkban erőforrás és útmutatás lesz, pedagógiai eszméi pedig élni és vezérelni fognak.
