Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1935
11 a tiszta köntösbe akarjuk beöltöztetni a magyar ifjúságot először, azért vezetett első utunk az Isten elé. Be akarjuk igazítani őket az Istenes élet ösvényeire, hol két útmutató jelöli az irányt: a hit és a keresztény erkölcs. A hit, melyből minden ifjú élet igazi lendülete születik s ível az istenközelség régiói felé és a keresztény erkölcs és erények gyakorlása, mely biztosítja ezt a lendületet. Az emberi ész az Isten nyomain csak ólomlábakon botorkál, de a hit sasszárnyon röpít feléje. És nekünk ilyen erőshitü, sasszárnyakon repülni tudó ifjúságra van szükségünk ma. Ezek lesznek a „semen Dei“ a „juventus delecta“, melyből az Isten vetése kel s a krisztusi világ falanxa kikerül. Ez az első vezérgondolatunk: a második pedig az, hogy ezt az ifjúságot tömött sorokban mindenkor ideállíthassuk őrül az Országzászló alá. A haza eszméje, melyet ez az Országzászló képvisel itt, szintén a hitből él. Eszményvoltának tartalmat a hit ád, megtestesítése és megőrzése pedig a legszentebb földi kötelesség. A haza gondolata, ma kell, hogy a magyar ifjú szivében a kötelességteljesítés gondolatával forrjon össze erősen. Kell nekünk lelkesedni is a hazáért, ideális lendület nélkül nem születik nagy tett, de a lelkesedés mellett ma a kötelességteljesítésen van a legerősebb hangsúly. A lelkesedés hamar ellobog, s szétpattan mint a rakéta, szép tüzében pár pillanatra elgyönyörködik a szem, de utána még teljesebb lesz a sötétség. A kötelességteljesítés azonban olyan álló csillag, mely soha ki nem alvó fénnyel mindig ott lobog a nemzeti élet horizontján. Lelkesedésünk gyönyörű rakétáit mi már nem egyszer felpuskáztuk a népek egére, szépek voltak azok, bámulta a világ, de nemzeti életünket igazítani mégis csak az álló csillagok után kell. Ezért csak hadd égjen ott most a kötelességteljesítés álló csillaga a magyar égen s ehhez igazodjék a magyar ifjúság és nem fog eltévedni a népek országúján sohasem. Ez a zászló itt félárbócra eresztve leng most. Azt jelenti, hogy a nemzet csonka, de a nemzeti lélek lobogóját nem szabad félárbócra ereszteni sohasem, mert az megtört, elvánnyadt erőt, dekadens, beteg szellemet jelent. A nemzeti élet dekadenciáján hála Istennek már túl vagyunk, testünk csonka még, de a csonka testben ép magyar lélek lobog. Igazodjék ez a lélek a kötelességteljesítés álló csillagához, akkor azon az úton jár, mely a csonka nemzettest egésszétételéhez vezet. A hit és haza legyen tehát a két vezérelvünk a nevelés munkájában úgy, hogy amavval a tiszta keresztény erkölcs, emevvel a kötelességteljesítés forrjon össze erősen, melyhez az új tanév kezdetén újra felövezzük magunkat. Egy iskola mindig olyan, mint egy utasokkal telt oceánjáró hajó. Embereket ölel magába, hogy elvigye távoli célok felé. Az óceánon zivatarok érik, ezeket felkészülve várja, útját a partonmaradottak remegő fohásza kíséri, de a bizalom is ott él a szivekben, hogy megérkezik a hajó, mert felépítése szilárd, szerkezete erős és vezetése biztos kezekben nyugszik. És minden iskolai év egy-egy elindulás az életoceánon. Mi ezekben a pillanatokban szedjük fel a horgonyt, bátran haladunk, mert lelkünket erős munkavágy feszíti. Egünkön két csillag vezet:*a hit és a haza, útunkat a szülők szeretete s bizakodó fohásza kíséri, a távoli partokról pedig a boldog, nagy magyar élet ígérete int felénk. Elszánt lélekkel indulunk, az Isten ott őrködik felettünk, magyar ifjúság, nincs mit félni, tehát a boldog újrakezdés biztos lendületével előre!
