Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1932
! Szent László. Ügy él valamennyiünk tudatában, mint a magyar hős és keresztény lovag eszményképe. Hős volt; tetteiről történelmünk legragyogóbb lapjai beszélnek. Keresztény lovag volt; alakját legendák, egyházi és világi énekmondók szövik ki a képzelet szálaival s ráraknak minden szépséget, mellyel egy lelkesülni tudó kor az eszményi embert képzeletében maga előtt lebegni látja. Földi hivatása az, hogy nemzete élére álljon mint király s megkezdje népe hit és haza-védő harcait, de eszménnyé azáltal lett, hogy égi hivatását is érzi s mindkét feladat betöltésére elég lelkierejc van. — Két koronát kap ezért, „hogy dicsekednél le két országban, Magyarországban s Mennyországban“ — mondja róla az ének. Király és szent. Az emberi élet csúcspontjai; mindkettő a nagyszerűség bélyegét hordja magán. Életének e kettős útja az, mely őt ezeréves múltúnk legnagyobb értékei közé avatta. Erő és biztatás sugárzik belőle ma is. Vezetni másokat úgy, hogy példánk legyen rátermettségünk bizonyítéka. Ez minden nevelés egyik sarkpontja s az a hely, hol ez a munka folyik, felékcsíti magát eszményképe nevével. Isten adjon nekünk erőt, hogy ezt a feladatot betölteni tudjuk. De Szent László ne csak intézetünk nevében álljon, hanem ifjúságunknak is eszménye legyen. Ihlesse őt s vezesse élete minden változatában, lebegjen előtte mint szent útmutató azon az úton, mely a jó keresztény és az erős magyar útja. Szent László neve ne legyen a múlt emléke, hanem a magyar jövő előkészítője s vigye diadalra az az ifjúság, kit az ő példája vezet.
