Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1941

I Dr. Szirák Ferenc

^^^ 1897—1942^_

Gyakran számol be mostanában az Évkönyv a gimnáziumot ért személyi veszteségekről. Az idén, sajnos, megint egy ilyen beszámolóval kell kezdenünk a tanév eseményeinek nagy összefoglalását. Dr. Szirák Ferenc, intézetünk neves, érdemekben gazdag tanára 20 éves szolgálat után befejezte szépen ívelő pályafutását, örökre búcsút mondva szeretteinek s mindazon nemes törekvéseknek, amelyek a földi élet magasabbrendűségének kivívására irányulnak. Mivel sokoldalú működésének legfőbb területe a mi iskolánk volt, ezen a helyen fogunk számot adni életéről és munkálkodásának jelentőségéről.

Szirák Ferenc 1897. február 19-én született Kiskunfélegyházán mint Sznistsák Lajos és Csornay Teréz elsőszülött fia. Apja — a családi hagyomány szerint — lengyel származású ; családja azonban már 1667-ben magyar nemeslevelet érdemelt ki. A XX. század elején Szinay- ra magyarosítottak, csak éppen a városunkba szakadt család választotta a Szirák nevet.

Még a kisfiú csecsemőkorában szülei törvényesen elváltak, a bíróság a gyermeket az anyjának ítélte. A kis Szirák Feri gyermek- és ifjúkora úgy telt, mint a többi hasonlókorú középosztálybeli emberpalántáé. Az elemit a tanítóképző gyakorlóiskolájában járla, utána a gimnáziumba iratkozott. Komoly, csendes fiú volt, nem tűnt ki különösen sem a tanteremben, sem a játéktéren. Tehetségének első jelei a jászóvári premontrei rendház csendjében (1915—17) s a budapesti intézeti székházból, a Norbertinumból látogatott Pázmány Péter tudományegyetemen kezdtek mutatkozni. 1922-ben szerezte meg a doktorátust és még ugyanazon év szeptemberében megválasztották Kiskunfélegyházára gimn. helyettes tanárnak. 1923. május 26-án nősült; Móczár Rózsiban megértő és ösztönző, gondos, takarékos feleségre talált. Házasságukat hamarosan egy leánygyermek születése örvendeztette meg, de később súlyos betegségek terheit is kellett viselniök; ezek hatása a családfő egyre jobban izmosodó tehetségét komoly színekkel, befelénéző, elmélyülő rezignációval vonta be. Ekkor már ismert nevű esztéta, akinek cikkei a tudományos és szépirodalmi folyóiratokban jelennek meg, keresett szónok, aki nélkül alig történhet meg valamilyen kulturális megmozdulás városunkban. Talán túlsók is a munka, amelyet vállal: a gimnázium mellett az ipariskola is leköti, és úgy mellékesen ráér még népműveléssel, irodalmi és társadalmi egyesületek vezetésével, eucharisztikus, hit- buzgalmi és művészeti ügyek istápolásával is foglalkozni. A Móra Ferenc- társaság ügyv. elnöke, a helybeli Stefánia-szövetség társelnöke, az AVE, majd az Aelio Catholica kultúrosztályának vezetője, a Petőfi-daloskör tiszteleti tagja, a városi és az egyházközségi képviselőtestület tagja lesz (többek között), és mindenütt tevékeny részt kér az ügyek intézéséből. Az AVE gyűléseken a liberalizmus ellen harcol és katolikus öntudatra buzdít, az Actio Catholica összejövetelein mint szónok és mint mindenkori résztvevő tesz tanúbizonyságot nagy teológiai tudása és élő hite mellett. A Móra Ferenc-társaságban leggyakrabban a névadó irodalmi nagyság méltatásával foglalkozik, s számos esetben hallatja szavát a Petőfi-daloskör ünnepélyein, az öregdiákok, öregcserkészek összejövetelein, jubileumokon, hazafias ünnepségeken, és akár maga a város, akár valamelyik egyesület kéri fel, sohasem zárkózik el a „meg-