Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1929
10 a kor közgazdasági követelményeit megértve minden tanulóban az egyéni munkára való képességet fokozza s arra tanítsa, hogy ne korunk erkölcstelen felfogását kövesse, ne egyedül a pénzt bálványozza s életének vezérelvévé ne kizárólag a pénzszerzést tegye az erkölcsi törvények letiprásának árán is. Bele kell mintegy szuggerálni az ifjúba, hogy pályaválasztáskor ne csak a pénzre, vagyonra gondoljon, hanem a munkára s annak erkölcsi értékére is és hallgasson a lelkében megnyilvánuló hívó szóra, legyen tekintettel hajlamaira, képességeire s ne csak azt a pályát válassza, amely sok vagyonhoz juttatja, hanem amely egyéniségének leg= jobban megfelel. E célból elengedhetetlen kellék, hogy a szülő s a tanító ismerje a gyermek képességeit és hajlamait, hogy nevelő munkáját ehhez szabhassa. A gyermeki képességek és hajlamok megismerése azonban eddig majdnem kizárólagosan tapasztalati úton történt s e képességek megítélése majdnem mindig a szülők és tanító szubjektív impresszióin és egyéni felfogásán alapult. Ezek a szubjektív érzeU mek azonban pl. a szeretet, hiúság sokszor megtévesztették úgy a szülőt, mint a tanítót s így sokszor túlbecsülték gyermekük és növendékük tehetségét s ezért oly pályára adták őket, melyre igazi hivatásuk nem volt. Az iskola gyakran ítélte meg növendékeit helytelenül, mert a inai iskola nem ád elég alapot a különböző ké= pességek megítélésére. Az iskola egyoldalúan csak bizonyos képessségeit foglalkoztatja a növendékeknek, de nincs tekintettel a tanulóknak sok különböző irányú képességére, amelyre az iskolai munkánál nincs talán az illetőnek szüksége, de annak helyes fejlesztése képessé tenné az illetőt arra, hogy az élet viharaiban bizonyos pályán kellőleg megállhassa helyét. Vannak speciális tehetségek pl. zenei, rajztehetség, melyek korán megnyilvánulnak a gyermekben, de gyakori az olyan eset, amikor ezek a lappangó tehetségek rejtve maradnak s mivel az iskola semmit vagy keveset tesz meg abból a célból, hogy azok napfényre jöjjenek, ezek a tehetségek parlagon maradnak s így kárba vesznek. Az emberi tehetség azonban nagy érték a nemzetre, sőt az egész emberiségre nézve s így nagyon kívánatos, hogy az iskola azokat felismerje s tőle telhetőleg fejlessze. Üjabb időben mindenütt, de főleg Németországban erős mozgalom indult meg a tehetségek felkutatására s fölkarolására. A jelszó ez: „Szabad utat a tehetségeknek!“ A tehetségek kiválasztásánál azonban nemcsak a jó bizonyítványra vannak tekintettel s a szülőknek sokszor a szeretettől, hiúságtól befolyásolt szubjektív ítéletéi sem tartják elégnek, hanem objektiv módszerekkel kívánják a sokszor lappangó képességeket kicsalni és megállapítani. Előadó vázolja ezután az ú. n. tehetségvizsgálatokat, melyeket Amerikában Münsferberg végzett, ismerteti az ú. n. feszt-módszert, amely szintén Amerikából indult ki s pedagógiai alkalmazása mind szélesebb körben terjed, bemutatja a jellem- és megfigyelőlapoknak alkalmazását hazai iskoláinkban, azután így folytatja: — Ezekben voltam bátor vázolni az iskola újabb törekvéseit, melyeknek az a célja, hogy a pályaválasztást helyesebb mederbe szorítsák s az iskola működésének súlypontját a gyermek egyéniségének megismerésébe helyezze. A pályaválasztásnál a döntés súlya a szülők és a pedagógusok vállaira nehezedik s mivel a felelősség is rájuk hárul, kötelességük a gyermek egyéniségét minél alaposabban kiismerni. S ha az iskola az elősorolt szempontok, módszerek és javaslatok szerint fogja végezni a pályaválasztás előkészítését, akkor ebben a kérdésben a felfogások tisztulása és javulása várható. Ebben az esetben a szülők nagy dillemmá* ból szabadulnak ki, sok álmatlan éjszaka gyötrelmei szűnnek meg, viszont ez az egyes tanulónak, szülőknek s a köznek felbecsülhetetlen módon használni fog.
