Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1914
5 Spitkót hajlama a tanári pályára vonzotta. Pestre ment. Itteni tartózkodását a szakadatlan, lelkiismeretes munka jellemzi. Nagy tőkét vitt már oda; de a kitartó munka megnagyobbította szellemi kincseit. Mint szegény szülők gyermeke kénytelen volt egyetemi tanulmányainak befejezése előtt tanári állást vállalni a piaristák sátoraljaújhelyi főgimnáziumánál, hol 4 évet töltött. Az 1873—74. és 1874—75. tanévben állami ösztöndíjjal a lipcsei egyetemen volt, ahol első sorban művészettörténelemmel foglalkozóit, oly stúdiummal, amely akkor még gyermekkorát élte. Lipcséből hazatérve, rendes tanárrá nevezték ki az aradi főgimnáziumhoz, ahol akkor egy kiváló tanári kar alakult, amelynek tagjai Márki Sándor, Jancsó Benedek, Antolik Károly, Telmányi Emil stb. voltak. Elénk eszmecserék, paedagogiai és didaktikai kérdések fejtegetése és tisztázása, levéltári kutatások, a külföldi szakirodalom állandó figyelemmel kisérése stb. egészítette ki a jeles férfiak iskolai munkáját, akik nemsokára szükségét érezték annak, hogy eszméiket másokkal, tőlük távolabb állókkal is közöljék. Itt keletkezett és indult meg a Középiskolai Szemle, melynek Spitkó társszerkesztője volt, amelyben nem egy cikke látott napvilágot. Az aradi évek munkája, a szerzett sok tapasztalat, a mélységes emberismeret és a folytonos tanulásban gyarapodott tudás mindenképen vezető állásra qualifikálták Spitkót, aki aradi tanár korában meg is nősült, elvevén egy nagyműveltségű s valóban hozzávaló finom lelkű hölgyet, Spilka Lujzát. A középiskolai törvény végrehajtása folytán több alkalmas állás kínálkozott Spitkó számára, de egy sem volt annyira neki való, mint a besztercebányai kir. kath. főgimn. megüresedett igazgatói állása. Hatalmas munkakör várt itt az új igazgatóra. A talaj itt elő volt készítve, csak egy nagyszabású vezetőre volt még szükség, aki a teendők végrehajtására s újabb tervek conceptiójára és megvalósítására hivatva van. Klamarik János 16 évi igazgatósága alatt szerencsés kézzel eltakarította a letűnt korszak romjait, megszabadította a közeli és távolabbi vidéket a hazafiatlan irányú zugiskoláktól, a túróc- szentmártoni és nagyrőcei gimnáziumoktól, megmagyarosította hazafias irányú tanári gárda munkát nem sokalló segítségével a gondjaira bízott iskolát, s aggodalmas kézzel gyomlálgatta a még itt-ott felser- kedző gyomot. Az intézet ifjúsága iránt való szeretet s a purifikált iskoláért való aggodalma még akkor sem fogyatkozott meg e kiváló magyar paedagogusban, amikor őt a közoktatási kormány 1876-ban a
