Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1914

Spitkó Lajos.

1846—1914.

Tankerületünket az iskolai év elején, november 7-én nagy csapás érte. A kérlelhetetlen halál a paedagogia harcteréről elszólította Spitkó Lajos főigazgatónkat, kit mindnyájan tiszteltünk, szerettünk.

Kegyeletünk adóját vélem némileg leróni, ha itt az „Értesítő“ lapjain megemlékezünk róla és életének főbb vonásait, eredményekben gazdag paedagogiai működésének rövid vázlatát közzétesszük.

Spitkó Lajos szül. Leibicen (Szepesm.) 1846. november 25-én; egyszerű iparos szülőknek volt- a gyermeke. A Szepességben dívó viszonyok szerint az apa nemcsak mesterségét folytatta, hanem néhány hold földecskéjét is művelte, melyből betermett annyi, hogy családját a hosszú és rendszerint kemény tél napjaiban élelmezhette. A mezei munkát a családtagok maguk végezték és csak a szántáshoz s talán a sürgősebb behordáshoz vettek igáserőt igénybe. Természetes, hogy a fiúk is kivették a munkának reájuk eső részét és ha a tiz havi iskolai munka az ész csiszolására és fejlesztésére szolgált, a két hónapos szünidő a testi erő fokozását eredményezte. De eredményezett az egyebet is. Megtanulta a fiúcska, hogy semmiféle munka sem szégyen, hogy a munka megnemesíti az embert és megtanulta azt a nagy tudományt, hogy a magunk munkájával szerzett tulajdon a legbecsesebb s legbiztosabb vagyonunk.

Acélos izmokkal s a tátrai nyári szellőtől és napsugártól barnított arccal állított be a kis Spitkó Lajos 1858. őszén Siegl Antal Edéhez, a lőcsei csász. kir. állami főgimn. akkori igazgatójához s kérte az I. osztályba való felvételét. Kitűnő osztályzatú bizonyítvány volt az egyedüli ajánlólevél, amely megnyitotta az intézet kapuját a zömök termetű, értelmes, okos fejű, szőke német fiúcska előtt, aki a német nyelven kívül más nyelvet még nem beszólt. Siegl már ismerte

1*