Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1941

6

A világirodalom kimagasló alakjai közül különösen Horatius érdekelte (1936: Értesítő). Bele mert nyúlni olyan témakörbe, amely a tudósok állandó pergőtüzében áll, és mégis tudott eredetit adni, különösen a szatírákról, keletkezésük lelki okairól szólva („Horatius szatíráiban a költő fájdalma az élet kis esetein verődik a költészet aprópénzévé“). Behatóan tanulmányozta Dante Divina Commediáját, kedvence volt Cervantes, akinek művéből sok megszívlelendő, bár kissé fanyar tanulságot szűrt le magának. („Egy korsó vízért nem kell mindjárt a Niagarára menni.“ — „Aki úszni tanul, nem a tó legmélyebb partján ugrik bele a vízbe.“)

Az angol regényírók közül Dickens, a franciáknál Anatole France gyakorolt rá nagyobb hatást. Különösen értékes az Anatole France művészetéről (Kát. Szemle, 1934) írt essay-je, amelyben csodálatos mélyen lát bele a „szépség vallását“ hirdető nagy szkeptikus műhelytitkaiba... Az oroszok közül Gogoljt szerette a legjobban. A magyar irodalom paraszttárgyú regényeinek értékelésében sokat segítette a Gogolj és Grigorovics műveivel való egybe- hasonlítás. Ismerte az egész német irodalmat, a legmodernebbeket is. A német nyelvben egészen otthon volt.

Irodalomtörténeti értekezéseinek és bírálatainak tárgyát persze elsősorban a magyar irodalom alkotásainak elemzése adja. Már a helyi szempontokra való tekintettel is leginkább Petőfivel és Mórával foglalkozott. (Petőfi szerelmi lírája, Pontos tájrajz egy Petőfi versben stb.) Szerette volna tudományosan beigazolni, hogy Petőfi mégiscsak Kiskunfélegyházán született, de összegyűjtött adatainak feldolgozására már nem kerülhetett sor. A Móra Ferenc- társaság működésében bekövetkezett visszaesés is legnagyobbrészt az ő betegségével és halálával magyarázható. Mert Szirák Ferenc, amíg erőinek birtokában volt, mindent megtett a Móra-kultusz ápolására. Azt tartotta, hogy Móra Ferenc megismerése a magyar önismeret egyik iskolája (Móra Ferenc világa, 1938), ezért nemcsak írásaiban (Móra Ferenc 1932, Móra Ferenc Írói arcképe 1935 stb.), hanem beszédeiben, előadásaiban is gyakran kifejezésre juttatta a nagy alföldi író iránt érzett megbecsülését, szeretetét. Számos esetben üdvözölte, köszöntötte fehér asztal mellett, irodalmi összejöveteleken s ö búcsúztatta a temetésen is. Mórát nemcsak mint írót tartotta irodalmunk nagy nyereségének, hanem mint költőt is. A Könnyes könyv verseiben tükröződő jóság, szeretet, szánalom, bánat művészi csengéséből meggyőző érvekkel következtette ki szerzőjük ihletett lélekállapotát. (Móra Ferenc lírája 1937.)

Harsányi Lajosban, a szimbolizmust katolikus tartalommal telítő pap- költőben a saját sorsának egyik rokonát látja. Szinte önmagára is vonatkoztatható, amit Harsányi formakereséséről ír: .Minden igazi költőnek végig kell járnia az útkeresés kálváriáját, míg végre önmagához jut. Nietzsche szerint minden ember titokvár, hova számtalan út vezet, de csak egy az igazi, s míg ezt megtalálja, végig kell járnia valamennyit. Lessing ezt az útkeresést többre tartja, mint magát a célt, s ha ebben nincs is igaza, bizonyos, hogy így izmosodik hozzá az ember a neki szánt feladatokhoz “

Erdélyi Józsefnek a társadalomszemlélete kapja meg (Erdélyi József válogatott versei 1938), de legközelebb érzi magához Mécs Lászlót. Mécs első verseskötetéből kiindulva eszmetörténeti indokokkal mutatja ki a költő prófétai hivatását, amely az anima naturaliter Christiana emberi magatartásának formáit kutatja és találja meg az Istennel való egyesülésben (A lírikus és a korviszonyok 1939.)

A prózaírók közül Mórán kívül Jókai és Herczeg érdekli különöseb-