Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1941

7

ben. Jókait Dicktnssel állítja párhuzamba. (Dickens hatása egy Jókai regényen 1934 ) Herczeg Ferencet két tulajdonsága alapján sorozza a klasszikusok közé :

1. mert meglátja és érzékelteti a kapcsolatot, amely a nagy történeti múlt tragikus eseményei s a jelen élet szomorú valósága között van, 2. mert a régi irodalmi tradíciókhoz tudatos művészettel ragaszkodik. (Herczeg Ferenc 1926.)

A legújabb kor regényíróiról is sok kritikája jelent meg. Ezek között talán Kádár Lajos Rozika c. regényének a birálata a legsikerültebb. Kiforrott irodalmi ízlés, fejlett esztétikai érzék jellemzi. (Az Alföld regénye 1938.)

A jól sikerült dolgozatok közül is kiemelkedik A paraszt alakja regényeinkben c. értekezése. (Kát. Szemle 1938.) Salamon és Markait históriájától Kádár Lajos Tyukász Péteréig sorraveszi a magyar irodalom paraszttárgyú regényeit, és éles szemmel vizsgálja a népi életforma bemutatásában mutatkozó irodalmi fejlődést. Kimutatja, hogyan fejlődött a paraszt kísérleti (illusztráló), romantikus, idealizált és ünnepi rajza reális, élethű, sőt program- szerű (Böjthe János) ábrázolássá. Értékelméletet állít fel, és megjelöli a további fejlődés útját.

Meg kell még említenünk a Katona József pesszimizmusáról (1936. Vigilia) szóló értekezését, amelyben a sikertelenség és elsősorban a szerencsétlen szerelem rovására írja a Bánk bán szerzőjének végzetes borúlátását. Tormay Cecilről két bírálatot is írt {Tormay Cecil trilógiája 1938, Tormay Cecil 1939, Napkelet). Ezenkívül különféle lapokban számos (kb. 150) kisebb könyvismertetése, kritikája jelent meg. A paraszttárgyú regényekről szóló értekezését hozta az Ungarische Jahrbücher és a Revue des Études Hongroises is.

Általánosságban — úgy látszik — Szirák Ferencet két főszempont ösztönözte a tárgyalandó irodalmi alkotások kiválogatásában: a tragikum és a katolicum. Természetének alapvonásai is ezen két középpont körül csoportosulnak, mint az ellipszis pontjai a fókuszok körül. Persze ezeken kívül minden esztétikai probléma érdekelte, és csak az ideje hiányzott, hogy nagyobb összefüggő munkával nem ajándékozhatta meg az irodalomtörténet tudományát.

Hogy pedig ehhez megvolt minden adottsága, azt tárgyalt értekezései mellett a tkp. előmunkálotoknak számitó filozófiai és kultúrtörténeti munkái is bizonyítják {Egy haldokló világnézet 1927, Értékelés és megismerés 1935). Különösen Az új szellemiségről (1938) írt összefoglaló cikke ad határozott képet nagy tudásáról, az európai eszmeáramlatok beható ismeretéről: Francia- országban Charles Maurras, Henri Massais és Jacques Bainville személyében látja a nacionalista gondolkodás úttörőit, amelynek kimagasló teoretikusa Németországban Alfred Rosenberg, Olaszországban Gentile és Bodrero.

Persze a kultúra történelmének is elsősorban magyar vonatkozásai érdeklik {A honfoglalás magyarja 1926, A pánszláv veszedelem 1934 stb.). Kultúrtörténeti munkái közül legértékesebb A magyar nő eszménye a történelem tükrében című (1937), amely a középkor fehérlelkű zárdaszűzétől a XIX. század szebblelkű asszonyáig megrajzolja a női ideált, az egyes korok eszményképét. Világos okfejtés, gondos szerkesztés, színes, kifejező stílus jellemzi. Ugyanez mondható el néprajzi és néplélektani dolgozatairól is {Pusztul a falu kultúrája ?, A nép gondolkodása és beszéde, A magyar népélet kutatásához, A magyar nép dalairól), amelyek a Pestvármegyei Népművelésben jelentek meg 1934-től 1937-ig. Ezek egyrészt széleskörű elméleti szakismereten (v. ö. Joseph Weigert: Untergang der Dorfkultur ?) másrészt szerzőjük gyakorlati tapasztalatain alapulnak. Sajnálatos, hogy mégis inkább csak olyan mellék- termékeknek tekinthetők, mint ^milyenek a szépirodalmi kísérletei is. Ez