Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1942
PRO PATRIA f ORMOS EMIL 1909-1942. Ormos Emil, intézetünk r. tanára, tart. főhadnagy 6 éves tanári működés után, életének 34. évében 1942. szeptember 22-én az orosz harcmezőn a hazáért hősi halált halt. Városunk egy páratlan tevékenységű kultúrmunkást, ifjúságunk, leventeintézményünk lelkes vezetőt veszített benne, de legtöbbet veszített családja, amely a hőnszeretett férj és apa kidőltével támasz nélkül maradt. Lelkiüdvéért az engesztelő szentmise-áldozatot október 6-án mutattuk be a Mindenhatónak és utána az intézeti Hősi-emléktábla előtt gyászünnepély keretében róttuk le hősi halottunk iránt a kegyelet adóját. Ez alkalommal az igazgató a következő gyászbeszéddel búcsúzott szeretett kartársunktól: Október 6-a a nemzet gyásza. Legendás, hősi küzdelem után elbukott a magyar. Utána jött a véres megtorlás, s a nemzet legjobbjai vérpadon, bitón, börtönben fejezték be életüket. Azután sok-sok évi szenvedés után enyhült a kín, gyógyult a seb, és ma még gyászos ugyan, de már büszke nemzeti emlékezés napja október 6 a. És nekünk a nagy nemzeti gyász mellett osztályrészül jutott a mai napon saját családi gyászunkból is. Ma megint, mint 1848—49-ben harcban áll a magyar, de ezerszerte veszedelmesebb ellenséggel szemben. Ma nemcsak önállóságunkért és függetlenségünkért harcolunk, hanem Istenünkért, vallásunkért, nemzeti létünkért, kultúránkért, családunkért, önmagunkért, gyermekünkért — egy pokoli hatalmasság ellen. És minden harcnak vannak hősei és áldozatai. Hős és áldozat a haza oltárán a mi kartársunk, a ti kedves tanárotok, a drága jó férj, az édesapuka is: Ormos Emil. Szinte könnybe lábad a szemem, ha élete sorsára gondolok. Alig volt húszéves, amikor a gazdasági válság rászakadt a világra és így a mi országunkra is. Az akkori fiatalság remény nélkül nézett a jövőbe, kétségek közt hánykolódott: mi lesz velünk ? Ormos Emil befejezte egyetemi tanulmányait és tanári diplomával a kezében neki is az állástalan diplomások keserű kenyerét kellett ennie, amíg 1937-ben a mi iskolánkhoz nem kapott alkalmazást. Ez az elhelyezkedés fordulópontot jelentett életében. Eljutott a katedrára, ahova szíve szerint vágyódott. Taníthatta kedves tantárgyait; a magyar történelmet és földrajzot. A kiskun fiúk szívébe olthatta az ősi földhöz való ragaszkodást, a magyar múlt hagyományainak ápolását, a magyar hősök kultuszát. És ez a tanári pálya ha nem is fényes, de biztos alapot nyújtott neki ahhoz, hogy szíve másik vágya is teljesedésbe mehessen: családi fészket alapított. Jó tanár és minta családapa volt. Tanítványai szerették lelkes előadásait, katonás fegyelmet tartó, de jó szívvel osztályozó egyéniségét; otthon pedig kislánya, Ciluka ragyogó szemmel hallgatta bűvös meséit s a legjobb játszópajtását szerette a komoly tanár apukában. De az idillikus boldogságnak és az alkotó tanári munkának hamarosan véget vetett a történelmi vihar. Magyarország szétszakította a trianoni bilin
