Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1940
4 hogyan deríti mosolyra aranyos humorával a már-már pityergőre görbült gyé- rekszájakat. Ha kellett, büntetett, de ezt is mindig úgy csinálta, hogy sohasem tört vele tüskét sem a gyerek, sem a szülők szivébe. Ha valahol, úgy az ő tanításában igazolódott be szépen az a mondás, hogy többet ér egy gyűszű- nyi szeretet, mint egy véka tudás. Épen azért, mert ő vékával mérte a sze- retetel is, tudta a tudás garmadáit rakni belőle. Keze alatt nemcsak vérévé vált tanítványainak a tudás, hanem kialakult a jellem is, mely a tudományt mindig a jó, igaz és nemes célok szolgálatába bírja befogni. És amilyen az iskolában volt, melegszívű tanár és kiváló nevelő, ugyanezen tulajdonságai érvényesültek a társadalmi érintkezés formái között más hangszerelésben, de nem kevésbbé hatékonyan. Mi sem állott távolabb tőle itt, mint a feszes pedantéria s a tudálékos, nagyhangú öntömjénezés. Modora mindig derűs, társalgása ötletes, szellemesen sziporkázó, de sohasem bántó, magasabb intelligencáját pedig éppen szerénységével bizonyította be. Így hamar el is érte, hogy vidám társaságokban, a fehér asztal mellett éppen- úgy, mint a komoly előadótermek bővebb ismeretet és magasabb kultúrát szomjazó közönsége számára mindig szívesen látott vendég és gyakran igénybe vett emberré lett. Amilyen mértékben hódított tanítványai szeretetében, ugyanúgy emelkedett tiszteletben és megbecsülésben a társadalom előtt. A jó tanár és a rokonszenves ember kettős benyomásaiból alakult ki az a kép, melyet róla városunk közönsége alakított magának. Nem is csodálkozott tehát senki azon, hogy 1927-ben ő került a gimnáziumunk ekkor megüresedett igazgatói székébe. Ritka szerencsés döntése volt a felettes hatóságoknak Boleszny Antal igazgatóvá való kinevezése. Arravalóbb embert akkor nem is találhattak volna. A világháború nehéz anyagi és még nehezebb lelki válságaiból éppen kibontakozó magyar élet erős szükségét érezte annak, hogy a legmegfelelőbb férfiak kerüljenek minden intézményünk vezető helyére. A magyar lelkiség korváltása, mely ekkor folyt le, új tartalommal töltötte ki a gazdasági, politikai és kultúrális élet kereteit; a magyar szellemiségnek ez a reneszánsza követelte azokat az embereket az élre, kik a változó idő parancsait megértve, annak szellemében tudnak építő munkát végezni. Boleszny Antal ennek az időnek az embere volt. Erős munkabírás, nagyarányú és igen eleven felelősség- tudat, lelkiismeretes és a kivitelben szinte a kínos pontosságig menő kötelességteljesítés volt az, amivel példát adott s a dinamikus, nem lankadó, mindig friss lendületű, de sohasem fárasztó munkatempó, amit vezetésével iskolájának diktált. Szeretni a hivatást és jókedvvel úgy végezni a munkát, hogy az minél gyümölcsözőbben kamatozzék az uj idők követelményeinek megfelelően, a nemzeti célok javára, ez volt igazgatásának mottója. És ma már bátran megállapíthatjuk azt is, hogy a világháború és az azt követő forradalmak nagy testi és lelki lerongyoltságától útszélre került vadvirágként kókadozó intézetünkbe Boleszny Antal igazgatása öntött új erőt s nemcsak talpraállította azt, hanem mind belső, tanulmányi és fegyelmi, mind külső, gazdasági rendezettség és csin tekintetében is az országos viszonylatban is kiváló intézetek díszes sorába emelte. Az emberi dolgokat sokféleképpen Ítélhetjük meg. Ha erősen akar találni, talál is bennünk hibát a gáncskereső szem, de a tényeket arcpirulás nélkül senki sem hamisítja meg. Boleszny Antal igazgatását is mérlegre teszi majd egyszer Félegyháza eljövendő kultúrhistorikusa, de legyen bármilyen álláspont képviselője, azt nem tudja letagadni soha, hogy az ő igazgatósága gimnáziumunk életének egyik fénykora volt.
