Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1935
10 azt a rajta kívülállók talán sejtették, de keveset láttak meg belőle. Pedig ez is érték, melyet eldugni az emberek elől hiba lenne s nagy veszteség is, mert ezáltal a lelkűk minden esztendőben egy szép élménnyel és sok boldog érzéssel lenne szegényebb. Olyan ilyenkor az iskola élete, mint a zsongó méhkas a mézgyűjtö munka megindulása idején. Mindenki jár ide-oda, tesz- vesz, dolga van s az élet ezen nyüzsgéséből az egy cél felé törő munka harmonikus ritmusa alakul. A kis diák komolykodó arcáról éppenúgy, mint a tanárokéról az új nagy várakozások s szép lehetőségek feszültsége fénylik. Egy új tavasz köszönt be ezzel a szeptemberi őszbe s a természet pihenésre intő hangulatában reneszánszot kezd az emberi lélek, hirdetve ezáltal is a maga időfölöttiségét és az új munka új ritmusát akkor is, ha kívülről már a közeledő tél zord szele ijesztget. Ragyogó idealizmustól sugárzanak a szemek s egy új hit születésének csodája esik meg ilyenkor minden iskola falai között: megszületik a hit önmagunkban, a saját erőnkben s vele jár egy komoly fogadalom is, hogy vállalunk egy nagy és nehéz munkát s nem fogunk megfutni annak nehézségei elől. Ezeket mindeddig csak mi láttuk és éreztük odabenn, de ma azzal, hogy kijöttünk ide, szeretnők ezt a lelkek közkincsévé tenni s szétsugározni mindenfelé ebben a városban, hogy lássa azt mindenki, hívő és hitetlen egyaránt, lássa meg a mi belső életünk igazi arcát a munkavállalás és tettvágy komoly lázában és értse meg belőle, hogy az a munka, ami itt folyik, milyen érték egyúttal neki magának, a társadalomnak s az egész magyar hazának. Mert valljuk be őszintén, hogy még ma is sokan vannak itt olyanok, kik az iskolák munkáját csak kívülről, úgy a falakon innen szeretik nézni s nem ismervén azt, igen hajlandók felületesen Ítélkezni róla. Nagyon sokan vannak még,kiknek az iskolával kapcsolatban csak a szünidő a varázsos csengésű szó a fülében s az egész iskolát annak a szemszögéből látják. Ezeknek tudatában elhomályosodott már a másik szó : a munka, mely pedig az iskola életének igazi tartalmát teszi s ezért soha se tudnak az iskolára olyan tisztelettel nézni, mely annak bármilyen más közintézményünk mellett mindenkor kijár. Ezeknek meg kellene érteni azt, hogy az iskola nem szórakozóhely, hová azért küldjük a gyereket, hogy ne lábatlankodjék otthon s a szünidő vége nem a háztájéknak a gyereklármától való megszabadulását jelenti, hanem annak a nemes munkának a kezdetét, melyet az erkölcs, a nemzet, a társadalom s az emberiség legszentebb érdekeiért emberek valaha magukra vállalni mertek. Akinek fontos gyermeke jövője, akinek ajkán a nemzet, a haza nemcsak üres szó, akinek az erkölcs időfeletti értékei iránt eleven érzéke van, az igazat fog nekünk adni ezekben. De van ennek az új stílusnak, melyet a tanév ilyen újszerű megnyitása jelent, más hangsúlyozni való vonása is. Ha komoly emberek ígérnek komoly munkát valahol, feltehető, hogy tudják is mit Ígérnek ezzel, de azért mindenki elvárhatja tőlük, hogy azon vezérmotivumokat, melyek szerint ez a munka halad, röviden megrajzolják előttünk. Nem az egyes iskolák munka- programmját értem itt, hanem azokat az elveket, melyekben valamennyien, kik a tanítást végezzük, egyek vagyunk. Ezt röviden a következő meggondolásokkal világíthatom meg. Mi a templomból jöttünk ide az Országzászló alá. A templom az Isten háza, hol a lélek teremtője közelében jár. Isten közelében járni pedig csak a lélek tiszta ünnepi köntösében lehet, abban a hangulatban, melyet csak a legnagyobb és legszentebb fölség előszobájában várakozók ölthetnek magukra. Mi ebbe
