Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1914
6 pozsonyi tankerületből kiszakított besztercebányai tankerület élére állította. Ily minőségben maga válogatta össze a besztercebányai tanári kart. — Még egyéb tervei is voltak Klamariknak, amelyek kivitelre vártak, de tehetsége és páratlan munkaereje számára Trefort miniszter megfelelő munkakört jelölt ki. Kineveztette 1883-ban tankerületi kir. főigazgatónak és ezen minőségben berendelte a minisztériumba a középiskolai ügyosztály élére, hogy a most szentesített középiskolai törvény végrehajtásában tevékeny részt vegyen. Klamarik igazgató állása egy évig betöltetlenül maradt. Ő maga sem kívánta a dolgot siettetni. Körülnézett először Magyarország tanár- világában; ismerkedett új hatáskörében az emberekkel, puhatolódzott qualitásuk felől, mert a besztercebányai főgimnázium számára egész embert keresett. így esett a választás Spitkó Lajosra, akit a tanügyi körök és a paedagogiai irodalom olvasói már régen vezető állásra jelöltek ki. Az 1884—85-ik tanévet már Spitkó nyitotta meg Besztercebányán. Első bemutatkozása, első tanévmegnyitó beszéde rögtön értésére adta az ottani tanári testületnek és az ifjúságnak, hogy az új igazgató tetőtől-talpig szakember, a modern paedagogia sokat tudó apostola, tanulni és olvasni soha meg nem szűnő tanár, elsőrendű adminisztratív tehetség, pihenést alig ismerő munkaerő, de a mellett melegszívű ember is, akinek érzéke van a szegényebb sorsú ifjúság törekvése iránt, aki nemcsak bírál és munkát követel, de aki maga is napestig fárad és dolgozik. Olyan volt ő is, mint Livius hadvezére. Elsőnek indult a csatába és utolsónak hagyta ott a csatatért. — A reggeli csengetéskor ott várta már az ifjúságot az intézetben, közte töltötte a pihenés perceit és az ő őrködő szeme figyelte az iskolából való távozását. Ismerte őket mindnyáját névleg, pedig közel voltak akkor a négyszázhoz, ismerte szüleik vagyoni helyzetét és polgári állását, tájékozva volt tehetségük, szorgalmuk s előhaladásukról. Hogy az ifjúság folytonos munkáját és magaviseletét ellenőrizze, behozta az úgynevezett „kalkulus-könyveket" és sűrűn látogatta az osztályokat. Tudomása volt mindig arról, melyik tanár hol tart a tananyag feldolgozásában, hány és milyen dolgozatot adott és milyen volt ezek eredménye. Rendkívül tanulságosak voltak az elnöklete alatt lefolytatott ellenőrző tanácskozmányok, melyeken rendesen a legpraktikusabb módszeres útbaigazítások hangzottak el. Semmi sem kerülte el éles figyelmét és mindenre volt valami okos megjegyzése, amely soha sem maradt eredmény nélkül, ha útbaigazításait a tett követte. A hazai és
