Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1929
11 Egész közéletünk, hivatalaink, közgazdaságunk fogja közvetlenül érezni az iskola ezen munkájának hatását s az iskola áldott intézménnyé válik a társadalom min* den rétegére nézve. — Tisztelt Értekezlet! Fejtegetéseim végéhez érkeztem. Ne várjanak tőlem konkrét tanácsokat gyermekük pályaválasztására nézve. Nincs nehezebb feladat, mint ma tanácsot adni a pályaválasztás előtt álló magyar ifjúságnak. Nemcsak megváltozott körülöttünk minden, hanem valósággal felfordult velünk a világ. Az állami és társadalmi gazdaság régi rendje összedőlt s az új rend még nem alakult ki egészen. Ebben a zűrzavaros, átmeneti állapotban előre meglátni a jövendőt szinte lehetetlenség s a pályaválasztás dolgában ily viszonyok között tanácsot adva állandóan félnünk kell, hogy kimondják reánk azt a lesújtó ítéletet, hogy „vak vezet világtalant.“ — Engedjék meg azonban, hogy általánosságban még egy körülményre felhívjam b. figyelmüket. Régi tapasztalat, hogy a középiskolákba tóduló gyermekek száma folyton emelkedik. Ez az egészségtelen állapot különösen két irányban érez* teti káros hatását. Egyrészt módfelett megduzzasztja az osztályok létszámát, lehe* tétlenné teszi az eredményes nevelő és oktató munkát, lesüllyeszti a középiskola nívóját és akadályozza kitűzött céljának elérésében. Másrészt nagy mértékben sza* porítja a szellemi proletáriátus számát olyan elemekkel, akik gyakorlati életpályá* kon sokkal jobban boldogulnak, ha idejében ideterelődnek, míg a tudományos pályán a nagy verseny és saját tehetségtelenségük miatt nem tudnak elhelyezkedni s könnyen a nemzeti élet fejlődésére káros és veszedelmes irányzatok zsákmányaivá válhatnak. Az ország gazdasági megújhodásának érdeke is parancsolja, hogy a szülők szakítsanak azzal a régi előítélettel, amelynek következtében gyermekeik boldogulását csak az ú. n. lafeiner*páIyákon vélték biztosíthatni s részben ennek a hagyományos előítéletnek tulajdonítható, hogy hazánkban művelt, szakképzett, erős iparos* és kereskedőosztályok nem alakulhattak ki. Éppen ezért az a minisz* téri rendelet is, amelynek következményeképen ezen az értekezleten összejöttünk, azt ajánlja a szülőknek, hogy gyöngébb tehetségű, vagy nem eléggé szorgalmas és tanulni nem akaró gyermekeiket ne erőltessék az értelmiségi pályákra. Ez érdeke a fentebb kifejtett okok miatt az iskolának, érdeke a hazának, de érdeke a szülők* nek is, mert a gyermek hosszas és sokszor kárbaveszett iskclázfaíása nagyon sú* lyos anyagi áldozattal jár reájuk nézve.
