Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1928
5 legelői. Imponáló tudását, melyet kiváló nyelvérzéke támogatott, nemcsak szeretett klasszikusainak alapos ismeretével árulta el, hanem sok esztendős pedagógiai működése közben szerzett tapasztalatait is feltűnő eredménnyel tudta kamatoztatni intézetünk javára. Módszere egyéniségéből fakadt; sohasem volt önmagában kikristályosodott formapréselés, melybe a gyermeki lelket erőszakkal kell belészoritani, ki azután még évek múltán is kellemetlen emlékei útján emlékezik vissza az iskolában szerzett ismereteire, hanem mindvégig fejlődésképes, alkalmazkodni tudó eleven vezetés, mely a gyermek természetes és jó ösztöneivel számol, leszáll hozzá, ha kell, hogy fölemelje őt s vele röpül az ismeretek birodalma felé, miközben aggódó Daedalusként: „ante volat, comitique timet ......... et movet ipse suas et nati respicit alas.“ Öregedő fejjel többször látták őt fönn az egyetemi továbbképző tanfolyamokon és tanári gyűléseken, hová nem annyira új ismeretekért ment, hanem azért, hogy kiváló pedagógusok nézeteit hallja az új pedagógiai irányokról, s hasznos eszmecseréket folytasson más vidékekről jött társaival is, melyekből azután idehaza önmagának tökéletesedése, a tanügynek pedig nagy haszna vált. Nyughatatlan lélekkel kereste folyton a jobbat, s végtelen öröme telt, ha a gyakorlatban sikerült elérnie azt az eredményt, melyet egy-egy pedagógiai újítástól várt. Pályája kezdetétől a végső napokig modern pedagógus volt, soha ki nem fáradó, tevékeny, a jót örömmel fogadó s önmagától pazar bőséggel kiontó ideális lélek. Amit ő végzett, az a szó legnemesebb értelmében vett pedagógia volt, mert a gyermeki lélek tanulmányozásán épült fel s nagy, mindent átölelő szeretettel párosult. Hogy eltűnt közülünk s érezzük az űrt, melyet maga után hagyott, csak most látjuk be a fenti szavak tiszta igazságát. Többen vannak itt intézetünknél tanártársai, kik egykor tanítványai voltak; ezek mindenkor bizonyságot is. tesznek erről, s életük végéig áldván emlékét hálás szívvel őrzik hagyományát s folytatják munkáját abban az irányban, melyet ö kijelölt. Harmincnyolc éves tanári munkásságából harminckettőt szentelt intézetünknek s evvel állított ércnél maradandóbb emléket magának ott, honnan az idők árja ki nem mossa soha: tanártársai és tanítványai lelkében. ❖ * * Ugyancsak fájdalommal kell megemlékeznünk Németh Antal oki. tanár haláláról is, ki intézetünknek 2 évig volt nagytehetségü, agilis fiatal tanára. Élete 33-ik évében halt el Szentesen ez év ja-
